Duglászfenyő

Duglászfenyő
	Amerikai duglászfenyő (Pseudotsuga menziesii ssp. menziesii) a Hoh esőerdőben USA, Washington állam
Rendszertani besorolás
Ország:	Növények (Plantae);
Törzs:	Toboztermők (Pinophyta);
Osztály:	Tűlevelűek (Pinopsida);
Rend:	Fenyőalakúak (Pinales);
Család:	Fenyőfélék (Pinaceae);
Nemzetség:	Duglászfenyő (Pseudotsuga); Carrière
Fajok
	japán duglász (Pseudotsuga japonica); mexikói duglász (Pseudotsuga lindleyana); nagymagvú duglászfenyő (Pseudotsuga macrocarpa); amerikai duglászfenyő (Pseudotsuga menziesii); kínai duglász (Pseudotsuga sinensis);
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Duglászfenyő témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Duglászfenyő témájú médiaállományokat és Duglászfenyő témájú kategóriát.

A duglászfenyő (Pseudotsuga) a fenyőfélék (Pinaceae) családjának egyik, az egytűs fenyők (jegenyefenyő-formák, Abietoideae) alakkörébe tartozó nemzetsége. Legismertebb faja az amerikai duglászfenyő (oregoni duglászfenyő, közönséges duglászfenyő, Pseudotsuga menziesii), amit éppen ezért gyakorta egyszerűen duglászfenyőnek neveznek.

A nemzetség nevét David Douglas skót botanikusról kapta: ő fedezte fel Kanadában az amerikai duglászfenyőt, ő küldte az első mintapéldányokat Angliába.

Származása, elterjedése[szerkesztés]

A nemzetség az északi flórabirodalomban cirkumpacifikus, tehát a Csendes-óceán északi medencéjének partvidékén honos – három faja Észak-Amerikában, kettő Japánban, illetve Kínában. A fajok botanikai elkülönítése meglehetősen nehéz. Éppen ezért a 20. században egyes szerzők 5–20 fajt is számon tartottak.

Az amerikai duglászfenyőt értékes faanyaga miatt Európa egyes vidékeire is sikerrel telepítették be.

Megjelenése, felépítése[szerkesztés]

Nagy termetű fa. Eredeti termőhelyén száz méternél is magasabbra nőhet; Magyarországon legnagyobb példánya 32 m magas. Törzsének átmérője elérheti a 2,5 m-t. Az eddig ismert legnagyobb példány egy parti duglászfenyő volt, a Whatcom Tree Washington állam Whatcom megyéjében. Ez a fa 1897-ben, amikor kivágták, 480 éves és 145 m magas volt; térfogata elérte a 720 m³-t. A jelenlegi legnagyobb példány az Oregon állam Coos megyéjében álló, 100,3 m magas Brummitt Fir.

Megjelenése és lombozata a lucfenyőéhez hasonlít. Vörösbarna hajtásain sűrű pöttyök sorjáznak.

Lágy, hajlékony, 2–3 cm hosszú, 2–3 mm széles, lapos, egyenes levelei megdörzsölve narancsillatúak. A hosszú, lágy, lapos tűlevél fonákán két sor vékony, fehér légzőnyílás fut végig. A lehulló levél helyén a hajtásokon kerek heg marad.

Zömök ellipszoid alakú pollenje a család legtöbb nemzetségétől eltérően (a másik kivétel a vörösfenyő) egy légzsákos.

Megnyúlt tojás alakú, lecsüngő toboza éretten egészben hullik le.

Életmódja, termőhelye, ökológiája[szerkesztés]

Az egyes levelek élettartama akár 8 év is lehet. Toboza egy év alatt érik be.

Felhasználása[szerkesztés]

Gyantás fája értékes, sokoldalúan használható; bútorfának is egészen kiváló.

Kártevői[szerkesztés]

Az észak-amerikai erdőségekben a legtöbb kárt a fenyőrontó fonálféreg (Bursaphelenchus xylophilus) teszi benne. Ez a faj az ültetvényekkel már Portugáliába is átterjedt; továbbterjedését az Európai Unió szigorú exportkorlátozásokkal próbálja meggátolni. Tűleveleit és rügyeit a Choristoneura freemani nevű sodrómoly pusztítja.

Források[szerkesztés]

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap