Eger-patak (Heves megye)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Eger-patak
Az Eger-patak Egernél
Az Eger-patak Egernél
Közigazgatás
Országok Magyarország Magyarország
Földrajzi adatok
Hossz68 km
Forrásszint360 m
Vízhozam2,6 m³/s
Vízgyűjtő terület892 km²
Forrás Vajda-forrás, Balaton (település), Heves–Borsodi-dombság, Magyarország
Torkolat Tisza, Heves megye, Poroszló és Négyes közt
é. sz. 47° 37′ 60″, k. h. 20° 39′ 00″Koordináták: é. sz. 47° 37′ 60″, k. h. 20° 39′ 00″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Eger-patak témájú médiaállományokat.

Az Eger-patak a leghosszabb vízfolyás Egerben és környékén. A Balaton község területén, a Vajda-kútnál eredő kis patakocska innen délkeleti irányban 68 kilométert tesz meg a Tiszáig, amelynek jobb oldali mellékfolyója. Az Egri járás, illetőleg a Bélapátfalvai járás majdnem egész területe e vízfolyás vízgyűjtőjén terül el, itteni főágának hossza mintegy 40 km, ezért a térség vízrajzának meghatározó alkotóeleme. A patak az Eger–Laskó–Csincse-vízrendszer egyik legjelentősebb tagja.[1]

A patak kialakulása valószínűleg a miocén időszakban kezdődött el, amikor a Bükk-vidék központja mintegy 300-400 méternyit emelkedett, és így számottevő magasságú, mélyülő völgyekkel tagolt hegységgé alakult, és elkezdődött a máig tartó karsztosodás, és a vízhálózat kialakulása.[2]

A 20. században és már a korábbi évszázadok során is vízimalmok sorát építették ki a vízfolyás felsőbb szakaszain, ami megváltoztatta a folyó természetes vízjárását, és gyakorlatilag megszüntette a hordalék hegységbeli utánpótlását. A rendszer utolsó tagja az Egerlövőn felépített egerlövői vízimalom.

Az Eger-patak három városon és tizenhárom községen halad át útja során; vízgyűjtő területe összesen öt várost és negyven községet érint két megyében, illetve négy járásban. Több jelentős település is emelkedik a partjain, köztük Heves megye székhelye, Eger, valamint a szintén városi rangot kapott és azóta is járási központként működő Bélapátfalva. A térség kulturális öröksége és természeti adottságai sok turistát vonzanak.

Nevének eredete, elnevezései[szerkesztés]

A patak a nevét a legmeghatározóbb és egyben legnagyobb településről, Egerről kapta, amelyen útja során keresztülfolyik. A patak alsóbb folyásain Nagytályától kezdve Rima-patak néven ismerik.[3] A rima szó A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára szerint három különböző jelentéssel bír: 1. ’felháborodást, mérgelődést okozó, megvetésre méltó’, 2. ’savanyú’, 3. ’ringyó, szajha’. A rima szó a 19. század elején tűnt fel, eredete bizonytalan. A latin rima pudendi például a szeméremrés latin neve, melyből a rés szót jelenti.[4]

Földrajza[szerkesztés]

Az Eger-patak a Bükk hegység nyugati előterében, az Ózd–Egercsehi-medencében ered 360 méteres tengerszint feletti magasságban. A patak a hegység nyugati felének hegylábfelszínén halad keresztül déli irányban, a saját törésvonalának észak–déli irányú árkában, majd az Egri-Bükkalján keresztülvágva eljut az Alföld északi peremét képező Hevesi-síkra, majd pedig kelet felé kanyarodva átvág a megyehatáron, és a Borsodi-Mezőség vidékének nyugati szélét képezi. A patak végül a mesterségesen létrehozott Kiskörei-víztározóba torkollik Poroszló és Négyes közt.

Geológia[szerkesztés]

A Bükk hegység vonulata a földtörténet miocén korszakában vált szárazulattá, amikor is a Paratethys óceán elkezdett visszahúzódni. Ekkor még mediterrán éghajlati adottságok jellemezték a mainál délebbre elhelyezkedő terület éghajlati viszonyait. Ez az időszak az enyhébb telek idején visszafogottabb eróziót képezett. Nyaranta elsősorban a fokozott hőmérséklet-ingadozás és a szél pusztítása játszotta a főszerepet a táj erodálásában. Ekkoriban csak időszakos vízfolyások futottak a vidéken, melyek medre nagyfokú változásnak volt kitéve a széles völgytalpakon meanderezve.

Mintegy 12,6 millió évvel ezelőttre, a felső-szarmata végére a Bükk már egyre inkább kiemelkedett a környező térségből, ami lehetőséget teremtett a vidék csapadékvizeit elszállító patakok kialakulására. A patakok ekkor még centrifugálisan futottak le a hegység felső vidékeiről. Az alsó-pannonban a Bükk hegység déli vidékeit újfent elöntötte a Paratethys, aminek következtében a felső-pannon időszakban fokozott tengeri-tavi üledékképződés indult be. A kőzetrétegek kiemelkedése révén a Bükk ekkortájt még jobban kiemelkedett a környezetéből. Ezen tektonikus mozgások több törést-törésvonalat hoztak létre a hegység déli peremvidékén, illetve több helyen boltozatokat alakítottak ki. Ezen törésvonalak azonban még észak-északkeleti irányban vezették el a hegység csapadékvizeit. A ma jellemző észak-déli irányú lefutással rendelkező vízfolyások ekkortájt még nem alakultak ki.

A Bükk-fennsík északnyugati kiemelkedése a miocén Sümegium és Bérbaltavárium időszakaiban történt meg, aminek hatására a korábbi törésvonalak aktivizálódtak, és létrehozták a hegység nyugati-délnyugati peremvidékére oly jellemző észak-dél futású törésvonalakat, melyek jó alapot képeztek a mai Eger-, Laskó-, Tárkányi- és Hór-patak későbbi kialakulása számára.

