Fekete törpeharcsa
 |
||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Illusztráció a fekete törpeharcsáról |
||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
| Nem szerepel a Vörös listán | ||||||||||||||||||
| Magyarországon nem védett | ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Ameiurus melas Rafinesque, 1820 |
||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||
 Élőhelye Észak-Amerikában |
||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Fekete törpeharcsa témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Fekete törpeharcsa témájú médiaállományokat és Fekete törpeharcsa témájú kategóriát. |
A fekete törpeharcsa (Ameiurus melas) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a harcsaalakúak (Siluriformes) rendjébe, ezen belül a törpeharcsafélék (Ictaluridae) családjába tartozó faj. Európában gazdasági értelemben inkább haszontalan, pedig húsa ízletes és jól értékesíthető. Kis testmérete és a kedvezőtlen tápanyag felhasználása miatt azonban nem érdemes foglalkozni a tenyésztésével. A horgászok számára jelenthet némi vigaszt, hogy könnyen fogható bár ha túlszaporodik, akkor zavaró lehet más jelentősebb fajok horgászata során.
Tartalomjegyzék
Előfordulása[szerkesztés]
Eredeti élőhelye Észak-Amerika középső és keleti része. Európába a törpeharcsával együtt került be. Előfordulására néhány nyugat-európai országban már felfigyeltek. Pontos európai elterjedési területét nehéz behatárolni, részben a folyamatos telepítések miatt, részben azért mert hosszú ideig sok helyen törpeharcsaként azonosították. Magyarországra 1980-ban érkezett meg Olaszországból a dinnyési tógazdaságba és 1981-ben Szarvason növekedési kísérleteket végeztek vele. Természetesen ez a rendkívül jó alkalmazkodó képességgel rendelkező hal megszökött a telepekről és kikerült a természetbe. Magyarországon ezután gyorsan elterjedt, a folyók lassúbb szakaszain sokfelé megtalálható és több állóvízben is előfordul önfenntartó állománya.[1][2]
Hasonló fajok[szerkesztés]
Nagyon hasonlít hozzá a törpeharcsa, de annak az oldalát nagyobb, szabálytalan foltok tarkítják. Az úszóikban a sugarak és az úszóhártya színe nem különbözik egymástól, de további különbség, hogy a mellúszó tüskéjének belső éle sima. A színezetük is eltérő, hiszen a törpe inkább barna, míg a fekete törpeharcsa sötétebb. A pettyes harcsától és a kék harcsától könnyen megkülönböztethető, hiszen ezektől eltérően, amelyeknek villás a farka, a fekete törpeharcsának négyzet alakú, mint a törpeharcsáé is. Az európai harcsánál talán a növendék pundráknál merülhet fel kétely, hiszen a méretbeli különbségek miatt nehéz összekeverni őket.[1][3]
Azonosítása határozóképlettel[szerkesztés]
A halak közeli rokon fajainak azonosításához nagy segítséget jelenthet az adott hal morfológiai tulajdonságainak pontos vizsgálata. Az alábbi táblázat a fekete törpeharcsa, az európai harcsa, a törpeharcsa, a pettyes harcsa, az afrikai harcsa és a menyhal határozóképletét tartalmazza.[4]
| Tudományos név | Magyar név | pikkelyképlet | garatfogképlet | úszósugár hátúszó | úszósugár farokalatti |
|---|---|---|---|---|---|
| Ameiurus melas | Fekete törpeharcsa | - | - | I/6(7) | I/17-22 |
| Silurus glanis | Európai harcsa | - | - | I/2-4 | I/77-92 |
| Ameiurus nebulosus | Törpeharcsa | - | - | I/6(7) | I/17-23 |
| Ictalurus punctatus | Pettyes harcsa | - | - | I/6 | I/23-26 |
| Clarias gariepinus | Afrikai harcsa | - | - | 61-79 | 45-60 |
| Lota lota | Menyhal | - | - | D1:9-16, D2:60-93 | 60-85 |
Megjelenése[szerkesztés]
