Inota
| Inota | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Település | |
| Irányítószám |
|
| Népesség | |
| Teljes népesség | ismeretlen |
| Elhelyezkedése | |
 Inota
Pozíció Magyarország térképén
| |
 é. sz. 47° 11′ 53″, k. h. 18° 11′ 31″47.198127°N 18.191979°EKoordináták: é. sz. 47° 11′ 53″, k. h. 18° 11′ 31″47.198127°N 18.191979°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Inota témájú médiaállományokat. | |
Inota egykori község, 1951 óta Várpalota keleti városrésze. A városhoz csatolása előtt Fejér megye Székesfehérvári járásához tartozott, azóta Veszprém megye, ma Veszprém vármegye része.
Elhelyezkedése
[szerkesztés]
Inota a 8-as főút és a Székesfehérvár–Szombathely-vasútvonal északi oldalán helyezkedik el Várpalota és Csór között. Délről a Sárvíz északra a Bakony felé húzódik.
Megközelítése
[szerkesztés]A falu a 8-as főúton és a Székesfehérvár–Szombathely-vasútvonalon könnyen megközelíthető, a város helyi járatai közül az 1-es számú helyi járat közlekedik ide.[1]
Története
[szerkesztés]Régi település, már a neolit és a római korban is lakott volt. A neolitikumból, az i. e. 6. századból és a rómaiak korából is kerültek elő leletek.
1193-ban említik először Junota néven egy oklevélben, mellyel III. Béla király a fehérvári johannitáknak adta a falut. 1272-ben V. István felszabadította a falu népét a vámtól, gyűjtéstől, valamint attól, hogy az ország zászlósurait kötelezően el kelljen szállásolniuk. A falut 1426-ban Bátorkő vára tartozékaként Újlaki Miklós birtoka volt.
A várpalotai vár eleste után a többi környékbeli faluhoz hasonlóan nehéz időszak köszöntött a falura. Kétfelé adózás (a várnak és a töröknek is) és más nehézségek miatt a falu teljesen elnéptelenedett. Zichy Imre telepítette újra a falut. A falu életében Sigbert Heister és a Rákóczi-szabadságharc pusztításai újabb károkat okoztak.
A 18. század közepén újabb, főleg Magyarpolányból elzavart lakosok érkeztek. A falu fejlődése megállt a 19. század végén, a falu lakossága még csökkent is.
A második világháború idején a környéken több hónapig dúltak a harcok. A háború után, 1951-ben a falut átcsatolták Fejér vármegye Székesfehérvári járásából Veszprém megyéhez, és Várpalotához csatolták.
Felépült az Inotai Alumíniumkohó, a kohó hatalmas áramigénye kielégítésére pedig az inotai hőerőmű. A hőerőmű 2001-ben bezárt.[2]
2000-ben felépült egy inotai szélerőmű.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Archivált másolat. [2015. január 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. január 22.)
- ↑ Archivált másolat. [2015. január 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. január 22.)
Források
[szerkesztés]- Magyarország megyei kézikönyvei, 18. kötet, 498-499-oldal