A vidék ezt követően különböző jégkorszaki lepusztulásoknak és felszínformálódásnak volt kitéve, az interglaciális időszakokban, illetve a legutolsó jégkorszakot követő időszakban pedig a felszíni vizek és az időjárás lepusztulást okozó erejének. Ez a folyamat napjainkban is zajlik.[2]

Vízrajza[szerkesztés]

Forrása[szerkesztés]

Az Északi-középhegység részét képező Heves–Borsodi-dombságban ered, Balaton községtől északnyugatra, a Vajda-kút nevet viselő forrásból, mintegy 360 méteres tengerszint feletti magasságban.[5]

Forrásához közel, ám attól északabbra helyezkedik el az Eger-patakot a Borsod megyében eredő Hódos-patak, a Csernely-patak és az Úszó-patak vízgyűjtőjétől elválasztó Balatoni-tető (434 m), illetve a 447 méter magas Kövecses-hegy, melyek együttesen alkotják a terület vízválasztóját is.[6]

Lefolyása[szerkesztés]

A Bél-kő Bélapátfalván, előtérben az egykori cementgyár víztározójával
Az Eger-patak Rima elnevezésű ága Szihalom északnyugai részén
Az Eger-patak Szarvaskőnél

A Heves–Borsodi-dombság délkeleti szélétől indulva előbb Bükkszentmárton, Bekölce és Balaton felszíni vizeit gyűjti magába,[7] majd a Bükk-vidék csúcsrégiójának nyugati lábánál halad Egerig, ahonnan továbbjutva az Egri-Bükkalját szeli keresztül, majd az Alföld északi szegélyén keresztülvágva torkollik a Tiszába. A patak vízgyűjtőjének magasabban fekvő részei az Északi-középhegységhez tartoznak – köztük a Bükk hegység második legmagasabb pontja, az Istállós-kő is a maga 958 méteres tengerszint feletti magasságával –, míg a délebbi részei az Alföldhöz.

Az Eger-patak a forrásvidékétől kezdve a Bükk délnyugati oldalának észak-déli tájolású völgyében halad. Nagytályánál két ágra szakad, amelyből az Eger-csatorna elnevezésű ágat csak ritkán használják, illetve a másik ágát a helyiek innentől nevezik Rima néven. A Rima-patak Nagytályától továbbfolyik délnek, és útjának végén éri el Kiskörei-víztározót.

Az Eger-csatorna Makláron keresztülvágva Füzesabony felé veszi az irányt, majd Egerlövő és Borsodivánka között éri el a Kánya-patakot, amely röviddel ezután Borsodivánka északi határánál torkollik bele a Rima-patakba. Az Eger-csatornát eredetileg öntözési céllal építették, ám mára csak igen ritkán engedik erre a patak vizét. A patak Nagytályától kezdődően erősen módosított, rendezett medrű, amit az árvízvédelem és a nagyvíz esetén fellépő romboló hatás miatt kell fenntartani. A nagytályai duzzasztóműnél kiágazó Eger-csatorna erősen módosított medrű csatorna, amelyen eséscsökkentő fenéklépcsőket, helyi nevén zúgókat hoztak létre. Ilyen eséscsökkentő fenéklépcső található Makláron a Templom téren, illetve a református templom mögötti szakaszon. A Nagytálya és a maklári református templom közti szakasz kiépített, betonlapokkal burkolt mederburkolattal rendelkezik.[8]

A Rima-patak útja Nagytályán kezdődik, majd Maklártól keletre elhaladva Szihalom felé veszi az irányt. Szihalom és Mezőszemere nyugati szélét érintve folyik tovább, majd Egerfarmostól keletre halad dél-délkelet felé. Heves megye és Borsod-Abaúj-Zemplén megye határának közelében kelet felé folytatja útját Borsodivánka felé, majd attól északra elhaladva Borsodivánka és a falu Dózsatelep elnevezésű része közt délkeletnek veszi az irányt, ezután pedig ismét kelet felé halad tovább. Négyestől északnyugatra, a Csincse-patak torkolatától kezdve dél felé folyik, majd Négyestől délre eléri a Tisza-tavat. A Rima útja során átvág a Borsodi-Mezőség keleti szélén.

A vízgyűjtő terület domborzata a hegyvidéktől a síkságig terjed. A Bükkalján a terület legnagyobb magasságai 130 és 480 méter között váltakoznak, míg a síkvidéki, hordalékkúp síkságon sehol sem éri el a 200 méteres tengerszint feletti magasságot. Az Eger-patak vízgyűjtő területén nagyobbik részben agyagpala és homokkő építi fel a térség domborzatát, helyenként szigetszerűen kiemelkedő mészkődombokkal tarkítva. A felszín arculatára lepusztulási lépcsők, lejtőcsúszások, suvadások jellemzőek. A délebbi részeken homokos, márgás, agyagos üledéktakaró borítja a vidéket, keletebbre kiterjedt lignittelepekkel a felszín alatt, melyet elsősorban Bükkábrány térségében bányásznak.[2] Az Eger környéki dombok jellemző alkotóeleme a riolittufa is, amit a helyiek könnyen vájható volta miatt előszeretettel használnak pincerendszerek kiépítésére, illetve építkezésekhez.[1]

A forrásától kezdve az alábbi települések sorakoznak a patak partjain: Balaton (300 m), Mikófalva (278 m), Bélapátfalva, Szarvaskő (249 m), Eger (Felnémet 182 m, Eger-Dél 149 m), Andornaktálya (147 m), Nagytálya, Maklár (125 m), Füzesabony, Szihalom (109 m), Mezőtárkány, Mezőszemere (106 m), Egerfarmos (98 m), Egerlövő (93 m), Borsodivánka (92 m), Négyes (90–89 m). A településnevek mögött zárójelben feltüntetett szám közelítő érték a patak adott szakaszon lévő tengerszint feletti magasságáról, mely által jól követhető annak esése.[9] A part menti településeken összesen több mint 85 000 ember él, míg a teljes vízgyűjtő terület mintegy 142 000 embert érint.

Összességében véve az Eger-patak az útja során közvetlenül és kiterjedt vízgyűjtő területe által közvetett módon magába gyűjti húsz Heves megyei település (Bekölce, Bükkszentmárton, Mikófalva, Balaton, Mónosbél, Bélapátfalva, Szarvaskő, Felsőtárkány, Eger, Ostoros, Novaj, Noszvaj, Andornaktálya, Nagytálya, Maklár, Szihalom, Füzesabony, Mezőtárkány, Mezőszemere, Egerfarmos), illetve huszonöt Borsod-Abaúj-Zemplén megyei település (Egerlövő, Bogács, Répáshuta, Szomolya, Mezőkövesd, Csincse, Borsodgeszt, Bükkzsérc, Sály, Kács, Négyes, Borsodivánka, Harsány, Mezőkeresztes, Mezőnyárád, Cserépfalu, Cserépváralja, Bükkábrány, Szentistván, Tibolddaróc, Tard, Kisgyőr, Gelej, Mezőnagymihály, Vatta) felszíni vizeit.

A patak vízgyűjtő területe tehát összesen öt várost (Eger, Mezőkövesd, Füzesabony, Bélapátfalva, Mezőkeresztes), egyúttal négy járást (Bélapátfalvai járás, Egri járás, Füzesabonyi járás, Mezőkövesdi járás), valamint további negyven községet érint Heves megyében és Borsod-Abaúj-Zemplén megyében.

