Európai harcsa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Európai harcsa
Silurus glanis
Silurus glanis
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Öregrend: Ostariophysi
Rend: Harcsaalakúak (Siluriformes)
Család: Harcsafélék (Siluridae)
Nem: Silurus
Faj: S. glanis
Tudományos név
Silurus glanis
Linnaeus, 1758
Szinonimák
  • Siluris glanis (Linnaeus, 1758)
  • Silurus glanis aralensis (Kessler, 1872)
  • Silurus silurus (Wulff, 1765)
Elterjedés
Az elterjedési területén a piros az őshonos terület, a kék a partmenti brakkvizekben előforduló állománya és a narancs jelzi a telepített állományait.
Az elterjedési területén a piros az őshonos terület, a kék a partmenti brakkvizekben előforduló állománya és a narancs jelzi a telepített állományait.
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Európai harcsa témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Európai harcsa témájú médiaállományokat és Európai harcsa témájú kategóriát.

Az európai harcsa (Silurus glanis), a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, a harcsaalakúak (Siluriformes) rendjébe és a harcsafélék (Siluridae) családjába tartozó faj.[1]

Európa édesvizeinek (a viza után) második legnagyobbra növő hala, a magyarországi halfauna „óriása”, hiszen két métert és a száz kilogrammot is meghaladhatják egyes példányai. Európa közép és keleti területén szinte mindenütt megtalálható, Magyarországon folyó és állóvizekben is egyaránt gyakori. Ázsiában, Anatóliában és az Aral-tó vízrendszerében őshonos, a faj keleti elterjedési területe eléri Kínát. Telepítéseinek köszönhetően Nyugat-Európában, a Brit-szigeten és a Bajkál-tó vízrendszerében is megtalálható. Gazdasági szempontból jelentős és értékes hal.

Tógazdaságokban is nevelnek, de a kifogott és értékesített európai harcsa jelentős részét a természetes vizek adják. Magyarországon a halászata és a horgászata is azért népszerű, mert jelentős zsákmányt ígér nagyra nőtt példányainak köszönhetően. Húsa rendkívül ízletes, zsírban gazdag és szálkamentes, ezért a magyar konyha által készített halételek egyik fő alapanyaga.

Elnevezései[szerkesztés]

Az európai harcsának, egyszerűbb formában harcsának vagy leső harcsának több triviális neve is ismert. Említik még az alábbi változatokat: folyami harcsa, pozsárharcsa, pumaharcsa, sárgaharcsa, tőkésharcsa (tőkék, víz alatti tuskók körül fordul elő, alapszíne világos, de sötéttel márványozott), kövesharcsa vagy köviharcsa (kövezéseken gyakori, fekete színű), sebes harcsa (karcsú testű és fekete színű), szürke harcsa vagy szőke harcsa (világos színű), parasztfaló, kupri, kupak, kuppancs (utóbbi három név a halászok körében az 1–5 kg közötti kisebb példányokat jelöli, nagyobbakra nem mondják) és az egész kicsi példánya a harcsapundra.[2][3][4]

Előfordulása[szerkesztés]

Előfordulása Franciaországtól egészen Afganisztánig terjed. Közép- és Kelet-Európában és Ázsia egyes részein (Anatólia északi része, Aral-tó) őshonos. Telepítéseinek köszönhetően Európa nyugati részén így például Angliában és a Bajkál-tó vízrendszerében is megtalálható. Előfordulási területén a folyó és álló vizekben a hegyi patakokon és folyókon kívül majdnem minden domb- és síkvidéki folyóban, azok mellék- és holtágaiban, tavakban, még a brakkvizes tengeröblökben is megtalálható.[5][6][7]

Magyarországi előfordulása[szerkesztés]

