Hóvirág

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Infobox info icon.svg
Hóvirág
Kikeleti hóvirág (Galanthus nivalis)
Kikeleti hóvirág (Galanthus nivalis)
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Egyszikűek (Liliopsida)
Rend: Spárgavirágúak (Asparagales)
Család: Amarilliszfélék (Amaryllidaceae)
Alcsalád: Amarilliszformák (Amaryllidoideae)
Nemzetség-
csoport
:
Galantheae
Nemzetség: Galanthus
L.
Fajok

G. alpinus
G. angustifolius
G. cilicicus
G. fosteri
Pompás hóvirág (G. elwesii)
G. gracilis
G. ikariae
G. koenenianus
G. krasnovii
G. lagodechianus
Kikeleti hóvirág (G. nivalis)
G. panjutinii
G. peshmenii
G. platyphyllus
Redőslevelű hóvirág (G. plicatus)
G. reginae-olgae
G. rizehensis
G. transcaucasicus
G. trojanus
G. woronowii

Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Hóvirág témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Hóvirág témájú médiaállományokat és Hóvirág témájú kategóriát.

A hóvirág (Galanthus) az amarilliszfélék talán legismertebb növénynemzetsége. Húsz fajuk él, melyek a Pireneusoktól, Közép- és Dél-Európán át, a Kaszpi-tóig, illetve a Közel-Keletig találhatók meg. Közülük a legkülönlegesebb faj Görögországban él s októberben virágzik. Magyarországon négy fajjal találkozhatunk: a kertekben ültetett pompás (Galanthus elwesii), redőslevelű (Galanthus plicatus), és levantei hóvirággal (Galanthus fosteri), valamint az őshonos kikeleti hóvirággal (Galanthus nivalis), mely utóbbit egyszerűen hóvirágnak[1] is neveznek.

A kikeleti hóvirág 2005 augusztusában, az uniós jogszabályváltozásoknak köszönhetően lett védett növény Magyarországon is,[2] mivel akkor a növényfajt az Európai Közösség egész területén védetté nyilvánították. Természetvédelmi eszmei értéke 10 000 Ft, egyetlen szál letépését is pénzbírsággal büntetik.[3]

Jellemzésük[szerkesztés]

A hóvirágok élőhelyei az üde, vagy félszáraz lombos erdők, mediterrán és alhavasi cserjések, ritkábban fenyvesek. Földalatti raktározó szervük az 1–2 cm átmérőjű hagyma, amelyből két hosszúkás levél hajt ki - fajtól függően - az ősz, vagy a tél végén. A hagymából egy virágzó szár nő ki, amely egy virágot hordoz. A virág jellegzetessége a három nagy, hófehér külső lepellevél (a köznyelvben „szirom”), és az ugyancsak három kisméretű, belső lepellevél, amelyek zöld foltokat vagy rajzolatokat viselnek.

A nagy hóvirágállományokban azonban gyakran előfordulnak az adott faj alaptípusától eltérő példányok. A virág felépítésében többféle változat is kialakulhat, így lehet 2 szárú, 2 virágú, a 2 lepelkörből az egyik hiányozhat vagy a 2 lepelkör éppen egyforma, olykor a belső lepelkör átmenetekkel porzókká alakulhat. Vagy ellenkezőleg: kettőnél több lepelkör (telt virág) alakul ki. A lepellevelek körönkénti száma 3 helyett 1-6-ig változhat. A virág színében és rajzolataiban is kialakulhatnak eltérések: a zöld virágrészek lehetnek sárgák, a fehér leplek cirmosak, foltosak is. A foltok rajzolatai változhatnak: a gyakori fordított „U” helyett lehet „X”, vagy téglalap, keskeny sáv, vagy csak 1-2 pont is.

A kultúrába vett mintegy 6-7 hóvirágfaj változatai botanikus kertekbe, illetve a hóvirágkedvelők gyűjteményes kertjeibe kerültek, ahol közel 300 féle formát, köztük több természetes, illetve kerti hibridet is számon tartanak.

19 fajta hóvirág (Galanthus) megoszlása Európában és a Közel-Keleten. A természetes eloszlás szerinti reprezentáció megpróbálása (Wikipedia en, de, ru, fr)

Fajok[szerkesztés]

Pompás hóvirág[szerkesztés]

Pompás hóvirág (G. elwesii)
Pompás hóvirág virága közelről (G. elwesii)

A pompás hóvirág (Galanthus elwesii) Dél-Ukrajnában, Kis-Ázsiában és a Balkánon őshonos. Viszonylag nagy termetű, kocsánya 15–20 cm magas is lehet, ezért főleg ezzel a fajjal és változataival találkozhatunk a kiskertekben. Novemberben kihajt, s olykor már december végén virágozni kezd. Levelei szélesek, szürkészöldek, a belső lepellevelek külső oldala - alfajtól, változattól függően - tövénél és csúcsánál, vagy csak a csúcsánál, esetleg végig zöld.

Kivadulásától nem kell tartani, mivel kertészeti példányai többnyire terméketlenek.