Vízrajzi adatai[szerkesztés]

Az Eger-patak Maklár és Szihalom közt

A hossza a forrásától a torkolatáig: 68 km. Vízgyűjtő területe: 892 km². Esése 207 méter, melynek jelentős része, 160 méter az Eger feletti 25 kilométerre esik.[5] A patak vizének sebessége közepes vízállás esetén 1–1,5 m/s. A patak vízhőmérséklete 0–25 °C között ingadozik az év folyamán.[10] A patak átlagos vízhozama 2,6 m³/s a torkolatnál. Az Eger-patak mélysége, szélessége és így sebessége nagyban különbözik az egyes szakaszokon. Általában elmondható, hogy a felső jellegű szakaszokon a patak keskeny és mély. A patak szélességét illetően jól látszik egyfajta, a vízhozam növekedésével együtt járó növekvő tendencia, mert amíg Mikófalvánál pusztán 1–2 méter széles, a maklári Rima-hídnál már eléri a 3,5 méteres szélességet, az alsóbb folyásán pedig akár 5 méter széles is lehet.

A patak vízszintje nem állandó, a vízszint főleg tavasszal, elsősorban a hegyvidéki hó elolvadásakor, illetve a felsőbb szakaszokon lezúduló nyári felhőszakadások alkalmával emelkedik jelentősen.[10] Ezek az áradások alapvetően másként sújtják a különböző szakaszokat. Azon részeken, ahol az ártér meglehetősen kicsi – ilyen a felső szakasz –, jóval nagyobb áradások lehetnek, mint a vízfolyás lejjebbi szakaszain, viszont a nagy esés miatt hamarabb le is vonul az ár, míg ez az alsó szakaszokon hosszabb ideig is eltarthat. Árvíz kialakulására egy másik lehetséges mód, ha a megfagyott jég felduzzasztja a felülről áramló vizet, illetve a patak eltömíti valamelyik híd alját a magával hozott hordalékkal.

Az Eger-patak átlagos vízhozama Almárnál (ami Eger városrésze) 0,193 m³/s. A patak vízminőségének állapota megfelelő.

A patak vízminőségi mutatói az alábbiak szerint alakulnak:

  • oxigénháztartási mutatók: II–III. osztály,
  • tápanyagháztartási mutatók: II–III. osztály,
  • mikrobiológiai mutatók: II–III. osztály,
  • szerves és szervetlen mikroszennyezők: II. osztály,
  • egyéb komponensek: I–II. osztály.[11]

Tájformáló szerepe[szerkesztés]

Az Eger-csatorna betonlapokkal burkolt medre Maklár belterületén

Az Eger-patak tájformáló szerepe kettős: egyszerre épít és pusztít. A rombolás elsősorban a gyorsabb folyású, hegyi szakaszokon, míg az építés a lassabb folyású, alföldi részeken jellemző. A pusztítás mértéke függ a patak sebességétől, így a nagy sodrású helyeken komoly mértéket ölthet, míg a kevésbé gyors folyásoknál a vízfolyás ilyen irányú tevékenysége szinte elenyésző. A patak állandóan koptatja és mélyíti medrét. A keményebb kőzetek koptatása természetszerűleg jóval hosszabb időt vesz igénybe, mint a puháké.[12]

A patak változó mennyiségű hordalékot szállít, amely a felső szakaszon még nagyobb méreteket is ölthet, míg a lentebbi szakaszokon már csak porszemnyi nagyságú lehet. Ha a vízszint hirtelen apadásnak indul, az Eger-patakon jellemzően kialakulnak a zátonyok, amelyek ebből a hordalékból származnak. A vízszint ismételt növekedésével a zátonyok is eltűnnek, a vízfolyás továbbszállítja a hordalékát.[13] Jellemzően zátonyos rész az Eger-patak Nagytálya és Szihalom közötti, kanyargós szakasza, ahol az utóbbi évek csapadékszegény időjárási ciklusai idején a zátonyok igencsak elszaporodtak.[forrás?] A hordalék természetes hosszirányú átjárhatósága, azaz a víz sodrása által való lemosódás, lentebb jutás a nagytályai duzzasztómű, illetve az Eger-csatorna eséscsökkentő fenéklépcsői miatt akadályoztatva van.

A laza szerkezetű, üledékes felszíni takaróval borított síkvidékeken keresztülhaladó vízfolyás mélyen belevájja magát a puha kőzetbe, elsősorban az élesebb kanyarulatoknál, ahol magasabb partok figyelhetők meg. Ilyen szakaszok elsősorban Andornaktálya és Nagytálya, valamint Maklár és Szihalom között vannak. Ezeken a helyeken fokozottabb földcsuszamlásveszély alakulna ki, ha a part menti növénytakaró nem szőné át gyökérzetével a partfalakat, mivel a patak fokozatosan aláássa a szőlőhegyoldalakat.[14]

Az Eger-patak mentén ma már nem jellemzőek a mocsarak, amelyek korábban a lerakott hordalékkúpok közti vizenyős területeken alakultak ki.[15] Ezekből a legnagyobbak a hevesi síkon voltak megtalálhatók. Az Eger-patak építőmunkájaként jöttek létre a kisebb, elenyésző méretű hordalékkúpok, amelyek esetenként szigeteket is létrehoznak a mederben.[16]

Főbb árvizei[szerkesztés]

Az egri Érsekkerten keresztülfutó Táncsics Mihály sétány és a városi strandhoz vezető gyalogoshíd az Eger-patak felett
A Klapka György utcai közúti híd a patak felett. Mellette vízmérce látható

Az Eger-patak legnagyobb áradásait a nyári felhőszakadások során a magasabban fekvő területekről lezúduló hatalmas vízmennyiség okozza. Eger a története során számos alkalommal volt elszenvedője az amúgy békésen folydogáló kis patak áradáskor dühöngő erejének. Ilyen nagy árvizek Eger történetében 1757 szeptemberében, 1766-ban, 1787-ben, 1813-ban, illetve 1857-ben voltak, a legnagyobb pusztítást pedig az 1878. augusztus 31-ei árvíz okozta. Ez utóbbi vízszintjeit a városban több helyütt emléktábla őrzi, példának okáért a Jókai utcában és a Bajcsy-Zsilinszky utcában is.

A patak 1757-ben még másképpen nézett ki, mint manapság, ugyanis ekkor még a belvárosban is több ágra oszlott, kis szigeteket hozott létre, és az ekkori krónikák szerint jóval bővizűbb volt, mint manapság. A patak pusztításait megelőzendő, Eszterházy Károly püspök 1771-ben megkezdte egy kőgát kiépíttetését a patakra merőlegesen. Ez a kőgát, melynek elnevezése Posuerunt, mintegy 226 méter hosszúságú, 4 méter széles és 5 méter magas építmény volt, amely a Cifrakapu térnél húzódott. Ez a gát jó szolgálatot tett az 1813. szeptember 11-ei, az 1814. február 22-ei és az 1814. augusztus 15-ei árvizek ellen.

