Ugrás a tartalomhoz

Bodorka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bodorka
Akváriumi példány
Akváriumi példány
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Öregrend: Pontyszerűek (Ostariophysi)
Rend: Pontyalakúak (Cypriniformes)
Öregcsalád: Cyprinoidea
Család: Pontyfélék (Cyprinidae)
Alcsalád: Leuciscinae
Nem: Rutilus
Rafinesque, 1820
Faj: R. rutilus
Tudományos név
Rutilus rutilus
(Linnaeus, 1758)
Szinonimák
Szinonimák
  • Cyprinus fulvus Vallot, 1837
  • Cyprinus jaculus Jurine, 1825
  • Cyprinus lacustris Pallas, 1814
  • Cyprinus pigus Gronow, 1854
  • Cyprinus rubellio Leske, 1774
  • Cyprinus rutilus Linnaeus, 1758
  • Cyprinus ruttilus Linnaeus, 1758
  • Cyprinus simus Hermann, 1804
  • Cyprinus xanthopterus Vallot, 1837
  • Gardonus pigulus Bonaparte, 1841
  • Gardonus ruboculus Walecki, 1863
  • Leuciscus decipiens Agassiz, 1835
  • Leuciscus heckelii (non Nordmann, 1840)
  • Leuciscus jurinii Dybowski, 1862
  • Leuciscus leuciscus baicalensis teletzkensis Johansen, 1945
  • Leuciscus lividus Heckel, 1843
  • Leuciscus pallens Blanchard, 1866
  • Leuciscus pausingeri Heckel, 1843
  • Leuciscus pigus dojranensis Karaman, 1928
  • Leuciscus prasinus Agassiz, 1835
  • Leuciscus rutiloides Selys-Longchamps, 1842
  • Leuciscus rutilus (Linnaeus, 1758)
  • Leuciscus rutilus aurata Fatio, 1882
  • Leuciscus rutilus auratus Yakovlev, 1873
  • Leuciscus rutilus bolmensis Malm, 1877
  • Leuciscus rutilus caspicus (non Yakovlev, 1870)
  • Leuciscus rutilus communis Rossikov, 1895
  • Leuciscus rutilus communis Yakovlev, 1873
  • Leuciscus rutilus crassa Fatio, 1882
  • Leuciscus rutilus daugawensis Dybowski, 1862
  • Leuciscus rutilus elata Fatio, 1882
  • Leuciscus rutilus elongata Fatio, 1882
  • Leuciscus rutilus erytraea Antipa, 1909
  • Leuciscus rutilus fluviatilis Yakovlev, 1873
  • Leuciscus rutilus terekensis Rossikov, 1895
  • Leuciscus rutilus vobla Dikson, 1909
  • Leuciscus rutilus wobla Grimm, 1896
  • Leuciscus selysii Selys-Longchamps, 1842
  • Leucos cenisophius Bonaparte, 1845
  • Leucos cenisophius Bonaparte, 1841
  • Leucos pigulus Bonaparte, 1845
  • Rutilus rutilus aralensis Berg, 1916
  • Rutilus rutilus aralensis phragmiteti Berg, 1932
  • Rutilus rutilus bucharensis Nikolskii, 1933
  • Rutilus rutilus carpathorossicus Vladykov, 1930
  • Rutilus rutilus caspicus geoktshaicus Barach, 1941
  • Rutilus rutilus caspicus knipowitschi Pravdin, 1927
  • Rutilus rutilus caspicus kurensis Berg, 1932
  • Rutilus rutilus caspicus tscharchalensis Berg, 1932
  • Rutilus rutilus frici Misik, 1957
  • Rutilus rutilus goplensis Stangenberg, 1938
  • Rutilus rutilus lacustris (Pallas, 1814)
  • Rutilus rutilus lacustris menschikowi Kirillov, 1962
  • Rutilus rutilus mariza Drensky, 1926
  • Rutilus rutilus rutilus (Linnaeus, 1758)
  • Rutilus rutilus schelkovnikovi Derjavin, 1926
  • Rutilus rutilus sucharensis Stangenberg, 1938
  • Rutilus rutilus uzboicus Berg, 1932
  • Rutilus rutilus vegariticus Stephanidis, 1950
  • Rutilus vegariticus Stephanidis, 1950
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Bodorka témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Bodorka témájú kategóriát.

A bodorka vagy búzaszemű keszeg (Rutilus rutilus) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának pontyalakúak (Cypriniformes) rendjébe, ezen belül a pontyfélék (Cyprinidae) családjába tartozó faj.

A Rutilus halnem típusfaja.

Előfordulása

[szerkesztés]
Egy prágai akváriumban

Minden vizünkben él, a Velencei-tóban tömegesen. Szereti a csendesen folyó és állóvízű helyeket, nyáron főként a hínáros részeket keresi. Egész Európára jellemző faj, a déli félszigeteket kivéve.

Megjelenése

[szerkesztés]

Kis termetű, legtöbbször 10–18 cm-es. Az első évben 3-5, a 2. évben 6-7, a 3. évben 8-10, a 4. évben 10-15, az 5. évben 14–16 cm nagyságú. Táplálékkal bőven ellátott vizekben nem ritkák 25  cm-es példányok sem.

Ismertető jelei

[szerkesztés]

Teste oldalról lapított, nem túl magas hátú, szája csúcsba nyíló, középállású. A has- és hátúszók első sugarai merőlegesen egy vonalba esnek, a hasvonal a has- és a farok alatti úszók között hengeres, él nincs rajta. A táplálékbő vizekben, magasabb, szélesebb hátú, ún. állóvízi változata él, szemben a „folyóvízi” nyúlánkabb egyedekkel.

Színe

[szerkesztés]

Szemgyűrűje pirosas (búzamag színű), innen a másik neve, a hát zöldesszürke, a has fehér, a páros úszók enyhén vörhenyesek, a páratlanok szürkésvörösek.

Életmódja

[szerkesztés]

Rovarlárvát, aprócsigát, planktonrákokat, hínárhajtásokat fogyaszt.

Szaporodása

[szerkesztés]
Egy prágai akváriumban

Április elején 10-12 °C-os vízhőmérsékleten csoportosan ívik. A hímeken ilyenkor ún. nászkiütés jelenik meg. Gyökérzetre, algás kövekre, vízinövényzetre ragad sárgás 1-1,5 mm átmérőjű ikrája. Az ikramennyiség 20-100 000 testsúlykilogrammonként. Az ivarérés a 2. ill. a 3. nyár után következik be. Elhúzódó ívása esetén képes kereszteződni közeli rokonával a vörösszárnyú keszeggel (ez a faj később ívik). Hibridjeik életképesek, mindkét faj jegyeit magukon viselik és nagyobbra nőnek a bodorkánál.

Gazdasági jelentősége

[szerkesztés]

Étkezési értéke csekély, nagyon szálkás, húsa kevésbé ízletes. A süllő ívási parazitája, mivel szívesen ikrázik a süllők által tisztogatott fészekhelyre, ezzel befullasztja a süllőikra egy részét.

Horgászati jelentősége

[szerkesztés]

Időszakonként tömeges kapást nyújtó hal, ezért főként francia, belga és luxemburgi horgászok kedvelik. Nálunk inkább csalihal. Csalija aprógiliszta, paprikás kenyér, puliszka, csontkukac. Fogása nem esik korlátozás alá.

Források

[szerkesztés]