Alcsútdoboz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Alcsút szócikkből átirányítva)
Alcsútdoboz
A Habsburg-kastély maradványa
A Habsburg-kastély maradványa
Alcsútdoboz címere
Alcsútdoboz címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Közép-Dunántúl
Megye Fejér
Járás Bicskei
Jogállás község
Polgármester Tóth Erika (FIDESZ-KDNP)[1]
Jegyző Ifjú Attiláné[2]
Irányítószám 8087
Körzethívószám 22
Népesség
Teljes népesség 1452 fő (2015. jan. 1.)[3]
Népsűrűség 28,57 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 167[4] m
Terület 50,71 km²
Földrajzi nagytáj Dunántúli-középhegység[5][6]
Földrajzi középtáj Dunazug-hegyvidék[5][6]
Földrajzi kistáj Etyeki-dombság[5][6]
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Alcsútdoboz (Magyarország)
Alcsútdoboz
Alcsútdoboz
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 25′ 33″, k. h. 18° 36′ 09″Koordináták: é. sz. 47° 25′ 33″, k. h. 18° 36′ 09″
Alcsútdoboz (Fejér megye)
Alcsútdoboz
Alcsútdoboz
Pozíció Fejér megye térképén
Alcsútdoboz weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Alcsútdoboz témájú médiaállományokat.

Alcsútdoboz község Fejér megyében, a Bicskei járásban, Székesfehérvártól 35 km-re északkeletre.

Fekvése[szerkesztés]

Székesfehérvártól 35 kilométerre található, északkeleti irányban, a 811-es út mentén, itt ezzel az úttal közös nyomvonalra tér a Baracskáról érkező mellékút.

Története[szerkesztés]

A település jelenlegi formájában 1950-ben jött létre Alcsút (németül Altschutt) és Vértesdoboz községek összevonásával.

1944-ben még egyik településen sem volt kultúrház, nyilvános községi könyvtár, sem pedig mozi. A művelődési lehetőségeket a Gazdakör, a két egyházi dalárda, az 1882-ben alakult Tűzoltóegylet, a Levente egyesület és az Oltáregylet adták. A közlekedésre jó lehetőséget biztosított a Székesfehérvár-Bicske vasútvonal, aminek a község központjától 2 km-re volt megállója Alcsút-Felcsút néven. Autóbuszközlekedése nem volt. A község főútvonala és a Biatorbágy felé vezető utak harmadrendű makadámutak voltak. A többi utcában, a mintegy 7 km-nyi földút egyheted része volt gyalogjárdával ellátva.

Alcsút[szerkesztés]

Alcsút a 12. századi adóösszeírásokban már nemesi faluként szerepelt[forrás?], első okleveles említése 1365-ből származik. Ekkoriban még Pilis vármegyéhez tartozott. Az 1600-as évek elejére a török teljesen kipusztította. A 17. század közepén a közeli pálos kolostor szerette volna megszerezni az újjáépült falu feletti irányítást, és jobbágyi szolgáltatásokat is követelt lakosaitól. Nemesi előjogaikat Komárom vármegye próbálta megvédeni. A falu és a pálosok végül 1753-ban kötöttek szerződést. Valószínűleg ennek okán készülhettek a falu legrégibb ismert pecsétnyomói is, melyek 1691-ben esetleg 1671-ben készülhettek.[7] A településen 1763-ban indult meg az anyakönyvezés.

1825-ben az uradalom akkori tulajdonosa, József nádor kezdett a völgybe különleges növényfajokat telepíttetni, ezzel megteremtve a mai arborétum alapjait. Itt volt gazdatiszti gyakornok 184546-ban Vajda János költő.

1944-ben Alcsút nagyközség, területe 8131 kat. hold 318 házzal és 1669 magyar ajkú lakossal. Külterületi lakott helyek: Bányavölgy, Máriavölgy, Ginza, Göböljárás, Hatvan, Vért, és Vértesboglári vasútállomás. A községben működött egy csendőrőrs és három egyházi lelkészség, illetve lelkiszolgálat (róm. kat. lelkészség, ref. lelkészi hivatal és lelkiszolgálat háza, Bethámia Egylet üdülőháza). Habsburg Józsefnek Alcsúton 6274 hold földje volt.

