Tuja (növénynemzetség)

Tuja
	Tujaerdő (Közönséges tuja – Thuja occidentalis) az Amerikai Egyesült Államok Wisconsin államában
Rendszertani besorolás
Ország:	Növények (Plantae);
Törzs:	Toboztermők (Pinophyta);
Osztály:	Tűlevelűek (Pinopsida);
Rend:	Fenyőalakúak (Pinales);
Család:	Ciprusfélék (Cupressaceae);
Alcsalád:	Ciprusformák (Cupressoideae);
Nemzetség:	Thuja; L. 1753
Fajok
	szövegben
Hivatkozások
	A Wikifajok tartalmaz Tuja témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Tuja témájú médiaállományokat és Tuja témájú kategóriát.

A tuja (Thuja) a toboztermők (Pinophyta) közé sorolt ciprusfélék (Cupressaceae) családjának egyik növénynemzetsége mintegy öt fajjal. Ezeket gyakran „életfáknak” nevezik.

Származása, elterjedése

Egyes fajai Kelet-Ázsiában, mások Észak-Amerikában honosak.

Fajai

koreai tuja^[2] (Thuja koraiensis) Nakai (1919)^[3]
nyugati tuja (nyugati életfa, közönséges tuja, tuja, Thuja occidentalis)^[2] L.^[3]
óriás tuja (óriás életfa)^[2] Thuja plicata Donn ex D.Don^[3]
foszló kérgű tuja^[2] (Thuja standishii) (Gordon) Carrière^[3]
kínai tuja^[2] (Thuja sutchuenensis) Franch.^[3]

A malonyai tuja (Thuja occidentalis cv. Malonyana) a közönséges tuja egyik változata.

Korábban a Thuja nemzetségbe sorolták a ma már a monotipikus Platycladus nemzetségbe sorolt keleti életfát (Platycladus orientalis) is.

Megjelenése, felépítése

Fajai fák vagy cserjék. Koronája általában kúp alakúak, vízszintes hajtásokkal. A páfrányszerűen két merőleges síkba rendeződő hajtások színe általában sötétebb és fényesebb, a fonákuk halványabb és fakó.

Pikkelylevelei keresztben átellenesen, rányomottan állnak, a fonákukon a meglehetősen lapos, telt levelkék közötti mélyedésekben gyakran hamvas szürke vagy ezüstös rajzolattal. Az apró, hegyes levélcsúcsok befelé hajlanak, ezért a hajtások tapintása puha.A szétmorzsolt levelek illata kellemes édeskés.

Kis, ovális, felálló tobozai a hajtásvégeken nőnek. A fiatal tobozpikkelyek ívesen hajlanak és egymásra borulnak, éretten barnák és szétállóak.

Életmódja, termőhelye

Örökzöld. Természetes élőhelyein erdőalkotó.

Felhasználása

Gyakori dísznövény, az egyes fajoknak sok kertészeti változata ismert. A nyugati tuja (Thuja occidentalis) nagy C-vitamin-tartalmú levelét forrázva sokáig a skorbut ellen használták.

Jegyzetek

↑ Linné, 1002. o.
1 2 3 4 5 Priszter, 257. és 521. o.
1 2 3 4 5 TPL, Thuja

Források

Bárány Lászlóné, ed. (2003). "„tuja"". Magyar Nagylexikon, 17. kötet, Szp–Ung (magyar nyelven). Budapest: Magyar Nagylexikon Kiadó. 773. o. ISBN 963 9257 17 6 (17. kötet), ISBN 963 05 6611 7 (összkiadás). {{cite book}}: Cite has empty unknown parameter: |coauthors= (súgó)

Linné: Carolus Linnaeus (é.n.) [1753]. Species Plantarum: Tomus II (angol és latin nyelven) (digitalizált változat ed.). Botanicus Digital Library : Missouri Botanical Garden Library. 1002. o. 2021-01-06 dátummal az eredeti (HTML) címről archiválva. Hozzáférés: 2013-01-17. {{cite book}}: Check date values in: |year= (súgó); External link in |location= (súgó); More than one of |accessdate= és |access-date= specified (súgó)CS1 karbantartás: year (link)
Priszter: Priszter Szaniszló (1999). Növényneveink: A magyar és tudományos növénynevek szótára (magyar nyelven). Budapest: Mezőgazda Kiadó. 257, 521. o. ISBN 963 9121 22 3.
TPL, Thuja: "Thuja" (html). The Plant List (2010), Version 1 (angol nyelven). Royal Botanic Gardens, Kew and Missouri Botanical Garden. Hozzáférés: 2013. január 17.
Owen Johnson: Európa fái. Ill. David More, ford. Illés Beatrix. [Budapest]: Kossuth. 2011. ISBN 978-963-09-6602-3

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] Linné, 1002. o.

[Priszter,_257._és_521._o.-2] 1 2 3 4 5 Priszter, 257. és 521. o.

[TPL,_Thuja-3] 1 2 3 4 5 TPL, Thuja

[1]

[2]

[3]