Az 1878. augusztus 31-ei árvíz eseményeibe Breznay Imre helytörténész munkái és a korabeli újságok leírásai adnak széleskörűbb betekintést. Ezen a napon a városban este 10 óra és éjfél között mintegy 47 milliméternyi eső hullott, ám a várostól északra fekvő területeken, elsősorban a Bélapátfalva tőszomszédságában fekvő Bél-kő vidékén ennél jóval nagyobb volt a csapadékmennyiség, igen rövid időn belül. Ugyanezen csapadékzóna okozta a miskolci árvizet is. A hirtelen jött nagy mennyiségű csapadékvizet az Eger-patak viszonylag sekély medre nem volt képes magában tartani, ezért a lezúduló víztömeg nagy pusztítást végzett a várostól északra fekvő Szarvaskőn, Felnémeten pedig a patak már kilépett a medréből. A Posuerunt kőgát sem volt képes ekkora víztömeget megtartani, csak ideig-óráig tudta megakadályozni annak bezúdulását a városba, és hajnali 3 órakor átszakadt. Ennek következtében a felgyülemlett hatalmas mennyiségű víz rázúdult az alvó városra, és a mai Északi-lakótelep területe egyetlen összefüggő vízfelületté vált. A korabeli leírások alapján az árvíz legfőképpen a város belső magját érintette, ott kőházakat és kőhidakat döntött romba, és 3–7 láb magasra ért. A károk elérték a milliós nagyságrendet. A pusztítás elsősorban a belvárosba települt kereskedőréteget sújtotta.

Ekkor még állt az Érsekkert déli kőfala, amely visszaduzzasztotta a belváros felől érkező víztömeget. A víz mélysége a Líceum északnyugati sarkánál 1 méter 26 cm, a Hartl-házban, a mai Uránia mozinál 1 méter 90 cm, a Széchenyi utca más részein 2 méter 5 cm volt. A víz mélysége a Dobó István téren lévő Bajzáth-háznál (ma Neumeier-ház) 2 méter 32 cm, a Dálnoky-háznál (ma Forst-ház) 2 méter 49 cm volt, de még a kicsivel magasabban fekvő minorita templomban is 50 cm. A belvárosban, a mai Mecset utcában, a régi Kígyó közön 3 méter 35 cm-es vízállást mértek. Reggel hét órától, amikor a víz kidöntötte az Érsekkert déli kőfalát, gyorsabb apadás indult meg a patakon. Az áradás délelőtt 9-10 órára levonult a belvárosból. Addigra a hidak közül csak a Barátok hídja állt, viszont a víz elmosta a Füzesabony–Eger-vasútvonalhoz tartozó töltést Eger és Kistálya közt. A legpusztítóbb egri árvíznek nyolc halálos áldozata volt.

1878. szeptember 27-én újabb árvíz pusztított, ekkor a Mecset utcában 2 méter 24 cm volt a vízállás.

Ezek után komolyabb áradás vonult még le a patakon 1900. április 30-án, 1913. augusztus 7-én, 1998. július 25-én, illetve 1999. augusztus 17-én.[10]

A hivatalos mérések kezdete óta 1970. július 10-én mérték a legmagasabb vízállást az Eger északi részén, a 44,36. folyókilométernél elhelyezett vízmércén: 280 centimétert. Az eddig mért legalacsonyabb vízállás -5 centiméter volt, melyet 1968. június 30-án mértek.[17]

A Borsodivánkánál elhelyezett vízmércén 2010. május 17-én mérték a legmagasabb vízállást, mely 371 centiméter volt, míg az eddig mért legkisebb vízállás ugyanitt 4 centiméter volt, amelyet 1993. augusztus 11-én mértek.[18]

Mellékvizei[szerkesztés]

A Bekölcei-patak Mikófalvától északra ömlik az Eger-patakba. A Recska-patak Bélapátfalva felszíni vizeit gyűjti össze, és ugyanitt torkollik bele. A Villó-patak Egercsehiből szállítja a csapadékvizet a patakba. A Mónos-patak Mónosbél felszíni vizeit szállítja bele. A Gilitka-patak Szarvaskőnél, az Almár-patak pedig az almári vasúti megállóhelynél folyik bele. A Tárkányi-patak Eger Felnémet nevű városrészében csatlakozik az Eger-patakhoz.[10] Az Ostoros-patak Mezőszemerénél ömlik bele. A Csincse egy további vízfolyás, amelynek vize az Eger-patakot duzzasztja a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Négyes közelében, mintegy 90 méteres tengerszint feletti magasságban.

A patak összetett és messzire nyúló vízrendszere számos – összesen huszonnyolc – kis vízfolyást és patakot olvaszt magába útja során. Az Eger-patak a Vajda-forrásból ered, majd a Tiszába ömlik. Ezen a 68 kilométeres úton magába fogadja a Bekölcei-patakot, a Gilitka-patakot, a Recska-patakot, a Villó-patakot, a Tárkányi-patakot, az Almár-patakot, az Ostoros-patakot, a Kánya-patakot és a Csincse-patakot; közvetve pedig a Cserépváraljai-patak, a Lator-patak, a Kácsi-patak, a Novaji-patak, a Szoros-patak, a Cseresznyés-patak, a Kis-Csincse-patak, a Nád-ér, a Geszti-patak, a Sályi-patak, a Berva-patak, a Mész-patak, a Mellér-völgyi-patak, a Peskő-völgyi-patak, a Gyetra-patak, a Vöröskővölgyi-patak, a Hór-patak, a Lök-völgyi-patak és a Hideg-patak is táplálja.[9]

Állat- és növényvilága[szerkesztés]

Flóra[szerkesztés]

A zöldmoszatok nyáron a lassan áramló vízben elszaporodva zöldre festik azt. Az alsó szakasz partjainál jellemzőek a nádasok, ahol a nád mellett gyékény is található, kijjebb pedig sásfajok is. A gyorsabb folyású szakaszoknál a nád helyett egyből füzes cserjések vannak a patak mellett. Ezeket itt-ott kőrisfa, éger, jegenye, fehér és fekete nyárfák tarkítják. A fás szárú növények mellett többféle kúszónövény: vadszőlő, vadszeder és komló jelenléte jellemző. A patak partját Egertől kezdődően több helyütt az ártéri japánkeserűfű összefüggő sarjtelepei borítják.[3]

A pataktól távolabb eső területeken mezőgazdasági művelést folytatnak.

Fauna[szerkesztés]

Tájékoztató tábla az Eger-patak élővilágáról

A vízi szerves hulladék lebontói a fenéken lakó örvényférgek, laposférgek és giliszták. A különböző ízeltlábúakat a patak lassú szakaszain lehet fellelni. Ide tartozik a vízi- és a molnárpoloska. A patakban sok a tegzes, a bolharák, az alsóbb részeken az árvaszúnyog. A gyöngyösi Mátra Múzeum gyűjtése alapján több ízeltlábúfaj megtalálható az Eger-patak vidékén, Almár és Eger környékén, többek közt a következők: világoszöld mezeipoloska (Lygus gemellatus), változó mezeipoloska (Lygus pratensis), bogáncs-csipkéspoloska (Tingis cardui), pimpó csipkéspoloska (Catoplatus carthusianus), Catoplatus fabricii, Catoplatus nigriceps, kígyószisz-csipkéspoloska (Dictyla echii), hegymászó szúnyogpoloska (Berytinus montivagus), vörösfoltos bodobács (Lygaeus equestris), virágbodobács (Lygaeus saxatilis), Melanocoryphus albomaculatus, közönséges díszesbodobács (Raglius [Rhyparochromus] vulgaris), közönséges karimáspoloska (Coreus marginatus), tüskéslábú karimáspoloska (Ceraleptus gracilicornis), piros karimáspoloska Corizus hyosciami, közönséges üvegszárnyú-poloska (Rhopalus parumpunctatus), üvegpoloska (Stictopleurus punctatonervosus), nagy címerespoloska (Acanthosoma haemorrhoidale), közönséges szipolypoloska (Aelia acuminata), paréjpoloska (Eurydema oleracea).[19]

Egy 2005 és 2012 közt végzett, helyszíni mintavételen alapuló felmérés során a kutatók megvizsgálták az Eger-patak vízrendszerének halfaunáját. A vizsgálat során 77 lelőhelyről 111 alkalommal vettek mintát, és 33 halfajt azonosítottak a patakok vizében. Ezen 33 halfaj közül 9 védett. A vizsgált patakok halfaunáján belül több mint 10%-os részesedésben van jelen három faj: a tiszai küllő (Gobio carpathicus), a halványfoltú küllő (Romanogobio vladykovi) és a fejes domolykó (Squalius cephalus).[9] E tanulmány adatai alapján az Eger-patakban összesen 29 édesvízi halfaj él, amelyek közül az Eger-patak ágában három, az Eger-csatorna ágában öt halfajt első ízben sikerült fellelni. Az Eger-patak legjellemzőbb halfajai a fejes domolykó, a pisztráng és a jászkeszeg.[20]

Az Eger-patakban a következő halfajok élnek: tiszai küllő (Gobio carpathicus), halványfoltú küllő (Romanogobio vladykovi), fejes domolykó (Squalius cephalus), kövi csík (Barbatula barbatula), vágó csík (Cobitis elongatoides), domolykó (Squalius cephalus), selymes durbincs (Gymnocephalus schraetser), szilvaorrú keszeg (Vimba vimba), amurgéb (Perccottus glenii), folyami géb (Neogobius fluviatilis), tarka géb (Proterorhinus semilunaris), fekete törpeharcsa (Ameiurus melas), Ameiurus nebulosus, bodorka (Rutilus rutilus), vörösszárnyú keszeg (Scardinius erythrophthalmus), jászkeszeg (Leuciscus idus), balin (Aspius aspius), küsz (Alburnus alburnus), karikakeszeg (Blicca bjoerkna), dévérkeszeg (Abramis brama), razbóra (Pseudorasbora parva), szivárványos ökle (Rhodeus amarus), ezüstkárász (Carassius gibelio), ponty (Cyprinus carpio), réti csík (Misgurnus fossilis), harcsa (Silurus glanis), csuka (Esox lucius), sebes pisztráng  (Salmo trutta  fario), sügér (Perca fluviatilis), vágódurbincs (Gymnocephalus cernua), széles durbincs (Gymnocephalus baloni), süllő (Sander lucioperca). Az első három halfaj ezek közül is 10 százalékot meghaladó nagyságrendben található meg a patakban.[21]

A sekélyebb hínáros társulások és a holtágak gazdag állatvilággal rendelkeznek. Elsősorban a hínárosokban találkozni a szúnyog- és vízipoloskafajokkal, de sok csigafaj (elsősorban éticsiga) is itt talál menedéket. A holtágak élővilága hasonló a hínároséhoz, de itt még kétéltűek és hüllők is szép számban honosak. A legjellemzőbb állatfajok a varangyos béka és a vízisikló.

A patak mentén jégmadárral is találkozhatunk

Az Eger-patak ártere számtalan madár- és emlősfajnak is életteret biztosít. Szintén minden folyószakaszon megjelennek a récefélék és a vadlibák. Elsősorban a Tisza környékén honos, de kisebb számban a középső szakaszon is látni szürke gémet, vörös gémet, fehér gólyát, füsti fecskét és molnárfecskét. A felsőbb szakaszokon a jégmadár is előfordul.

A ragadozókat elsősorban a vörös róka és a görény képviseli. A nagy kiterjedésű erdőkben, főleg a felső szakaszon a terület természetes eltartó képességénél nagyobb nagyvadállomány (őz, szarvas, vaddisznó) is található. A nagyvadak számát etetéssel tartják fenn, és a kipusztított nagyragadozók hiányában vadászattal ritkítják. Eger felett vidrákkal is lehet találkozni a patak partja mentén.[3]

Környezetvédelem[szerkesztés]

Az Eger-patakot viszonylag sok környezeti kár érte, természetes élővilága nagyrészt kipusztult. Az Eger-patak menti területeken az 1970-es években kezdték el kijelölni a szemétlerakó helyeket, ám ekkortájt nemigen vették figyelembe a környezet megóvását, a hulladéklerakók pedig korszerűtlenül, környezetszennyező módon működtek. A korábbi évtizedekben hulladéklerakók üzemeltek a következő településeken: Andornaktálya, Eger (három darab is), Felsőtárkány, Maklár, Nagytálya, Noszvaj, Ostoros.[22] Az egyre szigorodó jogszabályi környezet miatt a korábbi lerakók nagyobb részét már bezárták, ám ezeknek a helyeknek a rekultivációja nem történt meg. A már bezárt lerakók továbbra is veszélyeztetik a környezetet és a felszín alatti vízkészletet, valamint a talajt is szennyezik. Az érintett térségben több helyen természet-, víz- és talajvédelmi szempontból érzékeny terület található.[23] A korábbi évtizedekben az egyáltalán nem létező, illetve csak később elinduló rendszeres hulladékelszállítás részleges igénybevétele miatt mind a mai napig kezeletlen, illegális lerakókban heverő hulladékok szennyezik a környezetet.[2] Ezek felszámolása ugyan folyamatban van, de a teljes felszámoláshoz az érintett területek talajának kicserélésére vagy szűrésére lenne szükség.[22] 2008-ban a vízügyi szakemberek harmadfokú vízkár-elhárítási készültséget rendeltek el a patak Maklár és Szihalom közti szakaszán, mert kommunális hulladék gyülemlett fel az érintett szakaszon. A kárelhárítást a mintegy 100 köbméternyi hulladék begyűjtésével és elszállításával rendezték.[24]

A patak felsőbb folyásán kiépített szennyvízhálózattal rendelkezik Balaton, Bélapátfalva, Mikófalva és Egercsehi.[11] A térségben jelentős a karsztforrások száma. Ennek és a szennyvízberuházásoknak köszönhetően a patak felső folyásán a vízminőség kiváló.