A munkaképes lakosság számára többnyire az uradalom biztosított munkát, de summások is jöttek ide évente Zala, Heves, Veszprém és Fejér megyéből.

A művelődésügy a felekezeti elemi iskolai oktatásra korlátozódott.

Alcsútról a második világháború idején kb. 220 sorkatona teljesített szolgálatot, közülük 33-an elestek, nyolc lakóház romhalmazzá vált.

A németek 1944 októberében József főherceg kastélyában rendezték be parancsnokságukat, december folyamán Szálasi Ferenc is járt itt egy magas rangú német katonatiszt kíséretében. Felszólították Erzsébet hercegnőt, hogy a front közeledte miatt a kastélyt hagyja el, az értéktárgyakat azonban hátrahagyhatják, mert két hónap elteltével a front annyira visszahúzódik, hogy újból biztonságos lesz ott lakni. A főherceg még októberben, a hercegné és udvartartása december 20-án hagyta el a kastélyt. A németek december 23-án délelőtt 9 óráig tartózkodtak ott, az elvonulásuk előtti napon azonban felrobbantották a vértesboglári úton álló hidakat. A főherceg alkalmazottai december 24-én távoztak, délelőtt 9 és 10 óra között látták, hogy ég a kastély könyvtára és a pavilonban is tűz keletkezett.

A szovjet katonák 1944. december 23-án délelőtt 10-11 óra között érkeztek Vértesacsa irányából Alcsútra. A község felszabadításáért fegyveres harc nem folyt, a lakók nem tanúsítottak ellenállást. A szovjetek 1945 április elejéig tartózkodtak Alcsúton. A községek határában 90 napon át állt a megmerevedett frontvonal. A pihenő és az ezeket felváltó katonai alakulatok Alcsúton vonultak keresztül és az élelmet is innen, valamint Vértesdobozról szerezték be.

A Földigénylő Bizottság Alcsúton 1945. március 27-én, Vértesdobozon 25-én alakult meg. Alcsúton 129 család igényelt földet, Hatvanpusztán 44, Göböljáráson 79, Bányavölgyben 37, Vértesdobozon pedig 57 – összesen tehát 346 család.

A házigénylők száma Alcsúton 190, Vértesdobozon 14 fő volt. Alcsúton 11, Hatvanpusztán 44, Göböljáráson 79, Bányavölgyön 37 család igényelt lakást.

Alcsúton József főherceg 5663 holdas birtokát igénybe vették, Vértesdobozon ugyancsak az ő birtokából kiosztottak 237 holdat, a község határában lévő birtokostól elkoboztak 16 holdat. Alcsúton és a külterületeken lakóknak 5916 holdat osztottak. Az alcsútiak 769, a hatvanpusztaiak 453, a Göböljárás pusztai lakosok 982, a Bányavölgyi pusztai lakók 401, a vértesdoboziak 210 holdhoz jutottak, ez összesen 2815 hold. Az Állami Erődgazdaság kapott 3101 holdat, a 80 holdas kastélykertet a Természetvédelmi Tanácsnak adták. 1946 végén zárták le a reformot, 346 család és jogi személy jutott földhöz.

Doboz[szerkesztés]

Doboz (Vértesdoboz) Alcsúttól délre található település, a Csák nemzetség birtoka volt, leginkább a szomszédos Tabajd része volt Felső-Tabajd néven. Doboz néven az oklevelekben először 1539-ben szerepelt, nevét Doboz, Dobosz alakban írták.

Dobozi Mihály és felesége (Székely Bertalan, 1861)

A korabeli írások szerint nagy valószínűséggel idevalósi volt az a Dobozi Mihály Fejér megyei egytelkes nemes katona, aki az Istvánfi-krónika és Verancsics Antal maróti csata legendájában szerepel, s akit Székely Bertalan is megfestett: Amikor 1526 után a török a Vértes körül is megjelent, a környék népe a török ellen egy tó közelében Herégynél (Héreg?) és Marótnál (Pusztamarót) gyűlt össze. Táborukat azonban a török bevette, az ellenállókat kardélre hányta. Szeptember derekán a magyarok táborukat árkokkal és szekerekkel megerősítették, hogy megvédhessék asszonyukat, gyermekeiket, vagyonukat. A törökre több ízben rátörtek, annak súlyos veszteségeket okoztak.