A Kárpát-medence nagyra növő őshonos ragadozó hala, mely Magyarországon megtalálható minden olyan folyóban és állóvízben, ahol előfordulnak mély, gödrös részek, bedőlt fák, kőrakások, elsüllyedt hajók, amelyek árnyékában a ragadozó biztosan rejtőzhet. A Duna-Tisza-csatornából albínó példányai is előkerültek. Fontosabb élőhelyei: a Duna, a Mosoni-Duna, a Rába, a Rábca, a Marcal, az Ipoly, a Zala, a Zala-Somogyi-Határárok, a Sió, a Kapos, a Dráva, a Mura, a Kerka, a Karasica, a Tisza, az Öreg-Túr, a Szamos, a Kraszna, a Bodrog, a Keleti-főcsatorna, a Nyugati-főcsatorna, a Sajó, a Bódva, a Hernád, a Vadász-patak, a Takta, az Eger-patak, a Csincse-patak, a Zagyva, a Hármas-Körös, a Kettős-Körös, a Fekete-Körös, a Fehér-Körös, a Sebes-Körös, a Berettyó, a Maros, a Balaton, a Kis-Balaton, a Fertő, a Velencei-tó, és a Tisza-tó.[8][9]

Hasonló fajok[szerkesztés]

A harcsaalakúak (Siluriformes) rendjébe tartozó Magyarországon is megtalálható további harcsafajok egyedei tekinthetőek hasonlatosnak hozzá. Alakját nézve a törpeharcsa és a fekete törpeharcsa hasonlít rá legjobban, de mindkét faj a hát és farokúszó között zsírúszót visel. Ezekkel a fajokkal az összetéveszthetőséget a jelentős méretbeli különbségek szinte lehetetlenné teszik, így csak az európai harcsa növendék példányainál merülhet fel kétely. A további harcsafajok esetében a pettyes harcsa a zsírúszója és a bemetszett farokúszója miatt, az afrikai harcsa jelentősen hosszabb hátúszója miatt különböztethető meg. Továbbá alakra hasonlíthat rá a tőkehalfélék családjába tartozó menyhal, de ez a faj jól megkülönböztethető arról, hogy az állán csupán egyetlen bajuszszálat visel, és kettő hátúszója van.[8]

Azonosítása határozóképlettel[szerkesztés]

Egy óriás harcsa, melyet Közép-Ázsiában a Szir-darja folyóból fogtak.

A halak közeli rokon fajainak azonosításához nagy segítséget jelenthet az adott hal morfológiai tulajdonságainak pontos vizsgálata. Az alábbi táblázat az európai harcsa, a törpeharcsa, a fekete törpeharcsa, a pettyes harcsa, az afrikai harcsa és a menyhal határozóképletét tartalmazza.[10]

Tudományos név Magyar név pikkelyképlet garatfogképlet úszósugár hátúszó úszósugár farokalatti
Silurus glanis Európai harcsa          -           -             I/2-4             I/77-92
Ameiurus nebulosus Törpeharcsa          -           -            I/6(7)             I/17-23
Ameiurus melas Fekete törpeharcsa          -           -            I/6(7)             I/17-22
Ictalurus punctatus Pettyes harcsa          -           -              I/6             I/23-26
Clarias gariepinus Afrikai harcsa          -           -            61-79              45-60
Lota lota Menyhal          -           -  D1:9-16, D2:60-93              60-85

Megjelenése[szerkesztés]

Az európai harcsa súlyának változása növekedésével összhangban.

Teste a többi hazai halunktól meglehetősen különbözik. Feje nagy, hát-hasi irányban erősen lapított. Száján a felső ajakon, a szájszeglet közelében 2 hosszú, alul 4 rövidebb bajuszszálat találunk. Szélesre nyíló szájában felül és alul rendkívül sok apró, kissé visszahajló, tűhegyes ránőtt fog helyezkedik el. Szemei kicsik, mégis a tapasztalatok szerint jól lát velük. Törzse rövid, hengeres, izmos farka hosszú és teste pikkelytelen. Színe alkalmazkodik a fenékhez, többnyire fekete, szürke, agyagos áradáskor akár sárga is lehet. Magyarországon a Magyar Horgászban közölt eddigi magyar horgászrekord szerint 113 kilogramm és 230  cm a legnagyobb harcsa, melyet 2010. május 10-én a Töröcskei-tóból fogtak.[11][12] Az eddig regisztrált legnagyobb harcsa Olaszországban a Pó folyóból került elő 2,78 méteres és 144 kg-os mérettel.[13][14]

Silurus glanis 01.jpg

Életmódja[szerkesztés]