Az Eger-patak völgye Andornaktálya és Maklár közelében vízbázisforrás, ahonnan a környező településeket és Egert is ellátják ivóvízzel.[8] Az Eger-patak teljes vízgyűjtő területén harmadik fokozatú (nitrogén- és foszforeltávolító) szennyvíztisztítást kell biztosítani.[11] A patak felső-középső folyásán is kiépített a szennyvízhálózat, így Eger, Felsőtárkány, Novaj, Ostoros, Noszvaj, Maklár, Andornaktálya, Nagytálya és Szarvaskő is csatornázott.[22] A csapadékvíz-elvezetés többnyire nyílt árkos, útmenti árkokkal történik, zárt csapadékelvezető rendszerrel csak Eger, Füzesabony és Mezőkövesd rendelkezik. A csapadékvíz szennyezőanyagoktól való megtisztítása jelenleg nem megoldott, így a településekről olaj, nehézfémek és növényvédő szerek mosódhatnak be az Eger-patak vizébe.

A hiányosságokat felismerve az 1970-es évektől folyamatosan alakultak nemzeti parkok és tájvédelmi körzetek az Eger-patak vízgyűjtő terében és közvetlen közelében. Ezek a nemzeti parkok, természetvédelmi területek jelenleg a következők:

  • Bükki Nemzeti Park (1976 óta védett, Heves megyében a park 14 158 hektárnyi területen terül el)
  • Bél-kő
  • Nagy-Eged (1978 óta védett, 21 hektárnyi területen fekszik)
  • Eger védett fái (1978-ban és 1982-ben jelölték ki a város helyi jelentőségű védett fáit)
  • Érsekkert (8 hektárnyi területe 1996 óta védett)
  • Mészhegy és Nyerges-tető (126 hektárt kitevő területük 1996 óta áll védelem alatt)
  • Kőlyuktető Természetvédelmi Terület (135,92 hektáron Eger és Andornaktálya területén[25])
  • Ostoros-Novaji gyepek helyi jelentőségű védett természetvédelmi terület (159 hektárnyi területe 2001 óta élvez védettséget)
  • Hevesi Füves Puszták Tájvédelmi Körzet (Füzesabony és Poroszló közelében)
  • Borsodi Mezőség Tájvédelmi Körzet (a pataktól keletebbre fekvő terület)
  • Tisza-tavi madárrezervátum

Ezenkívül Natura 2000-es természetvédelmi területek a patak mentén:

  • Bükk-fennsík (14 080 hektárnyi kiterjedésű)
  • Szarvaskő (496 hektár)
  • Várhegy, Nagy-Eged (1991 hektár)
  • Ostoros-patak menti erdős puszta (44 hektár)

Gazdaság[szerkesztés]

Történelmi hasznosítása[szerkesztés]

Az Eger-patak egykoron húsz vízimalmot hajtott. A vidék feltérképezését Sartory József mérnök a 18. század végén és a 19. század első évtizedeiben végezte, és az általa készített felmérés alapján hét malmot sorolt fel az Eger-patak mentén. Ehhez szorosan kapcsolódik a Felnémeten lévő rizskásamalom története. Eszerint az Eger-patak mocsaras árterületén a törökök honosították meg a rizstermesztést; a terményt megőrölve rizslisztet gyártottak itt. Ennek a hagyománynak állított emléket a rizskásamalom elnevezés. Felnémeten a kendertermesztés története a régi idők homályába vész. Ugyanakkor azt tudni, hogy a patak vize az itt található kallómalomban egy forgó lapátkereket hajtott meg; ennek segítségével tömítették, nyújtották a posztót, amit kiszárítva egri posztósoknak adtak el. Innen ered a kallómalom elnevezése. A püspöki malmok a patak jobb oldalán, míg a káptalani malmok a bal oldalán helyezkedtek el, annak rendje alapján, hogy a püspöki birtokok jobboldalt, a káptalani birtokok pedig baloldalt helyezkedtek el.[26][27]

A régi Szabó-malom alapjainak maradványai Makláron a református templom mögötti zsilipnél 2015-ben

A 20 egykori malom a következő volt az Eger-patak mentén, a folyás sorrendjében:

  • Füzér-malom, (Eger-)Szarvaskő
  • Rizskásamalom, (Eger-)Felnémet
  • Polónyi-malom, később Englermalom, majd Egervári-malom
  • Kallómalom (e malom nevét őrzi Egerben a Kallómalom utca)
  • Práff-malom: a Práff-családról kapta a nevét. 1937-ben Práff Nándor tulajdonában állt[28]
  • püspöki malom
  • darálómalom, a mai strand területén
  • városi malom, a vágóhíd tájékán
  • Adamcsek-malom
  • Tót-malom, (Andornaktálya-)Kistálya
  • Mocsáry-malom, (Andornaktálya) Andornak
  • Berki-malom (Nagytálya): mára csak romjai maradtak
  • Szentkereszti-malom: jelenleg magánkézben van[29]
  • maklári felső malom (Sumi-malom)
  • maklári alsó malom (Szabó-malom): alapjai máig láthatók[30]
  • Városrévi-malom (Füzesabony)
  • Király-malom (Füzesabony)
  • mezőtárkányi malom
  • egerfarmosi malom
  • egerlövői malom

A füzesabonyi malmok közül az egyik az 1600-as években Szelim aga uralma alá tartozott.[31] Az Eger-patak korábbi medrének feltárásakor az ott lévő falmaradványokról a régészek megállapították, hogy a korábbi vízimalom épülete középkori eredetű.[32]

A vidéken megtermelt gabonaféléket a korábbi évszázadokban a patak mentén épült vízimalmokban őrölték lisztté, ám ezen ipari létesítmények épületei közül mára egyetlenegy sem maradt meg bemutatható állapotban.[26]

Halgazdasági jelentősége[szerkesztés]

Jellemzően horgászható halfajai: domolykó, pisztráng, jászkeszeg, európai harcsa, széles durbincs.[20][33][34]

Az Eger-patak halászati jogát Eger-Felnémettől a nagytályai zsilipig terjedő szakaszon a MŰHOSZ (Műlegyező Horgászok Országos Szövetsége) bérli a magyar államtól. Az egyesület évről évre mintegy 10 000 darab sebes pisztrángot telepít a patakba, valamint jászkeszeget is telepítettek már, de ez utóbbit csak kísérleti jelleggel. Az egyesület szabályai alapján az érintett szakaszon minden év április elseje és június 15-e közt tilos domolykót és jászkeszeget kifogni.[20]

Valaha az Eger-patakon kismértékű halászat folyt. Az Eger-patak környéki településeken is éltek halászok. A 20. században azonban a vízfolyást ért nagyfokú szennyezések miatt halállománya nagyban lecsökkent, így a halászat is szinte teljes mértékben eltűnt innen. Mindössze hobbihorgászokat találni manapság a patak partjain. Egyedül a Tisza-tónál maradt meg a kereskedelmi célú halászat, de ott is nagyban korlátozott.