Itt küzdött a török ellen Dobozi Mihály is. A török hatezer janicsár, több ezer lovas és nagyszámú ágyú bevetésével, hatalmas veszteségek árán foglalta el ezt a szekértábort. Foglyokat azonban nem tudott ejteni, mert a védők egy része elmenekült, a többiek elestek a harcban. Maga Dobozi a tábor elestekor kivágta magát, feleségét lovára kapva menekült. Amikor a török üldöző csapat már majdnem beérte őket, hogy becsületét mentse, leszúrta feleségét, maga pedig utolsó leheletéig harcolt a török ellen.

A magyarok vesztesége ezen ellenállásnál a mohácsihoz mérhető, mert legalább húszezer ember maradt halva a csatatéren, de a török veszteségei is nagyobbak voltak a mohácsi ütközet veszteségénél.

Az 1944. évi helységnévtár szerint Vértesdoboz kisközség és közigazgatásilag Alcsúthoz tartozik. Területe 980 kat. hold, a községben 104 házban 353 magyarajkú lakos élt. Vértesdobozon a külterületi lakott helyek közül Göböljáráson 394, Hatvanpusztán 177, Bányavölgyben 143, Máriavölgyben 16 lakos élt. Habsburg József 268 hold földet bírt.

Vértesdoboz lakossága a 19. század második és a 20. század első felében napszámosként dolgozott az alcsúti uradalomban. A lakók meglehetősen szorgalmasak voltak, mégis nehéz anyagi körülmények között éltek. A munkalehetőség és a föld kevés volt.

Pogányvár[szerkesztés]

Pogányvár Alcsút-Göböljárás pusztától délkeletre található. A 290 m átmérőjű bronzkori földvár, melyet a Váli-völgyben folydogáló Szent László-patak kanyarulata ölel körül – a Kr. e. II. évezred közéből, a középső bronzkorból származik. A földvár 185 méteres tengerszint feletti magasságban helyezkedik el. A területet már József nádor is kutatta a 19. században.[8]

Ginza-puszta[szerkesztés]

Ginza-puszta is Alcsút mellett található, a Váli-völgyben. Valamikor mezőváros volt, eredetileg neve Khénza, Gejza (Géza) volt. Itt még 1925-ben is említettek egy hatalmas, Árpádok korából származó templomromot.

Állítólag itt született Kézai Simon mester, a magyarság egyik történelemírója és krónikása, a Gesta Hungarorum szerzője, aki nevét is Khnézáról vette[forrás?].

A Habsburg-kastély megmaradt főhomlokzata

Nevezetességei[szerkesztés]

Alcsúti Arborétum Természetvédelmi Terület[szerkesztés]

Az Arborétum majdnem 70 hold terjedelmű, a Vértes hegység lábánál elterülő természetvédelmi terület. Az ország legértékesebb élőfagyűjteményeinek egyikeként van számontartva.

Ismert emberek[szerkesztés]

Alcsút
Doboz

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Alcsútdoboz települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. február 16.)
  2. Polgármesteri hivatal, Alcsútdoboz (magyar nyelven). polgarmesterihivatal.helyek.eu. (Hozzáférés: 2013. január 6.)
  3. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
  4. Alcsútdoboz, Hungary (angol nyelven) (html). Falling Rain Genomics, Inc. (Hozzáférés: 2012. július 4.)
  5. ^ a b c Fejér megyei kistérségek összehangolt stratégiai programja (pdf) pp. 29–34. Sárvíz Térségfejlesztő Egyesület, 2001. (Hozzáférés: 2012. július 11.)
  6. ^ a b c szerk.: Dövényi Zoltán: Magyarország kistájainak katasztere, az első kiadást szerkesztette: Marosi Sándor és Somogyi Sándor, Második, átdolgozott és bővített kiadás (magyar nyelven), Budapest: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet (2010). ISBN 978-963-9545-29-8 
  7. Balázs László 1974: Adalékok Fejér megye községeinek török hódoltság kori pecsétjeihez, Fejér Megyei Történeti Évkönyv 8, 370-373.
  8. Alcsútdoboz-Göböljárás. (Hozzáférés: 2013. szeptember 28.)

További információk[szerkesztés]