Kunhalom

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Szálka-halom a Hortobágyi Nemzeti Parkban

A kunhalom a Kárpát-medence alföldi területein található mesterségesen létrehozott jellegzetes földhalmok elnevezése, amelyek igen régről, többségükben a Kárpát-medencei honfoglalás előtti térből és időkből származnak.[1] A kunhalom „olyan 5-10 m magas, 20-50 m átmérőjű kúp, vagy félgömb alakú képződmény, amely legtöbbször víz mellett, de vízmentes helyen terült el, s nagy százalékban temetkezőhely, sírdomb, őr- vagy határhalom volt.” (Györffy István néprajzkutató)[2]

Oleg kijevi fejedelem halomsírja
a Sztaraja Ladoga mellett

A szó eredete[szerkesztés]

Nemcsak a régészeti szakirodalom, hanem a népnyelv is megkülönbözteti a természetes és mesterséges kiemelkedéseket. A Nagykunságban és a Jászságban a tájból kiemelkedő képződményeket halomnak nevezik, a Kiskunságban hegynek, és elsősorban szőlőhegyet értenek alatta. (Hegynek a Nagykunságban a hegyes végű dűlőt nevezik.)

A kunhalom elnevezést a szakirodalomban Horvát István használta először a 19. század elején, mivel ezeket a képződményeket a letelepedő kunok művének tulajdonította. Ezzel szemben Ipolyi Arnold hunhalmokat említ. Jerney János őskutató szerint a kunhalom elnevezés a nép számára eredetileg ismeretlen volt, és az irodalomból terjedt el.

Keletkezésük[szerkesztés]

A hajdanvolt mintegy 40 000 alföldi kunhalom keletkezése különböző korokra vezethető vissza. A legkorábbi leletek szerint a tellek (lakódombok) egy része már a neolitikumban is lakott volt. A rézkorban a halmok kihaltak, de a bronzkorban újra benépesedtek. Ebben az időben jelentek meg a temetkezés céljára szolgáló halmok. A későbbiekben a már meglévő halmokat az itt letelepedett lovasnomád népek (szkíták, szarmaták) tovább használták. A szerepük idővel megváltozott, és már nem lakóhelyként, temetkezési helyeként, hanem őrhelyként és határjelzésként használták őket.

A kunhalmok Magyarországon a legnagyobb számban a Hortobágyon, a Nagykunságban, Csongrád megye tiszántúli területein, a Jászságban, Békés megye északi részein és a Hajdúháton fordulnak elő. Az ország megyéi közül ma még megtalálhatóak Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok, Békés, Borsod-Abaúj-Zemplén, Bács-Kiskun, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Pest és Fejér megyében. Romániában elsősorban Arad és Temes megyében, Szerbiában pedig a Bánátban és Bácskában tűnnek fel.

Hasonló eredetű földhalmok ugyanakkor Közép-Európa északabbi területein, Lengyelországban és Németországban, sőt Nyugat-Európában, például Hollandiában is előfordulnak. Érdekes, hogy helyenként „hun halmoknak” nevezik őket. A kunhalmokhoz hasonló mesterséges dombok ezenkívül nagy számban találhatók az egész eurázsiai sztyeppevidéken, a szkíták és hunok hajdani területén. Ezek az úgynevezett kurgánok. Ukrajnában és Oroszország déli részén igen sok található belőlük.

Típusaik[szerkesztés]

A kunhalmokat csoportosítják méretük vagy alakjuk szerint is, de a leggyakoribb az elsődleges funkció szerinti besorolás.

Kurgán Lengyelországban, Suwałki közelében
  • Tell (lakódomb): olyan domb, amelyen valaha lakóhelyek voltak. A telleken különböző, általában az újkőkortól a rézkoron át a bronzkorig tartó időszak kultúrrétegei rakódtak egymásra. Alakjuk általában szabálytalan, nagy kiterjedésűek, magasságuk elérheti a 6-8 métert. Létrejöttük lassú, több ezer éves folyamat eredménye. Magyarországon a bronzkori településhalmok vannak többségben.
  • Halomsír (kurgán): elődeink a rézkortól egészen az Árpád-korig használták a halmokat temetkezési helyként, temetőként. Kisebb átmérőjűek, mint a lakódombok, kúp alakúak, magasságuk különböző, elérheti a 10 métert is.
  • Őrhalom: az alföldi sík vidékeken a tellek közé gyakran emeltek alacsony halmokat figyelő célzattal. Ezek a halmok láncolatot alkottak, és valószínűleg éjjel tűzjelzéssel lehetett üzenni, nappal füstjellel. Alacsony méretük miatt könnyen beszánthatóak, így jelentős részüket korán mezőgazdasági művelés alá vonták.
  • Határhalom: a megyék, települések határait jelölték meg a segítségükkel a középkorban és az újkorban, s így a legfiatalabbak a halmok között. A hármashalmok három település közös határán álltak. Egykorú feljegyzések szerint, hogy a határos települések nevét, valamint az építés idejét egész életére megjegyezze – és így tanúsítani tudja –, egy fiatal fiút alaposan elfenekeltek a frissen emelt halom tetején.

