Selymes durbincs

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Infobox info icon.svg
Selymes durbincs
rajz a halról
rajz a halról
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon védett
Eszmei érték: 10 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszósok (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Csoport: Percomorpha
Rend: Sügéralakúak (Perciformes)
Alrend: Sügéralkatúak (Percoidei)
Öregcsalád: Percoidea
Család: Sügérfélék (Percidae)
Alcsalád: Percinae
Nem: Durbincsok (Gymnocephalus)
Bloch, 1793
Faj: G. schraetser
Tudományos név
Gymnocephalus schraetser
(Linnaeus, 1758)
Szinonimák

  • Acerina schraetser (Linnaeus, 1758)
  • Acerina schraetzer (Linnaeus, 1758)
  • Gymnocephalus schraetzer (Linnaeus, 1758)
  • Perca danubiensis Gronow, 1854
  • Perca schraetser Linnaeus, 1758
  • Schraitser ratisbonensium Schaeffer, 1761

Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Selymes durbincs témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Selymes durbincs témájú kategóriát.

A selymes durbincs (Gymnocephalus schraetser) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, ezen belül a sügérfélék (Percidae) családjába tartozó védett faj.[1]

Elterjedése a Duna és mellékfolyóira korlátozódik. Magyarországon endemikus halfaj és az igényeinek megfelelő folyószakaszokon nagy állománysűrűséget is el tud érni. Természeti értéke nagyobb, mint a gazdasági jelentősége és egyedül a ragadozók táplálékaként játszik kisebb szerepet.

Előfordulása[szerkesztés]

A selymes durbincs élőhelye a Duna mélyebb, homokos vagy kavicsos medrű részei, valamint a mellékfolyók alsó szakasza Bajorországtól a torkolatig. Kifejezetten sodráskedvelő magas oxigénigényű folyóvízi halfaj, a vágó durbincs és a széles durbincs mellett a leginkább reofil, hiszen állóvizekben nemigen lehet vele találkozni. Állományait a duzzasztók építése veszélyezteti, de a vízszennyezésekre nem kifejezetten érzékeny. Magyarországon több folyószakaszon már kipusztult.[2][3]

Hasonló fajok[szerkesztés]

Jellegzetesen különbözik a többi haltól, de legközelebbi rokonai a vágó durbincs és a széles durbincs. Őket lehet hasonlónak tekinteni, bár hátúszójuk megegyező felépítését leszámítva nehéz megegyező jegyeket találni, hiszen a selymes durbincs hosszanti csíkozása egyedülálló.[4]

Megjelenése[szerkesztés]

A hal teste megnyúlt, mérsékelten magas, oldalról lapított. Kistermetű testhossza 15 - 25 centiméter, legfeljebb 30 centiméter. Súlya 250 gramm. 55 - 63 fésűs apró pikkelye van egy hosszanti sorban, oldalvonala nem teljes. Alapszíne zöldessárga, hátán és oldalán 3-4 sötétbarna, helyenként megszakadó, keskeny hosszanti csíkkal. A fej alsó felén hosszú, sekély nyálkagödröcskék vannak. Kopoltyúfedői hosszú tüskével rendelkeznek. Az elő-kopoltyúfedőkön több rövid tüske található, a mellúszó felett is erős tüske ül.[2][3][4]

Életmódja[szerkesztés]

A selymes durbincs ritka fenékhal. A közepes méretű és a nagyobb folyók áramláskedvelő halaként ismert. Valójában azonban nem annyira az áramlás erőssége, mint inkább annak állandósága és a víztömeg nagysága a fontos számára és ezt igényli. Érdekesség, hogy a Tisza-tóban korábban gyakori volt, ugyanis valójában nem a tározótérben, hanem a rajta keresztülhaladó folyómeder áramlásában találta meg a létfeltételeit. Tápláléka bentonikus szervezetek apróbb fenéklakó állatok, férgek, apró rákok, rovarlárvák, halivadék és a víz által sodort szerves törmelék. Legjelentősebb állományai a márna- és a dévérzónára jellemzőek, de már a paduczóna alsó régiójában is előfordulhat.[4]

Legfeljebb 15 évig él.

Szaporodása[szerkesztés]

Hároméves korára lesz ivarérett és április - májusban ívik. Az ikrások íváskor a folyók sóderes szakaszain a mederfenékre szórják 5-9 ezer darab körülbelül 1 milliméter nagyságú ikráját, amely a kavicsokhoz vagy a mederfenékhez jól tapad.[2][3]

Felhasználása[szerkesztés]

A selymes durbincsnak nincs ipari mértékű halászata; azonban a sporthorgászok kedvelik és csalétekként is használják.

Források[szerkesztés]

  1. Gymnocephalus schraetser (Linnaeus, 1758). ITIS report. (Hozzáférés: 2010. június 20.)
  2. ^ a b c Édesvízi halak. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 547 140 8  
  3. ^ a b c Dr. Györe Károly: durbincs Selymes durbincs – Gymnocephalus schraetser (Linnaeus, 1758). HAKI. (Hozzáférés: 2010. június 19.)
  4. ^ a b c Selymes durbincs – Gymnocephalus schraetser (Linnaeus, 1758). Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtár. (Hozzáférés: 2010. június 18.)

További információk[szerkesztés]