Alcsúti Arborétum Természetvédelmi Terület
| Alcsúti Arborétum | |
 | |
| Az arborétum ősszel | |
| Elhelyezkedése | |
| Ország |  Magyarország |
| Település | Alcsútdoboz |
 Alcsúti Arborétum
Pozíció Bicske környéke térképén
| |
 é. sz. 47° 25′ 24″, k. h. 18° 35′ 52″Koordináták: é. sz. 47° 25′ 24″, k. h. 18° 35′ 52″ | |
| Általános adatok | |
| Alapítás ideje | 1820 |
| Alapítója | József nádor |
| Tervező | Tost Károly |
| Fenntartó | Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság (vagyonkezelő), „A Felcsúti Utánpótlás Neveléséért” Alapítvány (üzemeltető)[1] |
| Típusa | Arborétum |
| Terület | 0,40 km² |
| Fajok száma | 540 |
| Gyűjtemények | egzóta fák, cserjék |
| Alcsúti Arborétum weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Alcsúti Arborétum témájú médiaállományokat. | |
Az Alcsúti Arborétum Természetvédelmi Terület majdnem 40 hektár terjedelmű, a Vértes hegység lábánál elterülő természetvédelmi terület. Az ország legértékesebb élőfagyűjteményeinek egyikeként van számon tartva. Az arborétum magját József nádor egykori kastélyának parkja képezi. A park Alcsútdobozhoz közeli bejáratát 2010 körül áthelyezték egy kilométerrel távolabbra.
Története[szerkesztés]
József nádor 1825-től telepítette ide a növényeket. A Schönbrunnból hazatérő kertész, Jámbor Vilmos tervezte meg angolkertet. Ez a terület előtte egy birkalegelő volt. Összesen három fa volt a kertben, ami most a kertben látható, az mind mesterséges telepítés. Egy olyan növényhonosítás is egyben, amely az országban egyedülálló. 300 olyan növényfajt ültettek el, ami azelőtt Magyarországon ismeretlen volt.
-
A tó partja, Morelli Gusztáv rajza (in: Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben. Magyarország első kötete. Bp, 1888. 461. old.) -
Lugasok és virágágyak (i. m. 463. old.)
Növényvilág[szerkesztés]
Az arborétum főleg óriásira fejlett idős fáiról ismert, de szép elrendezése, az itt látható külföldi egzóta fák, cserjék is maradandó élményt nyújthatnak. Az arborétum fenyőgyűjteménye sok érdekességet, ritkaságot kínál – a hazai fajokon kívül messze földről ideszármazott érdekességeket is.
A virginiai borókák (Juniperus virginiana) közül a legnagyobb példány törzse a 200 cm körméretet is eléri. Ebből a fából ceruzákat is készítenek, ezért ceruzafenyőnek is hívják. A görög jegenyefenyők (Abies cephalonica) közül a legnagyobb törzsének átmérője 280 cm, de vannak itt nagy balzsamfenyők (Abies balsamea), szürkés-hamvas kolorádófenyők (Abies concolor), andalúziai jegenyefenyők (Abies pinsapo) és numídiai jegenyefenyő (Abies numidica) is. Lucfenyői között is találhatók itt érdekességek, mint a japán luc (Picea polita), vagy az ezüstös lombú szúrós luc (Picea pungens). A rövid tűjű, kanadai származású hemlokfenyő (Tsuga canadensis) tobozai feltűnően aprók. A duglászfenyő (Pseudotsuga menziesii) megdörzsölve kellemes narancsillatot áraszt. Itt található a kettős tűjű, sötétzöld feketefenyő (Pinus nigra) és az erdeifenyő (Pinus sylvestris) legnagyobb hazai példánya is: előbbi törzsének körmérete 275 cm, utóbbié 345 cm.
Az arborétumban levő tó szigetének különlegessége az észak-amerikai lombhullató mocsárciprus (Taxodium distichum), ami a talajból fölfelé álló, úgynevezett légzőgyökereket is fejleszt – ezek akár a fa tövétől 15 méterre is felbukkanhatnak. Az arborétum 2008-ban pályázatot nyújtott be a dísztó rekonstrukciójára, melynek során a tó partvédőművének felújítása, a tómeder kotrása, az eliszaposodás megakadályozása és a vízminőség javítása történt meg, a munkálatokra mintegy 200 millió forint áll rendelkezésre a 2009 és 2012-es időszak alatt.[2]
A tuják (korábbi nevükön életfák) több faja is él az arborétumban. Közülük a legérdekesebbik az óriás tuja (Thuja plicata). Egyik, szépen fejlett példánya eléri a 230 cm törzskörméretet is. Alsó ágai a földre hajolva és ott legyökerezve "fiókákat" neveltek. Megtalálható még itt a kínai származású páfrányfenyő (Ginkgo biloba), az örökzöld mamutfenyő (Sequoia gigantea), a lombos fák közül a nagyméretű közönséges platán, boglárfa (juharlevelű platán, Platanus acerifolia) és a törökmogyoró (Corilus colurna) – utóbbinak 300 cm törzskörméretű példánya is van. Nő itt számos hárs, nyír, bükk és tölgyfa is, mint például a ritka magyar tölgy (Quercus frainetto).
Tavaszi virágzás[szerkesztés]
Az arborétumban a tavaszi virágzás során megtekinthetőek az alábbi fajok:[3]
- Bogláros szellőrózsa
- Odvas keltike
- Pettyegetett tüdőfű
- Szártalan kankalin
- Salátaboglárka
- Hunyor
- Ibolya
- Májvirág
- 7 hóvirágfaj, 24 fajtája
Látnivalók[szerkesztés]
Az igen ritka növényfajokon kívül az arborétum egyéb nevezetességei:
- Habsburg-kastély maradványai
- Kastélykápolna
- Pálmaházi romok
- Kutatóház
- Babaház
- Medveház
- Gloriette
- Grotta
- Oroszlános kút
- Koronás-híd
- Óriás platán
- Óriás tuja
Galéria[szerkesztés]
-
A kastély maradványa az arborétumban -
Virginiai borókafenyő ága és termése -
Szökőkút -
-
-
-
-
-
-
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Pósfai György: Magyarország legnagyobb fái
További információk[szerkesztés]
- Az Alcsúti Arborétum hivatalos honlapja
- Alcsúti Arborétum a Duna-Ipoly Nemzeti Park honlapján
- Arborétum a MI micsoda? oldalán
- Alcsútdoboz, Alcsúti arborétum; összeáll. Barcsay László; 3. jav. kiad.; TKM Egyesület, Bp., 1998 (Tájak, korok, múzeumok kiskönyvtára)