A kunhalmok értékei[szerkesztés]

Az alföldi táj egyhangúságát megtörő kunhalmok tájképi értékeik mellett régészeti értékeikkel, valamint állat- és növényviláguk egyediségével tűnnek ki környezetükből. Magyarországon a kunhalmok természetvédelmi oltalom alatt állnak.[3]

A halmok növény- és állatvilága[szerkesztés]

A legutóbbi jégkorszak során keletkezett löszt a szelek és a folyók szállították az Alföldre, ahol vastag rétegben lerakódott, és fekete, humuszos csernozjom talajjá alakult. A halmok építésénél a legfelső talajréteget használták fel, így a halomtest ebből a löszös talajból épült fel. Az alföldi löszterületek feltörésével az eredeti löszvegetáció nagy része eltűnt, de a halmokat sokáig megkímélte a földművelő, és csak a nagyüzemi gazdálkodás elterjedésével vonták művelés alá a területeiket.

Ennek ellenére még néhány kunhalmon megmaradt a közel eredeti növényzet, amelynek vezető növényei a taréjos búzafű és a heverő seprűfű. Értékesek a cickafarksziki csenkesz vagy az ürmössziki csenkesz társulások. Sok kunhalmon megtalálható a kunkorgó árvalányhaj és a pusztai csenkesz, de többek között olyan ritkaságokkal is találkozhatunk, mint a magyar szegfű, magyar zsálya és a Sadler-imola; gyakori a közönséges kakukkfű.

A halmok állatvilága is sajátos. A száraz, meleg mikroklímán sok faj találja meg életfeltételeit, így sáskák közül megtalálható az olasz, az imádkozó és a sisakos sáska és sok más rovar, például a mezei és a fekete tücsök, a különböző kabócák és cincérek. A puhatestűeket többek között a tányércsiga és a zebracsiga képviseli, a kétéltűek és a hüllők közül említésre méltó a barna varangy és barna ásóbéka, illetve a fürge gyík. A kunhalmokon élő ürgék és hörcsögök vonzzák a ragadozó madarakat. Az énekesmadarak közül szívesen fészkel a halmok környékén a mezei pacsirta, a fürj és a fogoly. A védett molnárgörény is a halmok lakója.

Régészet a kunhalmokon[szerkesztés]

Régészeti szempontból a lakódombok és a sírhalmok keltenek érdeklődést. A telleken az újkőkortól a népvándorlás koráig találhatóak leletek. A halommá emelkedett telephelyek kultúrrétegeiben az ott élt emberek házainak omladékát, edénytörmelékeket, tűzhelyek maradványait, állati csontokat, kagylóhéjakat találtak a kutatók.

A sírhalmos temetkezés alkalmával a halottat a talajszinten szabályos gödörbe temették el, amelyet tölgyfagerendával fedtek, esetleg egy sírkamrát emeltek farönkökből. A halottat általában zsugorított helyzetben helyezték a gödörbe, s különböző használati tárgyakat tettek mellé: kést, kardot, lándzsát, lószerszámot, edényeket. A bronzkori sírokban rendszeresen tettek a halott feje mellé vörös színű okkerrögöt, amelyhez vallási képzetek társultak, hiszen a vörös az élet színe volt. Erre a gödörre emelték a halmot, amelynek földanyagát a környékről szállították oda. Ezek a halmok gyakran az Árpád-korban is temetkezési helyként szolgáltak.

