Sima tok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Sima tok
Talán akváriumi példány
Talán akváriumi példány
Természetvédelmi státusz
Súlyosan veszélyeztetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Magyarországon védett
Természetvédelmi érték: 10 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Rend: Tokalakúak (Acipenseriformes)
Család: Valódi tokfélék (Acipenseridae)
Alcsalád: Acipenserinae
Nem: Acipenser
Linnaeus, 1758
Faj: A. nudiventris
Tudományos név
Acipenser nudiventris
Lovetsky, 1828
Szinonimák
  • Acipenser glaber Fitzinger, 1836
  • Acipenser nudivenris Lovetsky, 1828
  • Acipenser nudiventris derjavini Borzenko, 1950
  • Acipenser schypa Bonnaterre, 1788
  • Acipenser schypa Güldenstädt, 1772
  • Acipenser turritus Fitzinger & Heckel, 1836
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Sima tok témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Sima tok témájú kategóriát.

A sima tok (Acipenser nudiventris) a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a tokalakúak (Acipenseriformes) rendjébe és a valódi tokfélék (Acipenseridae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés]

A sima tok elterjedési területe a Duna-medencéje (a Duna mohácsi szakaszától lefelé), ritkán előkerül a Tiszából és a Drávából is, emellett az Aral-tóban, a Kaszpi-tengerben és a Fekete-tengerben is élnek állományai.

Megjelenése[szerkesztés]

A sima toknak 12-15 hátvértje van, az első hátvért a test legmagasabb pontja. A halnak 55-66 oldalvértje és 12-16 hasvértje is van. Teste feltűnően vaskos, zömök, orra rövid, kúposan tompuló, alsó ajka egységes, középen nem szakad meg. Kerekded keresztmetszetű bajuszszálai a belső oldalukon rojtozottak. A sima tok felül élőhelyétől függően hamuszürke, vörhenyesbarna vagy sötétbarna, oldalai világosabbak. A hasoldal és a vértek piszkosfehérek. Valamennyi úszója enyhén szürke árnyalatú, a hasúszók olykor sötét foltokkal. Testhossza ritkán elérheti a 200 centimétert. Testtömege általában 8-10 kilogramm, legfeljebb 40-50 kilogramm.

Életmódja[szerkesztés]

A sima toknak 4 formája ismert: a Dunában, a Vaskapu-szoros (Románia) felett az édesvízi forma él, amely már nem vándorol a tengerbe, hanem a Vágban, a Tiszában, a Marosban stb. ívik.

A három másik forma íváskor a tengerből úszik fel a folyókba. A Kaszpi-tenger körzetében ősszel (a teleléshez kapcsolódva a folyók mély, nyugodt mederrészeibe) vagy tavasszal vándorolnak fel.

Valamennyi forma március–májusban ívik.

A sima tok tápláléka a vízfenék talajában élő gerinctelen állatok (főként puhatestűek), valamint fenékhalak.

Képek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]