Árvaszúnyogok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Árvaszúnyogok
Evolúciós időszak: Triász - jelen
Chironomus plumosus
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Alosztály: Szárnyas rovarok (Pterygota)
Alosztályág: Újszárnyúak (Neoptera)
Öregrend: Fejlett szárnyas rovarok (Endopterygota)
Rend: Kétszárnyúak (Diptera)
Alrend: Szúnyogalkatúak (Nematocera)
Alrendág: Culicomorpha
Öregcsalád: Chironomoidea
Család: Chironomidae
Erichson, 1841
Szinonimák
  • Chirnomides Coates, 1842
  • Chironomida Heer, 1849
  • Chironomina Rondani, 1856
  • Chironomitae Desmarest, 1860
  • Chironomoidae Agassiz, 1846
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Árvaszúnyogok témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Árvaszúnyogok témájú kategóriát.

Az árvaszúnyogok (Chironomidae) a rovarok (Insecta) osztályának kétszárnyúak (Diptera) rendjébe, ezen belül a szúnyogalkatúak (Nematocera) alrendjébe tartozó család.

Megjelenésük[szerkesztés]

A legkisebb fajok 2 milliméteresek, a legnagyobbak elérik a 14 millimétert is. Sok fajuk szúnyogra emlékeztet, de nincs szívó szájszervük. Elülső lábaik megnyúltak, előrenyújtva mintegy pótlólagos csáppárnak tűnnek, és állandó, rángatózó mozgásban vannak. Szájszerveik erősen visszafejlődtek. A nőstény csápjai rövidek, fonalasak, a hímé hosszabbak, sűrű, bozontos szőrűek.

Lárváik testalkata hosszúkás, féregszerű; jól alkalmazkodik az aljzatban való élethez. Néhány faj lárvája élénk vörös színű, mivel egy hemoglobinszerű anyagot tartalmaz. Oxigénfelvevő képességüket gyakran tekergőző mozgással fokozzák.

Élőhelyük és életmódjuk[szerkesztés]

Az árvaszúnyogok lárvái szinte minden vizes és nedves élőhelyen megtalálhatóak. Sós és édesvizek mellett előfordulhatnak faodvakban, rothadó növényzetben, talajban vagy szennyvízelvezetőkben. Édesvízi életközösségek bentoszának fontos részét alkotják. Számos fajuk jól tolerálja az oxigénszegény környezetet, ezért alacsony minőségű, leromlóban lévő vizekben is előfordulnak.

Hazánk szinte minden vizében előfordulnak, némelyikben tömegesen. A Balatonban száznál több fajuk ismert, köztük a jól ismert balatoni árvaszúnyog (Chironomus balatonicus). Az árvaszúnyog lárvák az ülepedő szerves törmelék hasznosítása révén fontos szerepet töltenek be a tavi anyagforgalomban. Meghatározó táplálékbázisként szolgálnak a halfajok jelentős része számára. Fontos az árvaszúnyogok szerepe a vizek természetes tisztulásában is, mivel kirajzásuk során nagy mennyiségű szerves anyag távozik el a vízből.[1]

A kifejlett árvaszúnyog fontos táplálékforrása számos madárnak, denevéreknek és egyéb rovarevőnek. Rajzásuk sokszor tömegesen zajlik. Korábban az a feltevés élt, hogy az árvaszúnyogok kifejlett állapotban nem táplálkoznak, de egyre több, ennek ellentmondó tény kerül felszínre. Számos fajuk felnőtt korában is fogyaszt nektárt, pollent, mézharmatot és más, cukorban gazdag táplálékot.

Rendszerezés[szerkesztés]

A családot 11 alcsaládra osztották: Aphroteniinae, Buchonomyiinae, Chilenomyinae, Chironominae, Diamesinae, Orthocladiinae, Podonominae, Prodiamesinae, Tanypodinae, Telmatogetoninae és Usambaromyiinae.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993. ISBN 963 8185 40 6  
  • Cranston, P.S. 2017. A new genus and species of Australian Tanypodinae (Diptera: Chironomidae) tolerant to mine waste. Zootaxa 4263(2): 369–377. DOI: 10.11646/zootaxa.4263.2.10. Full article (PDF) Reference page.
  • Cranston, P.S.; Hardy, N.B.; Morse, G.E. (early view, 2011): A dated molecular phylogeny for the Chironomidae (Diptera). Systematic entomology, DOI: 10.1111/j.1365-3113.2011.00603.x
  • Makarchenko, E.A. & Makarchenko, M.A. 2015: A review of the genus Parorthocladius Thienemann, 1935 (Diptera: Chironomidae: Orthocladiinae) from the Russian Far East. Zootaxa 3974(3): 413–423. DOI: 10.11646/zootaxa.3974.3.8. Preview (PDF) Reference page.
  • Makarchenko, E.A., Makarchenko, M.A. & Krosch, M.M. 2015: Review of the genus Abiskomyia Edwards (Diptera: Chironomidae: Orthocladiinae), with description of new taxa from the Russian Far East and bordering territories. Zootaxa 3919(1): 41–60. DOI: 10.11646/zootaxa.3919.1.2. Reference page.
  • Paggi, A.C. & Garay, G.N.R. 2015. The presence of species of Pseudochironomus Malloch 1915 (Diptera: Chironomidae) in watercourses of Chaco Serrano Ecoregion (Argentina, South America). Zootaxa 3957(3): 334–341. DOI: 10.11646/zootaxa.3957.3.6. Preview (PDF) Reference page.
  • Qi, X., Wang, X-H., Andersen, T. & Lin, X-L. 2017. A new species of Manoa Fittkau (Diptera: Chironomidae), with DNA barcodes from Xianju National Park, Oriental China. Zootaxa 4231(3): 398–408. DOI: 10.11646/zootaxa.4231.3.6. Reference page.
  • Shimabukuro, E.M. & Trivinho-Strixino, S. 2018. Madicolous Chironomidae from the Brazilian Atlantic Forest: a checklist with notes on altitudinal distributions (Diptera, Insecta). ZooKeys 751: 41–73. DOI: 10.3897/zookeys.751.20611. Reference page.
  • Silva, F.L. & Wiedenbrug, S. 2015: Amazonimyia gigantea gen. n., sp. n., a new Tanypodinae (Diptera: Chironomidae) from the Neotropical Region. Zootaxa 3947(2): 275–291. DOI: 10.11646/zootaxa.3947.2.9. Preview (PDF) Reference page.
  • Trivinho-Strixino, S. & Pepinelli, M. 2015: A systematic study on Endotribelos Grodhaus (Diptera: Chironomidae) from Brazil including DNA barcoding to link males and females. Zootaxa 3936(1): 1–41. DOI: 10.11646/zootaxa.3936.1.1. Reference page.