Szúrós luc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Szúrós luc
Ezüstfenyő (Picea pungens 'Glauca')
Ezüstfenyő (Picea pungens 'Glauca')
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
IUCN2.3
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Toboztermők (Pinophyta)
Osztály: Tűlevelűek (Pinopsida)
Rend: Fenyőalakúak (Pinales)
Család: Fenyőfélék (Pinaceae)
Nemzetség: Lucfenyő (Picea)
Fajcsoport: Casicta
Faj: P. pungens
Tudományos név
Picea pungens
Engelm.
Elterjedés
Picea pungens levila.png
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Szúrós luc témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szúrós luc témájú médiaállományokat és Szúrós luc témájú kategóriát.

Érett toboz
Éretlen toboz

A szúrós luc (Picea pungens) a fenyőfélék (Pinaceae) családjában a lucfenyő nemzetség egyik faja. Kékeszöld, vastag viaszréteggel borított levelű változata az ezüstfenyő.

Elterjedése[szerkesztés]

Észak-Amerika nyugati részén honos Délkelet-Idahótól és Délnyugat-Wyomingtól Utah és Colorado államokon át délre Arizonáig és Új-Mexikóig. Eredeti termőhelyén kék lucnak nevezik. 1750-3000 méterig hatol fel, de a sziklás-hegységi szürke luctól (Picea engelmannii) eltérően az alhavasi öv határát, a felső fahatárt nem éri el. Leggyakrabban völgyekben, vízfolyások mentén nő, ahol a talaj nedvesebb, mint amit a kevés csapadék indokolna.[1][2]

Tisztán szúrós lucosok ma már nem léteznek.

Megjelenése, felépítése[szerkesztés]

Középtermetű, örökzöld fa: többnyire 25-30, nagyon ritkán 46 méter magasra nőhet, törzsének átmérője mintegy másfél méter lehet. Szabályos, nagyon kihegyezett kúp formájú koronát növeszt igen sok ággal, a korona a fa korosodásával hengeresebbé válik. A nagyobb ágak vízszintesek, az idősebb példányokon a talajhoz közeliek enyhén lecsüngenek. A hajtástengelyek fényes világosbarnák, kopaszok.

Kérge vékony, barnásvörös vagy barnásszürke, 5–10 cm-es pikkelyekben durván hámlik. Fiatal ágai sárgásbarnák vagy csaknem fehérek, szinte szőrtelenek. A keskeny-tojásdad, kb. 6 cm-es rügyeken sok lándzsaszerű rügypikkely látható.

Rombusz keresztmetszetű tűlevelei a körkörösen nőnek, de a hajtások felső oldalán sűrűbben, csúcsukon csomóban. Hosszuk 1,5–3 cm, igen merevek, szúrósak, enyhén előre- és felívelők. Több csík húzódik végig rajtuk gázcserenyílásokkal, csúcsuk élesen kihegyezett.[1][2][3] Színük a ritka teljesen zöldtől a szürkészöldön át a kékeszöldig terjed; a vad populációkban többnyire kékeszöld, ritkán egészen zöld, de fáról fára igen különböző lehet — a kultúrváltozatok leggyakrabban kékes- vagy hamvas szürkészöldek.

A kissé meggörbült, karcsú hengeres termős tobozok lelógnak az ágakról. Fiatalon barnás-bíbor színűek, éretten szürkésbarnák, hosszuk 6–11 cm, zárt állapotban 2 cm, kinyílva 4 cm szélesek. A lazán elhelyezkedő, papírszerű, 20–24 mm hosszú tobozpikkelyek szegélye hullámos, a csúcsnál finoman fogazott. A megporzás után 5-7 hónappal érnek be. Magjai 3–4 mm hosszúak, karcsú, 10–13 mm hosszú szürkésbarna szárnnyal.[1][2]

A szúrós luc általában nem képez hibrideket más lucfajokkal, csak nagyon ritkán a sziklás-hegységi szürke luccal (Picea engelmannii).[2]

Életmódja, termőhelye[szerkesztés]

A legigénytelenebb fenyők közé tartozik; szinte bármilyen talajon megél. A szárazságot és a szennyezett levegőt is elviseli.

Változatai[szerkesztés]

Tűlevelei közelről

Európai kertekben, arborétumokban a zöldebb törzsalak igen ritka, a feltűnő, kékes-ezüstös tűlevelű ezüstfenyő viszont neépszerű. Ezt botanikailag egy alak (P. pungens f. glauca).[4][5]

  • Picea pungens f. Glauca — ezüstfenyő, a magvetésből kiválogatott, ezüstös lombú példányok gyűjtőneve. A válogatás után az igazán ezüstös lombú növényeket vegetatívan, oltással szaporítják tovább. 12–15 m magasra nő; koronája széles, szabályos kúp. 1,5–2 cm hosszú, szúrós levelei kékes- vagy szürkészöldek. Az oltványok a magoncoknál lassabban nőnek, és koronájuk is lassabban alakul ki.
  • Picea pungens 'Glauca Globosa' — az ezüstfenyő törpe növésű változata. Igen lassan nő (száraz levegőn még lassabban); 10 éves korában alig fél méteres, és később sem növi túl az egy métert. Ágrendszere fiatalon lazább, később besűrűsödik. Koronája széles, szabályos kúp.
  • Picea pungens 'Hoopsii'
  • Picea pungens 'Hoto'
  • Picea pungens 'Iseli Fastigiata'
  • Picea pungens 'Koster'
  • Picea pungens 'Oldenburg'
  • Picea pungens 'Thomsen'

Felhasználása[szerkesztés]

Európában homokos területek fásítására használják, de parkokban, kerti díszfaként is a legismertebb észak-amerikai fenyőfélék közé tartozik. A ezüstfenyő karácsonyfának is igen keresett.

Kártevői[szerkesztés]

A többi lucfenyőhöz hasonlóan gyakran a gubacstetű támadja meg.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b c Farjon, A. (1990). Pinaceae. Drawings and Descriptions of the Genera. Koeltz Scientific Books ISBN 3-87429-298-3.
  2. ^ a b c d Flora of North America: Picea pungens
  3. Gymnosperm Database: Picea pungens
  4. Természetkalauz – Bruno P. Kremer: Fák – Őshonos és betelepített fafajok Európában (M-Érték Kiadó Kft., 2006, ISBN 963 7304 80 0, korábbi kiadások: 1984, 1995). 34. o.
  5. Owen Johnson: Európa fái. Illusztáció: David More. Ford. Illés Beatrix. Kossuth Kiadó. 2011., 114. oldal ISBN 978-963-09-6602-3

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]