Hajózhatóság[szerkesztés]

A hajózás a vízfolyás sekély volta miatt, illetve a sűrű növényzet és a mederkotrás hiánya miatt nem lehetséges a patak teljes hosszán, csak egyes igen rövid szakaszokon, ott is csak kajakkal. Az Eger-patakon éppen ezért nincs és nem is volt jellemző az áruszállítás, így erre a célra kiépített kikötőkkel sem lehet találkozni.[8][35]

Vízenergia[szerkesztés]

Zúgó vagy más néven zsilip az Eger-csatornán Maklár déli részén

Az Eger-patakon az energiát hasznosítandó számos vízimalom épült elsősorban a gyorsabb sodrású szakaszokon, így Egerben, Andornaktályán, Nagytályán, Makláron, Füzesabonyban és Mezőszemerénél. Az Eger-patak mentén nem alakítottak ki duzzasztóműveket a vízenergia hasznosítására. A patak vizét öntözési célokra használják fel napjainkban is, mely tevékenységet Nagytályán és Makláron az Eger-csatornán kiépített duzzasztóművek (úgynevezett zúgók) segítik.

Turizmusa[szerkesztés]

Az Eger-patak mind az aktív, mind a passzív kikapcsolódás egyik kedvelt helyszíne. A patak mellett épült számtalan idegenforgalmi látnivaló csábítja ide a turistákat, elsősorban Bélapátfalva, a megyeszékhely Eger és környéke, illetve a Bükki Nemzeti Park.[36]

Az aktívabb kikapcsolódásra vágyók számára az Eger-patak mint horgászhely funkcionál. A patakon időnként evezős vízisportot űző amatőr sportolók is feltűnnek.

Az Eger-patak mentén egyre nagyobb mértékben terjed el a kerékpározás is. Eger és Felsőtárkány közt kiépült a kerékpárút,[37] de a patak alsóbb szakaszain (elsősorban Makláron, Szihalom és Mezőkövesd közt, valamint a Tisza-tó körül) is lehetőség van a biztonságos kerékpározásra.[38] A Karancs–Mátra–Tisza-tó-kerékpárút Eger városán halad keresztül, ám a patak mentén és közelében futó útvonal egyelőre még nincs teljes hosszában kiépítve.[25]

Az Eger-patak partjaihoz vezet az Országos Kéktúra 22. számú túrájának Sirok vasúti megállóhely és Szarvaskő vasútállomás közti szakasza, valamint a patakot keresztezi a Szarvaskő vasútállomás és Putnok közt futó, 23-as számú túraútvonal.[39] Egyben ez képviseli az E4 európai túraútvonalat is.

Főbb idegenforgalmi célpontok az Eger-patak mentén:

A közvetlen környezetében fekszenek továbbá a következő idegenforgalmi célpontok: a noszvaji De la Motte-kastély, az egerszalóki gyógy- és termálfürdő, a demjéni fürdő és a mezőkövesdi Zsóry Gyógy- és Strandfürdő.

Közlekedése[szerkesztés]

