Zászlósúr

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A zászlósurak a középkori, 1416. századi Magyarországon azok a kiterjedt földbirtokkal rendelkező nemesek és főméltóságok voltak, akik vagyonuk vagy hivataluk függvényében kisebb-nagyobb létszámú katonai csapatot, bandériumot voltak kötelesek az ország védelmére kiállítani, és háború esetén saját zászlajuk alatt a király táborába vezetni.

A 17. századtól a kifejezés jobbára már csak azokra a világi vagy egyházi vezetőkre vonatkozott, akik az ország valamely főméltóságát vagy udvari főtisztségét töltötték be (például nádor, országbíró, érsek, kincstartó, főpohárnok, asztalnokmester, erdélyi vajda, szlavón bán, horvát bán, macsói bán, szörényi bán , ajtónállómester, lovászmester, ispán stb.). A zászlósurak tagjai voltak a rendi országgyűlés felsőtáblájának, illetve 1867 után a főrendiháznak.

Felhasznált forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Zászlós urak, in: A Pallas nagy lexikona
  • Zászlósúr, in: A magyar nyelv értelmező szótára, VII. köt., Budapest, Akadémiai Kiadó, 1962, 585.