Alcsúti kastély

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Alcsúti kastély (Habsburg-kastély)
A kastély maradványai
A kastély maradványai
Ország  Magyarország
Település
Épült 1819 - 1827
Építész Pollack Mihály Heyne Ferenc
Stílus klasszicista

Jelenlegi funkció rom
Tulajdonos Habsburg–Lotaringiai-ház
Fenntartó Alcsúti Arborétum
Elhelyezkedése
Alcsúti kastély (Magyarország)
Alcsúti kastély
Alcsúti kastély
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 25′ 25″, k. h. 18° 35′ 25″Koordináták: é. sz. 47° 25′ 25″, k. h. 18° 35′ 25″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Alcsúti kastély témájú médiaállományokat.

Az alcsúti kastély a Vértes keleti lábánál, a Váli-víz völgyében helyezkedik el. Az egykori Habsburg-kastély parkja ma Alcsúti Arborétumként funkcionál.

A kastély története[szerkesztés]

A pompás, klasszicista stílusú kastélyt József nádor építtette 1820 és 1827 között nyári rezidenciaként. Az épület első terveit Heyne Ferenc készítette el, amelyeket később Pollack Mihály dolgozott át. Az alapkő letételére 1821. június 13-án került sor, és 1824-ben már el is készült a főszárny. A kastély kivitelezését Klosz Ferenc székesfehérvári építőmester vezette. A nádor pedig Fiuméből érkezve, 1827-ben költözött be új otthonába.

A kastély egykori északi szárnyához épített, istállóból kialakított kápolna ma is áll, ez 1879-1880-ban, Storno Ferenc tervei alapján, neoromán stílusban épült. Jelenleg állandó történeti kiállítás látható a belső díszeitől megfosztott épületben.

Az épület, amely a második világháborúig a Habsburg-család tulajdonában volt, elpusztult, köveit, berendezését elhordták, már csak a timpanonos portikuszos bejárati része és homlokfala áll.

1816-ban József nádor és felesége Hermina anhalti hercegnő Magyarországra költözött. A házaspár egy ideig ebben a kastélyban lakott. József nádor mintegy 20 év alatt alakított ki birtokán mintagazdaságot, a magyar kertművészet és klasszicista építészet egyik remekét. A nádor maga is kiváló kertész hírében állt, saját keze nyomát is magán viseli a park, de szolgálatába fogadja Tost Károlyt királyi kertészként. Az úgynevezett platán-kor ideje volt ez, így a kertben rengeteg különféle platán faj került. Emellett akkor még különlegesnek számító újdonságok is kerültek a kertbe: tulipánfa, kanadai nyár, vasfa, közönséges pagodafa, fekete dió, amerikai kőris, juharok, törökmogyoró, vadgesztenye, szilek, hársak, fehér akác, vérbükk, lepényfa.

József nádor 1847-ben bekövetkezett halálával a kert első korszaka lezárult. A kastély fiára József Károly Lajos főhercegre szállt, aki 1867-ben költözött a birtokra. Ő tovább csinosítgatta a kertet és a kastélyt is, több új épület született ez idő alatt. A pálmaházat, amely döbbenetesen nagy volt, 1872-ben Ybl Miklós tervei alapján építették fel.

A kastély fennmaradt portikusza (oszlopsoros főbejárata)

Alcsúton született Vitéz Habsburg-Lotharingiai József Ágost főherceg, magyar kormányzó, 1944-ig a magyarpolitikai élet befolyásos személyisége. Saját magát magyar arisztokratának tartotta. A főherceg nyári rezidenciáján Alcsútról és a környező településekről cselédek és mesteremberek dolgoztak. A kastély és a hozzá tartozó hatalmas birtok rengeteg munkát biztosított. A főherceg és felesége Agusta Mária Lújza bajor hercegnő részt vállalt alcsúti, felcsúti és a környező tanyákon élő gyerekek oktatásában, iskoláztatásában. A főherceg gyermekei használták a kastély mellett található kis díszes épületet a Babaházat.

Alcsút, Habsburg-kastély, kápolna

A kastélyt lakói 1944 végén hagyták el. A végső győzelemben még ekkor is reménykedő nyilas vezetés tanácsára a két hónapon belüli hazatérés reményében értékeiket hátrahagyva távoztak, de visszatérni már nem tudtak, majd emigrációba kényszerültek. Az utolsóként távozó személyzet még látta, hogy a kastély könytára lángokban áll.

1941-ben a parkot védetté nyilvánították. A kastély és a park átvészelte a második világháborút és a szovjet hadsereg állomásozását, de később a kastély valószínűleg gyújtogatás miatt leégett, köveit a lakosság és a vállalatok széthordták. Jelenleg csak a főhomlokzat egy része van meg. 1952-ben ismét védetté nyilvánították a parkot, és elkezdték a rendezési munkálatokat, hogy megnyithassa kapuit az Alcsúti Arborétum.

További információk[szerkesztés]