Oxigénigénye alacsony és a vizek szennyezését aránylag jól elviseli. Többnyire társasan, a fenék közelében él, 5-20 fős csoportokban. Mindig lesből, főként éjjel támadó, rendkívül falánk ragadozó. Kisebb példányai főként hallal, rákokkal, piócákkal, puhatestűekkel táplálkoznak, a nagyobbak vízközelben élő kétéltűeket, emlősöket, vízimadarakat is zsákmányolnak. Rablásai rendszerint nem láthatóak, szürkületkor azonban sokszor hatalmas vízörvényeket keltő forgásaival kelti fel a szemlélődő figyelmét. Ilyenkor, sokszor szinte lassított felvételként mozogva jön a felszínre, gyakran látható a lassan mozgó állat hatalmas feje és teste is.[8]

Szaporodása[szerkesztés]

Az ívással kapcsolatos magatartása érdekes, az ívóhelyen a hím testével körülfonja a nőstény hastájékát és kipréseli belőle az ikrákat, amelyeket nyomban megtermékenyít. Ivadékgondozó faj, az ikrák lerakása után a hím a vízinövényekből álló fészket körülbelül 3 hétig, az ivadék kikeléséig őrzi.[8]

Horgászata[szerkesztés]

Az európai harcsa éjjeli ragadozó hal. Leginkább éjszaka aktív, de az időjárás változása is kihat a kedvére. Nyáron nagy melegben, zivatarok előtt idegessé válik, és ilyenkor mindent felfal, ami az útjába kerül.[15]

Magyarországon a horgászok nemes halként tartják számon az európai harcsát. A 100 centiméter alatti példányai horgászati tilalom alá esnek május 2. - június 15. között. Az év további részében a 60 centiméter feletti példányai foghatók az adott vízre érvényes mennyiségi korlátozások figyelembevételével.[16] A halászati vízterületeken egyes halfajok szerinti érvényes tilalmi idők

Halfajok szerinti tilalmi idők*
Halfaj neve Latin neve Tilalmi időszak
Sebes pisztráng (Salmo trutta m. fario) október 1. - december 31.
Csuka (Esox lucius) február 15. - március 31.
Balin (Aspius aspius) március 1. - április 30.
Fogassüllő (Sander lucioperca) március 1. - április 30.
Kősüllő (Sander volgensis) március 1. - június 30.
Kecsege (Acipenser ruthenus) március 1. - május 31.
Ponty (Cyprinus carpio) május 2. - június 15.
Márna (Barbus barbus) május 2. - június 15.
Harcsa (80 cm alatti példányok) (Silurus glanis) május 2. - június 15.
Jászkeszeg (Leuciscus idus) május 2. - június 15.
Paduc (Chondrostoma nasus) május 2. - június 15.
Szilvaorrú keszeg (Vimba vimba) május 2. - június 15.

Horgászatának módszerei[szerkesztés]

Fenekezés[szerkesztés]

A harcsahorgászat legelterjedtebb módszere a fenekezés. Erre a legalkalmasabb a nappali, vagy hajnali időszak, mivel a harcsa ebben az időszakban a búvóhelyén pihen, illetve épp visszatér oda. Az éjszakai horgászathoz szükséges kellék a lámpa, hiszen eleget kell tenni a horgászrendnek. Legjobban bevált csali a kishal, a pióca, valamint a csokorba fűzött giliszta. Ez a fajta módszer állóvízi horgászat esetén nem lehetséges erős szélben. Állóvízen kapásjelzővel, míg folyóvízen a botspicc hegyét figyelve észlelhetjük a kapást.

Pergetés[szerkesztés]

A legsportszerűbb horgászati mód. Pergetéshez használjunk jó minőségű, megbízható felszerelést, ugyanis a harcsapergetésnél nem érdemes kompromisszumokat kötni, nem szabad lebecsülni az ellenfél erejét. A műcsalik lehetnek támolygó és körforgó kanalak/villantók, wobblerek és gumihalak. A harcsa a jól mozgatott műcsalira is rávág, nemcsak az eleven vagy élettelen csalihalra. A műcsaliknak nincs íze, sem szaga. A műcsali a harcsa figyelmét az általa keltett rezgésekkel vonja magára, és ösztönzi támadásra. Pergetéshez általában az éjszaka vagy a fényváltás időszaka javasolt.

