Salátaboglárka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Salátaboglárka
Salátaboglárka (Ranunculus ficaria)
Salátaboglárka (Ranunculus ficaria)
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Rend: Boglárkavirágúak (Ranunculales)
Család: Boglárkafélék (Ranunculaceae)
Nemzetség: Boglárka (Ranunculus)
Faj: R. ficaria
Tudományos név
Ranunculus ficaria
L.
Szinonimák

Ficaria verna Huds.
Ficaria grandiflora Robert

Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Salátaboglárka témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Salátaboglárka témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Salátaboglárka témájú kategóriát.

A salátaboglárka vagy nyugati salátaboglárka (Ranunculus ficaria) a boglárkafélék (Ranunculaceae) családjában a névadó boglárka (Ranunculus) nemzetség egyik faja.

Származása, elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eurázsiában és Észak-Afrikában őshonos, de sokfelé, az USA-ba is behurcolták.

Megjelenése, felépítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

5–15 cm-es szára elheverő. Hosszú nyelű levelei szív vagy vese alakúak, kopaszok, zsírfényűek, csipkések vagy ép szélűek. A szárlevelek hónaljukban gyakran sarjrügyek fejlődnek.

Napsárga, 2–3 cm átmérőjű virágainak három–öt, ritkábban akár hét elliptikus csészelevele van. A sziromlevelek száma 8–12, keskeny elliptikusak, tompák, színük a középsárgától a sötétsárgáig változik (fiatalon élénkebb, később kifakul). A virágban sok porzó- és számos termőlevél fejlődik.

Termése többnyire gömbös, kocsányos, enyhén szőrös aszmag.

Életmódja, élőhelye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lágy szárú, évelő növény. Március végétől májusig nyílik. Nitrogén- és vízigényes.

Dombvidéki és hegyvidéki nedves réteken, sövényekben, a ritkás és nedves lombos erdőkben, patakok mellett fordul elő, sokszor tömegesen. Eredeti termőhelyéről: a nyirkos ligetekből, surjánosokból a kertbe telepítve gyorsan elszaporodik.

Diploid (2n=16) és tetraploid (2n=32) formája is ismert. Ezeket néha külön alfajként kezelik, R. ficaria supsp. ficaria és R. ficaria supsp. bulbifer néven. Igen hasonlóak, a tetraploid változat azonban árnyékkedvelőbb és gyakrabban fejleszt hónalji sarjrügyeket.

Hatóanyagai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kevés protoanemonint, alkaloidokat, szaponinokat, cserzőanyagokat, sok C-vitamint tartalmaz.

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Virágzás előtt szedett fiatal leveleit (amelyek még nem tartalmazzák a bőrt és nyálkahártyát izgató protoanemonint) és virágait is salátának eszik. A népi gyógyászatban skorbut és krónikus bőrpanaszok ellen alkalmazták. A megvastagodott gyökerek nedve szemölcs ellen használható. A homeopátia aranyér „kezelésére” használja.

Megjelenése a kultúrában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Salátaboglárka virága

William Wordsworth angol költő igen kedvelte a virágot, három versének is témája volt.

I have seen thee, high and low,
Thirty years or more, and yet
T'was a face I did not know.

Wordsworth halála után a Grasmere-i Szent Oszvald templomban található síremlékére salátaboglárkát akartak vésni, de tévedésből vérehulló fecskefű (Chelidonium majus) került rá.

C. S. Lewis említi a salátaboglárkát Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény c. művében, mikor Aslan Narniába érkezik, és néhány óra leforgása alatt a januári erdő májusira változik. A gyerekek a következő megfigyelést teszik: "wonderful things happening. Coming suddenly round a corner into a glade of silver birch trees Edmund saw the ground covered in all directions with little yellow flowers - celandines".[1]

A salátaboglárka említésre kerül J. R. R. Tolkien A gyűrűk ura és A szilmarilok c. műveiben. A Glorfindel nevű tünde az Arany Virág Házának uraként szerepelt, ez a virág pedig valószínűleg a salátaboglárka volt.

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. C. S. Lewis. The Lion, the Witch and the Wardrobe (1950)  End of chapter 11, beginning of chapter 12