Egy országos felmérés alapján, amelyben 1649 halmot vizsgáltak meg, kiderült, hogy a halmok mindössze 4%-a régészetileg feltárt, 94%-a nem volt feltárva. A maradék 2%-ról a kutatóknak nincs adata.[4]

Jelentősebb lelőhelyek[szerkesztés]

A Vésztő-Mágor Történelmi Emlékhely madártávlatból
  • Tószeg, Lapos-halom (Kucorgó): eredetileg 350×100 m alapterületű halom, amelyen 1876-ban Rómer Flóris kezdett ásatást. Kiderült, hogy a halom a magyarországi bronzkori lelőhelyek között is az egyik legjelentősebb. A több évig tartó ásatások folyamán nemzetközileg is értékes leletek kerültek napvilágra. A halom ma töredéke eredeti méretének, a beépítés és a Tisza árvizei hatására már csak egy csonk.
  • Túrkeve, Tere-halom: Györffy Lajos, a túrkevei múzeum egykori igazgatója itt sejtette a nagy hun király, Attila fapalotájának helyét. Az 1985-ben elkezdett ásatások 11 bronzkori település rétegeit tárták fel, a mindennapi élet használati tárgyait hozták a felszínre.
  • Vésztő, Mágorpusztai Régészeti Feltáróhely: a régészeti munka eredményeként őskori települések maradványai kerültek napvilágra, melyek bizonyítják hogy a Mágor-halom területe már az újkőkorban, a rézkorban és a bronzkorban is lakott volt. Néhány méterrel arrébb Árpád-kori templom és monostorrom maradványait ásták ki.
  • Püspökladány, Nyakvágószék-halom (Kincsesdomb): kényszerű feltárásakor (felüljáró építéséhez hordták el) hosszú métereken át a kurgánon belül földfalú, alacsony, kazamataszerű járatok rendjét találták. A hídépítés elpusztította ezt a világraszóló leletet.
  • Túrkeve, Bokrosi-halom: 1941-ben, csatornázás közben került elő az a híres honfoglaláskoriecsegi ezüst tarsolylemez”, amit ma a Nemzeti Múzeumban őriznek.

Pusztulásuk okai és törvényi védelmük[szerkesztés]

A halmok károsodásának, pusztulásának okai[szerkesztés]

A Nagykerti-halom Kisújszállás határában, a 4-es főút szélesítésekor kettévágták
A törökszentmiklósi Pozderka-halomból a fásítás miatt csak ennyi látható a 46-os főútról
A Pozderka-halom látványa a fák közül

A 19. század első felében az Alföld még Európa egyik legnagyobb vízjárta területe volt. A folyószabályozások és a lecsapolások következtében megnőtt a mezőgazdasági területek aránya, de ezzel együtt felgyorsult a kunhalmok pusztulása is, s ennek elsődleges oka a mezőgazdasági tevékenység volt. Az alacsonyabb halmokat felszántották, s ezáltal tönkrementek a löszgyepek, ritka növények tűntek el. A magasabb halmokat, amelyeknek meredek oldala nem volt alkalmas a szántásra, befásították, legtöbbször a tájidegen, de gyorsan terjedő akácfával, amely hatására a talajban feldúsult a nitrogén, s megjelentek a löszgyepektől idegen gyomok, amelyek az eredeti növényzetet kiszorították. A löszgyepek túllegeltetés, túlkaszálás hatására, vagy monokultúrás nagyüzemi környezetben a kiszórt vegyszerektől is károsodhatnak. Nagyon sok halomnak ma már csak a hűlt helyét találjuk, mert anyagát elhordták útépítéshez, vagy éppen homokbányát nyitottak rajta. Más halmokra ráépítettek, s ezáltal elveszítették eredeti jellegüket, tájképi értéküket.

A már említett felmérés szerint a kunhalmok megoszlása vegetációtípus szerint a következő:[4]

Vegetációtípus Aránya
Ősgyep 7%
Bolygatott, gyomos gyep 23%
Fa, cserje 3%
Erdő 7%
Szántó 47%
Kert 1%
Kultúr jellegű 3%
Ismeretlen 9%

A kunhalmok védelme Magyarországon[szerkesztés]

A kunhalmok törvényi védettségét már a 19. század végétől sürgették a szakemberek, amióta bebizonyosodott ezen halmok mesterséges eredete. Ezt részlegesen az 1963. évi 9. számú törvény biztosította, de csak kevés halomnak adott védettséget, és ezek közül is a legtöbbnek csak ideiglenesen. Kissé javult a helyzet a Hortobágyi Nemzeti Park megalakításakor és a tájvédelmi körzetek kialakításakor, hiszen a területükön álló halmok területi védettséget kaptak. Más halmoknak (régészeti lelőhelyeknek) a múzeumok biztosíthattak védettséget.