A Kálvin-ház az Eger-patak hídjáról
  • A 25-ös főút Eger város felsővárosi városrészén, az Északi-lakótelepen lévő II. Rákóczi Ferenc úton található híddal keresztezi a patakot, valamint Egertől északra, Szarvaskő térségében is többször átvág a patak felett.
  • Kossuth Lajos utcai közúti híd: a Kossuth Lajos utcában már a török korban, illetve a középkorban is állt híd, ugyanakkor ezek építésének idejéről nem maradtak fenn elérhető információk. A Barátok hídját később, a barokk korban építették, vélhetően egy időben a piactéri, úgynevezett Minoriták hídjával, amit Giovanni Battista Carlone építtetett. A Barátok hídja az 1813-as árvíz során ledőlt, de 1815-ben a város ismét felépíttette Zwenger József egri kőművesmesterrel. Ezt 1944-ben a visszavonuló német csapatok felrobbantották.[42]
  • Az Eger–Putnok-vasútvonal Egerben, a Sas utcánál keresztezi a patak medrét, valamint több alkalommal Szarvaskő térségében is.
  • A 3-as főút Szihalomnál és Füzesabonynál keresztezi az Eger-csatorna, illetve az itt már Rima-patak néven futó Eger-patak medrét.
  • A Hatvan–Miskolc–Szerencs–Sátoraljaújhely-vasútvonal Füzesabony mellett keresztezi az Eger-csatornát, majd közvetlenül Szihalom előtt a Rima-patakot.
  • Az M3-as autópálya a 122. kilométerszelvénynél, Szihalom térségében halad át a patak felett, míg az Eger-csatornát Füzesabonynál keresztezi a 118. kilométerszelvénynél.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b Bükk és Borsodi-Mezőség tervezési alegység. vizeink.hu. (Hozzáférés: 2013. augusztus 22.)
  2. ^ a b c d Dobos Anna: Az átmeneti (puffer)-zóna geológiai értékvédelemben játszott szerepének bemutatása az egri Bükkalja mintaterülete alapján, 2006. (Hozzáférés: 2013. augusztus 14.)
  3. ^ a b c Eger-patak/Pisztrángos patak. Horgászvíz Katalógus. (Hozzáférés: 2013. augusztus 24.)
  4. nyest.hu: Rima. Nyelv és Tudomány, 2011. szeptember 1. (Hozzáférés: 2013. augusztus 12.)
  5. ^ a b Barna Béla: Ahol az Eger-patak ered. Szeretlek Magyarország.hu. Part Magazin, 2011. február 9. (Hozzáférés: 2013. augusztus 24.)
  6. Mi köze van az Eger-pataknak Balatonhoz? Onnan ered. palettaonline.hu. (Hozzáférés: 2014. július 1.)
  7. Folyók – tavak – patakok. Élmények Völgye. (Hozzáférés: 2013. augusztus 22.)
  8. ^ a b c Vízgyűjtő-gazdálkodási terv – Bükk és Borsodi Mezőség (pdf). Vízügyi és Környezetvédelmi Központi Igazgatóság, 2009. szeptember. (Hozzáférés: 2013. augusztus 15.)
  9. ^ a b c Harka Ákos, Szepesi Zsolt: A halfauna vizsgálata a kelet­-magyarországi Eger-­patak vízrendszerén. Pisces Hungarici, 2013. (Hozzáférés: 2013. augusztus 29.)
  10. ^ a b c d Ahol az Eger-patak ered. Felnémet városrész honlapja, 2011. július 18. (Hozzáférés: 2013. augusztus 12.)
  11. ^ a b c Tamasi-Deli Liliána, Kiss-Lacza Linda, Csákvári Dániel: Környezetvédelmi program felülvizsgálata, 2010–2016. Bélapátfalvai Kistérség Többcélú Társulása, 2010. november. (Hozzáférés: 2013. augusztus 13.)
  12. Göőz Lajos, Kovács Tamás: Vízenergia. Nyíregyházi Főiskola. (Hozzáférés: 2013. augusztus 24.)
  13. Csuszamlásveszélyes domboldalak kijelölése domborzatmodell felhasználásával. Miskolci Egyetem Földrajz Intézet. (Hozzáférés: 2013. szeptember 6.)
  14. Báthoryné Nagy Ildikó Réka: Kisvízfolyások tájrehabilitációjának rendezési elvei és módszere: Doktori értekezés. lib.uni-corvinus.hu. Budapest: Budapesti Corvinus Egyetem Tájépítészet és Döntéstámogató Rendszerek Doktori Iskola (2007) (pdf)
  15. ^ a b Borsodi Mezőség Tájvédelmi Körzet. Bükki Nemzeti Park Igazgatóság. (Hozzáférés: 2013. augusztus 24.)
  16. ^ a b Hevesi Füves Puszták Tájvédelmi Körzet. Bükki Nemzeti Park Igazgatóság. [2013. augusztus 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. augusztus 24.)
  17. Almár vízmérce. vizugy.hu. (Hozzáférés: 2016. február 13.)
  18. Borsodivánka vízmérce. vizugy.hu. (Hozzáférés: 2016. február 13.)
  19. Földessy Mariann: Heteroptera fauna elterjedése a Bükk hegységben (Észak-Magyarország). Mátra Múzeum. (Hozzáférés: 2013. augusztus 14.)
  20. ^ a b c Csorbai Balázs: Eger Patak. Central and Eastern European Fly Fishing, 2010. április 28. (Hozzáférés: 2013. augusztus 24.)
  21. A  halfauna  vizsgálata  a  kelet­magyarországi  Eger-­patak vízrendszerén. Harka&szepesi (2013). (Hozzáférés: 2014. július 6.)
  22. ^ a b c Közös helyi hulladékgazdálkodási terv. Eger és Körzete Kistérségi Területfejlesztési Társulás, 2004. (Hozzáférés: 2013. augusztus 24.)
  23. Eger környezetvédelme. Eger.hu. (Hozzáférés: 2013. augusztus 13.)
  24. Száz köbméternyi szemét - megtisztult a Rima-patak. maklar.hu. (Hozzáférés: 2015. január 18.)
  25. ^ a b Eger Megyei Jogú Város Éghajlatváltozási Stratégiája. ENERGIAKLUB Szakpolitikai Intézet és Módszertani Klub, 2012. szeptember. (Hozzáférés: 2013. augusztus 25.)
  26. ^ a b Apor Elemér: Tizenkilenc malmot hajtott valamikor az Eger-patak vize. Új Hevesi Napló, 2001. november. (Hozzáférés: 2013. március 31.)
  27. Kiegészítések Felnémet település- és tájtörténetéhez. Felnémet városrész honlapja, 2010. október 5. (Hozzáférés: 2013. augusztus 14.)
  28. A bükkszéki kőolaj-előfordulás és a "lidércfény". Csiffáry Gergely. (Hozzáférés: 2014. július 16.)
  29. Nagytálya. Irány Magyarország. (Hozzáférés: 2013. augusztus 24.)
  30. Szabó- és a Sumi-malom. Kirándulástervező. (Hozzáférés: 2013. augusztus 24.)
  31. Füzesabony története. Remenyik Zsigmond Gimnázium és Szakközépiskola. (Hozzáférés: 2013. augusztus 24.)
  32. Füzesabony régészeti leletei és lelőhelyei (pdf) pp. 47. Füzesabonyi Könyvtárbaráti Társulás Közművelődési Egyesület, 2006. (Hozzáférés: 2013. augusztus 24.)
  33. Harka Ákos dr., Sallai Zoltán: Harcsa – Silurus glanis Linnaeus, 1758. Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtár, 2007. (Hozzáférés: 2013. augusztus 24.)
  34. Harka Ákos dr., Sallai Zoltán: Széles durbincs – Gymnocephalus baloni Holčík & Hensel, 1974. Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtár, 2007. (Hozzáférés: 2013. augusztus 24.)
  35. Vizitúra az Eger-patakon. (Hozzáférés: 2013. augusztus 25.)
  36. Eger turizmusa. Eger.hu. (Hozzáférés: 2013. augusztus 24.)
  37. Kerékpártúrák. Nyitott kapu Vendégház. (Hozzáférés: 2013. augusztus 24.)
  38. Kerékpáros létesítmények Heves megyében. kertam.hu. (Hozzáférés: 2014. július 14.)
  39. Szarvaskő–Telekessy Vendégház-túraútvonal. Magyar Természetjáró Szövetség. (Hozzáférés: 2013. augusztus 24.)
  40. Bél-kő Természetvédelmi Terület. Bükki Nemzeti Park Igazgatóság. (Hozzáférés: 2013. augusztus 24.)
  41. Látnivalók Poroszlón és környékén. Poroszlo.hu. (Hozzáférés: 2013. augusztus 24.)
  42. Kossuth Lajos utca. Beszélő utcanevek. (Hozzáférés: 2013. augusztus 13.)

További információk[szerkesztés]

  • Eger-patak vízismertető. Magyar Vízitúra. [2013. augusztus 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. augusztus 25.)
  • Dobos A.–Pelyhe T.–Kiss N. (szerk): Felnémet és a Csurgó-völgy természeti és kultúrtörténeti értékei: EKTF Falco-Csoport, Beszámoló a KTM KKA: KK 637/1998. számon nyilvántartott pályázatáról. 1998.  
  • Frisnyák S: Magyarország történeti földrajza. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó. 1995.  
  • Marosi S.–Somogyi S: Magyarország kistájainak katasztere I–II. Budapest: MTA Földrajztudományi Kutató Intézet. 1990.  
  • Soós I.: Kéziratok, Eger
  • Zilahy A.: Kéziratok, Szilvásvárad
  • Wellner I: Magyar városok: Eger. Budapest: Panoráma. 1981.  
  • Heves Megyei Levéltár gyűjtései – Eger
  • Dobó István Vármúzeum, Adattár – Eger