Kuttyogatás[szerkesztés]

Kereső horgászat. Talán a legősibb halfogó módszereink egyike, a leírások szerint ugyanis honfoglaló őseink hozták magukkal e tudást a Kárpát-medencébe. Írott formában először Herman Ottó említi 1887-ben megjelent, A magyar halászat könyve című munkájában. Folyóvizen és állóvizen is egyaránt használhatjuk ezt a technikát. A kuttyogatás során a horgász a kuttyogatóval a vizet "üti", s közben a kapást figyeli. Ehhez a horgásztechnikához elengedhetetlen kellék a csónak, illetve egy, vagy két rugalmas és jó teherbírású bot. A horgászat történhet dugós szerelékkel, illetve dugó nélkül belógatva. Jó csali lehet a giliszta, a nadály, illetve a lótetű. A kuttyogató készülhet fából, fémből és műanyagból. Fő részei: a korong, a szár és a fogantyú. A kuttyogatóval keltett hang nem más, mint a fej víz alá rántása közben lehúzott légbuborék gyors felszínre érkezése. Az eszköz megfelelő használatához gyakorlás szükséges, akárcsak egy hangszer esetében. Fontos, hogy hangos, messzire hallatszó pukkanást kapjunk eredményül, s eközben ne locsogjunk a kuttyogatóval. (Legjobb, ha az ingünk ujját sem vizezzük össze közben.) Amennyiben egyedül végezzük, igen körülményes módszer, sok tapasztalatot igényel, különösen folyóvízen, ahol a csónakkal csorogva halad tovább a horgász.

A vélemények eltérőek, hogy a hang, amit a kuttyogató kibocsát mit is idéz elő igazából. Egyesek szerint a lakmározó harcsák hangját utánozza, azaz a zsákmány beszippantása során keletkező vákuum keltette hangot/rezgést, s ezzel kelti föl a harcsák érdeklődését. Mások szerint idegesíti/kíváncsivá teszi a harcsákat ez a hang, és arra ösztönzi őket, hogy kövessék azt. Megfigyelések szerint, olyan területen, ahol ezt a módszert többen és gyakran alkalmazzák, ott a harcsák megszokják a hangot, és a sikeres horgászat esélye jelentősen csökken.

Források[szerkesztés]

Egy 124 centiméteres horgászzsákmány Hollandiából
  1. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2010. augusztus 7.)
  2. Harka Ákos: Tiszafüred környéki halnevek. Magyar Nyelvőr. (Hozzáférés: 2010. augusztus 7.)
  3. Valódi harcsafélék (Siluridae). tomolyka.freeweb.hu. (Hozzáférés: 2010. augusztus 7.)
  4. Magyarországi halak, Népies elnevezések / fajták. battai peca, 2008. július 23. (Hozzáférés: 2010. november 29.)
  5. Horgász világ, Halfajok a harcsa. (Hozzáférés: 2009. november 8.)
  6. A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. augusztus 7.)
  7. Dr. Györe Károly: Harcsa - Silurus glanis Linné, 1758. Magyarország természetesvízi halai. HAKI. (Hozzáférés: 2010. augusztus 8.)
  8. ^ a b c d Harcsa – Silurus glanis Linnaeus, 1758. Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtár. (Hozzáférés: 2010. augusztus 8.)
  9. Lesőharcsa - Silurus glanis. Pozsár Paradise. (Hozzáférés: 2010. augusztus 8.)
  10. Speciális határozóbélyegek. (Hozzáférés: 2011. december 4.)
  11. Rekordlista. Magyar Horgász. (Hozzáférés: 2011. december 18.)
  12. 113 kilós harcsa a Töröcskei-tóból 2010. május 10-én.. youtube. (Hozzáférés: 2012. január 3.)
  13. Siluros Gigantes. depredators.wordpress.com. (Hozzáférés: 2011. december 29.)
  14. Általános fogási tilalmak és méretkorlátozások 2015. horgaszklub.eu. (Hozzáférés: 2015. október 17.)
  15. Harcsázás. Minden ami horgászat. pecazzunk.eoldal.hu/. (Hozzáférés: 2010. november 6.)
  16. Tilalmakról, méretkorlátozásokról. MOHOSZ. (Hozzáférés: 2010. november 27.)

További információk[szerkesztés]

Cziglényi Ádám tervezte Európai harcsa (Silurus glanis) magyar postabélyegen

Internetes leírások az európai harcsáról[szerkesztés]

Ajánlott magyar nyelvű könyvek[szerkesztés]