Az 1990-es években néhány város a közigazgatási területén található kunhalmoknak helyi védettséget adott, de ezek a határozatok feleslegessé váltak, miután az 1996. évi LIII. törvény a természet védelméről már nevesítve is ex lege védettségben részesíti a kunhalmokat. Ekkor megindult a kunhalmok kataszterének, nyilvántartásának elkészítése. A kutatók elkezdték a még fellelhető halmok botanikai, zoológiai, talajtani felmérését és régészeti feltárását. Ezek alapján megkezdődhet egyes halmok botanikai rekonstrukciója.

Kiemelten védett halmok[szerkesztés]

A kengyeli Szélmalom-domb. é. sz. 47° 03′ 42″, k. h. 20° 19′ 06″
…és ugyanaz madártávlatból
A Sáp-halom Szentes és Szegvár határánál, az egykori Sáp falu helyénél áll. A tetején tszf. 97 méteres magasságú földmérési alappont található.
  • A hortobágyi szikesek halmai – megőrizték az eredeti alföldi löszvegetációt.
  • A Kígyósi-puszta halmai – több gödörsíros (Jamnaja kultúra) és szarmatakori temetkezés mellett két rézkori településrészlet került feltárásra.
  • A Pitvarosi-puszta halmai – értékes löszgyepek borítják.
  • A Tócó-völgyi halomrendszer
  • Békésszentandrás: Gödény-halom – a legnagyobb magyarországi kunhalom.
  • Dombegyház: Pávaszem-kurgáncsoport – a pávaszem rendszerű kurgáncsoport legnagyobbika a nyolc és fél méteres Kriptáj-domb, a csoport középső tagja a hun uralkodó itt feltételezett koporsójának legendájáról ismert Attila-halom.
  • Jászberény: Szent Imre-halom

é. sz. 47° 29′ 09″, k. h. 19° 56′ 54″,

  • Karcag: Kis Gergely-halom – löszgyeppel borított halom.
  • Karcag-Berekfürdő: Pincés-halom – a Nagykunság legépebben megmaradt halma, növényzetében ritka fajok találhatóak.
  • Kengyel-Bagimajor: Bagi-halom (Szélmalom-domb) – már 1980-ban megyei védettséget kapott, a tetején álló szélmalom jelentős ipartörténeti műemlék.

é. sz. 47° 04′ 27″, k. h. 20° 19′ 51″

  • Kunhegyes: Gergely-halom – határhalom, amely három település, Kunmadaras, Kunhegyes és Karcag határán áll. Megbontották, de oldalát értékes löszgyep fedi.
  • Onga: Kettős-halom – itt található az Alföld egyik legfajgazdagabb löszpusztagyepe.
  • Öcsöd-Mezőhék közötti úton egy erősen beszántott és egy viszonylag ép kunhalom található.

é. sz. 46° 56′ 59″, k. h. 20° 23′ 14″, é. sz. 46° 57′ 39″, k. h. 20° 24′ 24″

  • Tószeg: Kucorgó-halom – értékes bronzkori lelőhely.

é. sz. 47° 06′ 01″, k. h. 20° 08′ 22″

  • Túrkeve: Tere-halom – különleges régészeti értékkel bíró tellhalom.
  • Vésztő-Mágor: Kettős-halom – őskori települések maradványait és Árpád-kori templom és monostorrom maradványait tárták fel.

Egyéb halmok[szerkesztés]

Inota délketeti határában található 2 (helyreállított), késő római kori halom: é. sz. 47° 11′ 45″, k. h. 18° 11′ 06″ é. sz. 47° 11′ 43″, k. h. 18° 11′ 08″ Nemesvámos, római kori halom: é. sz. 47° 03′ 09″, k. h. 17° 53′ 12″ Az abonyi elkerülő mellett: é. sz. 47° 12′ 03″, k. h. 19° 57′ 08″

Mindszenti kunhalmok[szerkesztés]

Szentesi kunhalmok[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Sír a halom alatt. MMO A Pulszky Társaság - Magyar Múzeumi Egyesület Online Magazinja. 2013-09-03.
  2. Kunhalmok. Szerk.: Tóth Albert. Alföldkutatásért Alapítvány. Kisújszállás, 1999.
  3. 1996. ÉVI LIII. törvény a természet védelméről; Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium
  4. ^ a b Adatok

Források[szerkesztés]

  • Tóth Albert: Az Alföld piramisai, Alföldkutatásért Alapítvány. Kisújszállás, 2002.
  • A kunhalmokról – más szemmel. Szerk.: Tóth Albert. Kisújszállás-Debrecen, 2004.

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kunhalom témájú médiaállományokat.