Redőslevelű hóvirág[szerkesztés]

Redőslevelű hóvirág (G. plicatus)

A redőslevelű hóvirág (Galanthus plicatus) Dél-Ukrajnából és Dobrudzsából származik. Kocsánymagassága kb. 20 cm. Február végén - március elején virít. Levelei zöldek, a főbb erek mentén kissé hajtogatottak (redősek). Belső lepellevelei a csúcsuk táján zöldesek, de a bizánci alfaj esetében a belső lepellevelek töve is zöld. Számtalan kertészeti változata esetében a belső lepellevél zöld rajzolata különféle alakú, méretű.

Magról jól szaporodik, de hazánkban jelentősebb állománya csak az Alcsúti Arborétumban él. Innét széthordva fellelhető a térség kertjeiben, temetőiben, a budai Jókai-kertben, valamint a budai erdőkben is megjelent - kerti hulladékkal kihordva.

Levantei hóvirág[szerkesztés]

A levantei hóvirág (Galanthus fosteri) a Földközi-tenger keleti partvidékén, Libanon, Szíria és Törökország délkeleti hegyvidékein él. Megjelenésében hasonlít a pompás hóvirágéhoz, de levelei mindig élénkzöldek, sosem szürkések. Kevésbé ismert faj, botanikus kertekben csak ritkán látható. Magyarországon az Alcsúti Arborétumban él egy kisebb állománya, innét széthordva látható néhány kertben és temetőben.

Kikeleti hóvirág[szerkesztés]

Európa középső területein, valamint Dél-Európa hegyvidékein, lomhullató erdőkben él a kikeleti hóvirág (Galanthus nivalis). A bevezetőben leírt változatok gyakran megjelennek a magyarországi hóvirágállományokban. Hagymájuk rendkívül erős toxint tartalmaz.

A kikeleti hóvirág példányai Magyarország és az Európai Közösség területén védettséget élveznek, letépésük pénzbírságot, súlyosabb esetben eljárást is von maga után.[2][3]

2017-ben az év vadvirágának választották Magyarországon.[4][5]

Biológiai hatása[szerkesztés]

A gyógyvirág egy aktív lektint tartalmaz, amelyet GNA-nak (Galanthus nivalis agglutinin) neveztek el.[6]

1995-ben a Nagy-Britanniában dolgozó magyar genetikus, Pusztai Árpád a burgonyába génsebészeti eljárással GNA-géneket vitt be. Erről egy 1998-as rádióinterjúban számolt be.[7], amelyet a Lancet c. tudományos folyóirat 1999-ben közölt.[8] A World in Action c. műsorban kijelentette, hogy a módosított burgonyával etetett kísérleti patkányok bél- és immunrendszere károsodott. A következőket mondta: „Én, ha lehet, biztosan nem enném meg ezt” (ti. a génmódosított burgonyát), és „nagyon tisztességtelennek tartom, hogy az embereket kísérleti patkányokként használjuk”.[7] Ezen kijelentések után kezdődött a híres Pusztai-ügy.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Priszter Szaniszló: Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda. 1999. 118., 380. o. ISBN 963 9121 22 3  
  2. ^ a b Híradó.hu: Tilos hóvirágot szedni! (magyarul). alon.hu (2006. jan. 31.) (Hozzáférés: 2017. márc. 8.)
  3. ^ a b 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről. (magyarul). net.jogtar.hu (Hozzáférés: 2017. márc. 8.) A jogszabály 2017. március 8-án hatályos állapota.
  4. http://evvadviraga.nhmus.hu/hovirag
  5. Év vadvirága 2017
  6. (1995) „Structure of mannose-specific snowdrop (Galanthus nivalis) lectin is representative of a new plant lectin family”. Nature Structural Biology 2, 472–479. o. DOI:10.1038/nsb0695-472. PMID 7664110.  
  7. ^ a b Árpád Pusztai: Biological Divide – James Randerson interviews biologist Árpád Pusztai”, The Guardian, 2008. január 15. (Hozzáférés ideje: 2010. április 25.) 
  8. (1999) „Effect of diets containing genetically modified potatoes expressing Galanthus nivalis lectin on rat small intestine”. The Lancet 354 (9187), 1353–1354. o. DOI:10.1016/S0140-6736(98)05860-7. PMID 10533866.  

Irodalom[szerkesztés]

  • Zubov & Davis. Galanthus panjutinii sp. nov. Phytotaxa 50 © 2012 Magnolia Press
  • Kerényi-Nagy Viktor, Udvardy László, Baranec Tibor. Különleges hóvirág változatok a Felvidékről KITAIBELIA 13(1); 2008. 111.oldal
  • Matt Bishop, Aaron Davis, John Grimshaw (2002). Snowdrops: a Monograph of Cultivated Galanthus. Griffin Press. ISBN 0-9541916-0-9.
  • Aaron Davis (1999). The genus Galanthus. A Botanical Magazine monograph. Portland, Oregon: Timber Press. ISBN 0-88192-431-8.
  • Christopher Brickell - Dísznövény enciklopédia - Az Angol Királyi Kertészeti Társaság Kézikönyve Pannon Kiadó Budapest, 1993. ISBN 963-7866-60-4; 369-370., 488. oldalak

Külső hivatkozások[szerkesztés]