E halfaj eredeti élőhelyein sem nő nagyobbra, mint a pettyes harcsa (Ictalurus punctatus) és a kék harcsa (Ictalurus furcatus). Itt a kifejlett példányok körülbelül 0,5 - 1 kilogrammosak, de ritka esetben akár 2,5 kilogramm és ehhez a súlyhoz a nagyra nőtt példányok hossza 25-30 centiméter is lehet. Ezzel szemben a Magyarországon inváziós fajként megjelent példányai nem nőnek meg ekkorára, hiszen az egy kilogramm feletti példányok ritkaságszámba mennek és méretét tekintve még kisebbek, mint a magyarországi törpeharcsák. Színezete élőhelytől függően változó, az aranyló olajzöldtől egészen a feketéig terjed. Általában felül sötétebb, míg alul a hasoldalán sárgás. Széles, lapos fején az alsó ajak nem ér a felső ajkon túl. Alsó és felső állkapcsán 4-4, összesen 8 bajuszszálat visel. A felső állkapcsán lévőkből 2 bajuszszál a szeme és az orrnyílása között, a két leghosszabb pedig a szájszögletében helyezkedik el. Úszói szúrnak, hiszen hátúszója elején egy igen hegyes, kemény csonttüske van, és ehhez hasonló csonttüskét visel a mellúszók elején is. Bőre pikkelytelen, az oldalvonala végighúzódik a testén.[1]
Életmódja[szerkesztés]
A fekete törpeharcsa, mint a többi törpeharcsaféle, képes akár oxigénben szegény vízben is élni. Tűri mind a brakkvízet és mind a nagyon meleg vizet is. Jellemző magyarországi élőhelye a növényzettel benőtt, változó vízjárású lassú vízfolyások, alföldi csatornák, vagy az olyan állóvizek mint a zárt holtágak és a halastavak. A kifejlett példányok inkább éjjel aktívak, azonban a fiatalok nappal is táplálkoznak. A fekete törpeharcsa mindenevő falánk hal. Mindent felfal, ami számára ehető a magoktól és rovaroktól kezdve a döglött vagy élő halakig és rákokig. Szaporodásbiológiája hasonló, mint a törpeharcsáé, de ívása júniusban magasabb hőmérsékleten történik.[3]
Horgászata[szerkesztés]
Sok helyre szándékosan betelepítették, mert jól alkalmazkodó halfaj. A sporthorgászok szívesen fogják, hiszen gyorsan lehet sokat fogni belőlük. Hátrányt jelenthet azonban a horgászatban, ha a cél más nagyobb halfajok, hiszen tömeges előfordulása esetén akár ezt meg is akadályozhatja. Igen mohó és intenzív a kapása, a kisebb horgot képes nagyon gyorsan lenyelni. Fogása nincs korlátozva, a kifogott ugrándozó kisméretű példányokkal vigyázni kell, mert úszóin lévő tüskéi szúrósak, ezért célszerű kesztyűvel megfogni őket. Húsa világos színű és jó ízű, de nyáron, ha nincs jól tárolva, hamar megromolhat.[2]
Galéria[szerkesztés]
Egy jellemző kép ott ahol elszaporodott, felhőként gomolygó rajba összeállt fekete törpeharcsák. (Canal du Mignon, Franciaország)
|
Jegyzetek[szerkesztés]
- ^ a b c Tankönyvtár:Törpeharcsa
- ^ a b Vass Endre:Tájidegen halfajok Magyarországon I.
- ^ a b Dr. Györe Károly:Fekete törpeharcsa
- ↑ Speciális határozóbélyegek. (Hozzáférés: 2011. december 17.)
Források[szerkesztés]
- ↑ Tankönyvtár:Törpeharcsa: Fekete törpeharcsa – Ameiurus melas (Rafinesque, 1820). Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtár. (Hozzáférés: 2011. december 17.)
- ↑ Dr. Györe Károly:Fekete törpeharcsa: Fekete törpeharcsa - Ictalurus melas Rafinesque, 1820. HAKI Halászati és Öntözési Kutatóintézet Szarvas. (Hozzáférés: 2011. december 17.)
- ↑ Vass Endre:Tájidegen halfajok Magyarországon I.: Élővizek biológiai rehabilitációja 4. rész. haldorado.hu. (Hozzáférés: 2011. december 5.)
További információk[szerkesztés]
- Fekete törpeharcsa (magyar nyelven). dunaihorgaszat.uw.hu. (Hozzáférés: 2011. december 17.)
- Nem őshonos halfajok Magyarországon (magyar nyelven). pkmk.hu. (Hozzáférés: 2011. december 17.)
- Harcsaalakúakról készített bélyeggyűjtemény. (angol nyelven). planetcatfish.com. (Hozzáférés: 2011. december 17.)
- A fekete törpeharcsák rajának mozgása. youtube.com. (Hozzáférés: 2011. december 17.)
Internetes leírások a fekete törpeharcsáról[szerkesztés]
- A faj adatlapja a FishBase oldalán. FishBase. (Hozzáférés: 2011. december 17.)
- A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2011. december 17.)
- Black bullhead Ameiurus melas (Rafinesque, 1820) (angol nyelven). BioLib.cz. (Hozzáférés: 2011. december 17.)
- Ameiurus melas Black catfish (angol nyelven). Encyclopedia of Life. (Hozzáférés: 2011. december 17.)
- Ameiurus melas (Rafinesque, 1820) (angol nyelven). uBio. (Hozzáférés: 2011. december 17.)
- Ameiurus melas (Rafinesque, 1820). WoRMS World Register of Marine Species. (Hozzáférés: 2011. december 17.)
- Ameiurus melas (Rafinesque, 1820) (angol nyelven). planetcatfish.com. (Hozzáférés: 2011. december 17.)
- Ameiurus melas (angol nyelven). NCBI. (Hozzáférés: 2011. december 17.)
