Fekete törpeharcsa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Fekete törpeharcsa
Akváriumi példány
Akváriumi példány
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Öregrend: Pontyszerűek (Ostariophysi)
Rend: Harcsaalakúak (Siluriformes)
Család: Törpeharcsafélék (Ictaluridae)
Nem: Ameiurus
Faj: A. melas
Tudományos név
Ameiurus melas
Rafinesque, 1820
Szinonimák

  • Ameiurus melas melas (Rafinesque, 1820)
  • Ameiurus vulgaris (Thompson, 1842)
  • Ictalurus melas (Rafinesque, 1820)
  • Ictalurus melas melas (Rafinesque, 1820)
  • Silurus melas (Rafinesque, 1820)

Elterjedés
Élőhelye Észak-Amerikában
Élőhelye Észak-Amerikában
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Fekete törpeharcsa témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Fekete törpeharcsa témájú médiaállományokat és Fekete törpeharcsa témájú kategóriát.

A fekete törpeharcsa (Ameiurus melas) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának harcsaalakúak (Siluriformes) rendjébe, ezen belül a törpeharcsafélék (Ictaluridae) családjába tartozó faj.

Európában gazdasági értelemben inkább haszontalan, pedig húsa ízletes és jól értékesíthető. Kis testmérete és a kedvezőtlen tápanyag felhasználása miatt azonban nem érdemes foglalkozni a tenyésztésével. A horgászok számára jelenthet némi vigaszt, hogy könnyen fogható bár ha túlszaporodik, akkor zavaró lehet más jelentősebb fajok horgászata során.

Elnevezései[szerkesztés]

Tiszafüred környékén új törpeharcsa néven is említik, utalva ezzel arra, hogy új jövevényről van szó.[1]

Előfordulása[szerkesztés]

Eredeti élőhelye Észak-Amerika középső és keleti része. Európába a törpeharcsával együtt került be. Előfordulására néhány nyugat-európai országban már felfigyeltek. Pontos európai elterjedési területét nehéz behatárolni, részben a folyamatos telepítések miatt, részben azért mert hosszú ideig sok helyen törpeharcsaként azonosították. Magyarországra 1980-ban érkezett meg Olaszországból a dinnyési tógazdaságba és 1981-ben Szarvason növekedési kísérleteket végeztek vele. Természetesen ez a rendkívül jó alkalmazkodó képességgel rendelkező hal megszökött a telepekről és kikerült a természetbe. Magyarországon ezután gyorsan elterjedt, a folyók lassúbb szakaszain sokfelé megtalálható és több állóvízben is előfordul önfenntartó állománya.[2][3]

Hasonló fajok[szerkesztés]

Nagyon hasonlít hozzá a törpeharcsa, de annak az oldalát nagyobb, szabálytalan foltok tarkítják. Az úszóikban a sugarak és az úszóhártya színe nem különbözik egymástól, de további különbség, hogy a mellúszó tüskéjének belső éle sima. A színezetük is eltérő, hiszen a törpe inkább barna, míg a fekete törpeharcsa sötétebb. A pettyes harcsától és a kék harcsától könnyen megkülönböztethető, hiszen ezektől eltérően, amelyeknek villás a farka, a fekete törpeharcsának négyzet alakú, mint a törpeharcsáé is. Az európai harcsánál talán a növendék pundráknál merülhet fel kétely, hiszen a méretbeli különbségek miatt nehéz összekeverni őket.[2][4]

Azonosítása határozóképlettel[szerkesztés]

A halak közeli rokon fajainak azonosításához nagy segítséget jelenthet az adott hal morfológiai tulajdonságainak pontos vizsgálata. Az alábbi táblázat a fekete törpeharcsa, az európai harcsa, a törpeharcsa, a pettyes harcsa, az afrikai harcsa és a menyhal határozóképletét tartalmazza.[5]

Tudományos név Magyar név pikkelyképlet garatfogképlet úszósugár hátúszó úszósugár farokalatti
Ameiurus melas Fekete törpeharcsa          -           -            I/6(7)             I/17-22
Silurus glanis Európai harcsa          -           -             I/2-4             I/77-92
Ameiurus nebulosus Törpeharcsa          -           -            I/6(7)             I/17-23
Ictalurus punctatus Pettyes harcsa          -           -              I/6             I/23-26
Clarias gariepinus Afrikai harcsa          -           -            61-79              45-60
Lota lota Menyhal          -           -  D1:9-16, D2:60-93              60-85

Megjelenése[szerkesztés]

E halfaj eredeti élőhelyein sem nő nagyobbra, mint a pettyes harcsa (Ictalurus punctatus) és a kék harcsa (Ictalurus furcatus). Itt a kifejlett példányok körülbelül 0,5-1 kilogrammosak, de ritka esetben akár 2,5 kilogramm és ehhez a testtömeghez a nagyra nőtt példányok hossza 25-30 centiméter is lehet. Ezzel szemben a Magyarországon inváziós fajként megjelent példányai nem nőnek meg ekkorára, hiszen az egy kilogramm feletti példányok ritkaságszámba mennek és méretét tekintve még kisebbek, mint a magyarországi törpeharcsák. Színezete élőhelytől függően változó, az aranyló olajzöldtől egészen a feketéig terjed. Általában felül sötétebb, míg alul a hasoldalán sárgás. Széles, lapos fején az alsó ajak nem ér a felső ajkon túl. Alsó és felső állkapcsán 4-4, összesen 8 bajuszszálat visel. A felső állkapcsán lévőkből 2 bajuszszál a szeme és az orrnyílása között, a két leghosszabb pedig a szájszögletében helyezkedik el. Úszói szúrnak, hiszen hátúszója elején egy igen hegyes, kemény csonttüske van, és ehhez hasonló csonttüskét visel a mellúszók elején is. Bőre pikkelytelen, az oldalvonala végighúzódik a testén.[2]

Életmódja[szerkesztés]

A fekete törpeharcsa, mint a többi törpeharcsaféle, képes akár oxigénben szegény vízben is élni. Tűri mind a brakkvízet és mind a nagyon meleg vizet is. Jellemző magyarországi élőhelye a növényzettel benőtt, változó vízjárású lassú vízfolyások, alföldi csatornák, vagy az olyan állóvizek mint a zárt holtágak és a halastavak. A kifejlett példányok inkább éjjel aktívak, azonban a fiatalok nappal is táplálkoznak. A fekete törpeharcsa mindenevő falánk hal. Mindent felfal, ami számára ehető a magoktól és rovaroktól kezdve a döglött vagy élő halakig és rákokig. Szaporodásbiológiája hasonló, mint a törpeharcsáé, de ívása júniusban magasabb hőmérsékleten történik.[4]

Horgászata[szerkesztés]

Sok helyre szándékosan betelepítették, mert jól alkalmazkodó halfaj. A sporthorgászok szívesen fogják, hiszen gyorsan lehet sokat fogni belőlük. Hátrányt jelenthet azonban a horgászatban, ha a cél más nagyobb halfajok, hiszen tömeges előfordulása esetén akár ezt meg is akadályozhatja. Igen mohó és intenzív a kapása, a kisebb horgot képes nagyon gyorsan lenyelni. Fogása nincs korlátozva, a kifogott ugrándozó kisméretű példányokkal vigyázni kell, mert úszóin lévő tüskéi szúrósak, ezért célszerű kesztyűvel megfogni őket. Sok helyen dobvarsa csapdákkal irtják.[6] Húsa világos színű és jó ízű, de nyáron, ha nincs jól tárolva, hamar megromolhat.[3]

Galéria[szerkesztés]

Egy akváriumi példány
Egy jellemző kép ott ahol elszaporodott, felhőként gomolygó rajba összeállt fekete törpeharcsák. (Canal du Mignon, Franciaország)
Egy befogott fekete törpeharcsa
Illusztráció a fekete törpeharcsáról

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Rácz, János (2021. január–március). „A harcsák neveinek történeti-etimológiai vizsgálata” (PDF). Magyar Nyelvőr, Budapest 145 (1), 113. o, Kiadó: Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága. DOI:10.38143/Nyr.2021.1.108. ISSN 1585-4515. (Hozzáférés: 2023. március 7.)  
  2. ↑ a b c Tankönyvtár:Törpeharcsa
  3. ↑ a b Vass Endre:Tájidegen halfajok Magyarországon I.
  4. ↑ a b Dr. Györe Károly:Fekete törpeharcsa
  5. ↑ Speciális határozóbélyegek. (Hozzáférés: 2011. december 17.)
  6. ↑ Az invazív törpeharcsák visszaszorítása Somogyban

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Internetes leírások a fekete törpeharcsáról[szerkesztés]

Taxonazonosítók
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Fekete_törpeharcsa&oldid=25898038”