Inotai hőerőmű

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Inotai hőerőmű
November 7. hőerőmű
Inotai (November 7.) Hőerőmű. Fortepan 21876.jpg
Ország  Magyarország
Hely Várpalota, Inota
Építési adatok
Építés éve 1950-'54
Megnyitás 1951
Rekonstrukciók évei 1973, 1977-1980
Lebontás éve 1999-től részlegesen
Hasznosítása
Felhasználási terület hőerőmű
Alapadatok
Magassága (kémény) 105 m
Elhelyezkedése
Inotai hőerőmű (Veszprém megye)
Inotai hőerőmű
Inotai hőerőmű
Pozíció Veszprém megye térképén
é. sz. 47° 11′ 59″, k. h. 18° 12′ 04″Koordináták: é. sz. 47° 11′ 59″, k. h. 18° 12′ 04″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Inotai hőerőmű témájú médiaállományokat.

Az Inotai hőerőmű (korábbi nevén November 7. hőerőmű) az 1950-es évek egyik legnagyobb magyarországi ipari beruházása volt. A hőerőmű 50 évig szolgáltatott áramot, bezárására és leszerelésére 2001-ben került sor.

Az erőmű építése[szerkesztés]

Az erőmű építésének igénye 1949-ben vetődött fel. A létesítmény terveit csehszlovák mérnökök dolgozták ki az 1949 őszén kötött államközi megállapodás keretében. Az erőművet az első ötéves terv keretében, Várpalota keleti külterületén tervezték megvalósítani, közvetlenül a várpalotai alumíniumkohó számára kijelölt terület mellett. Az erőmű építése 1950 márciusában kezdődött, az erőműépítő Inotai Erőmű Vállalatot 1951. november 29-én alapították meg. A kivitelezés magyar fővállalkozói a Magyar Gyárépítő Vállalat és 31-es Állami Építőipari Tröszt voltak. Az erőművi berendezések beltéri szerelését a csehszlovák partnercégek végezték. A létesítmény 1951. november 7-én kezdte meg a próbaüzemét, akkor kapta hivatalos nevét is: November 7. Hőerőmű. A létesítmény ugyanezen év december 6-án kezdte meg az áram betáplálását a magyarországi elektromos hálózatba. A létesítmény az átadást követően is fejlődött, ez újabb kazánokat 1954-ig fokozatosan vonták be a termelésbe.[1] A létesítmény névleges teljesítménye teljes kiépülésével 120 MW volt, benne hét gőzkazán és hat turbógenerátor üzemelt.

A létesítmény működését kezdetben jelentős nehézségek hátráltatták. A működés első időszakában folyamatosak voltak a belső erőművi berendezések meghibásodásai, amelyeket a csehszlovák féllel kellett javíttatni. Elégtelennek mutatkozott a beérkező szén mennyisége is, a szomszédos bányatelken üzemelő várpalotai szénbánya képtelen volt a megfelelő mennyiségű szenet biztosítani az erőműnek, ezért távolabbi bányákból vasúton kellett beszállítani a kellő mennyiségű fűtőanyagot.[1]

Hanyatlás és bezárás[szerkesztés]

1973 és 1975 között az erőműben egy gázturbinás csúcserőművet is építettek, amely a csúcsterhelések idején működött.[2][3] A csúcserőmű üzembe helyezésével az inotai létesítmény névleges teljesítménye 164 MW-ra nőtt. 1977-től kezdődött az erőmű kazánjainak fokozatos renoválása, mivel az addigi üzemidő alatt azok teljesen elhasználódtak. Az 1980-as évekre már fokozódó gondot jelentett a létesítmény környezetszennyező mivolta is, működésének egyetlen napja alatt 120 tonna kén-dioxidot bocsájtott a levegőbe.[4] A környezetvédelmi előírások szigorodása miatt 1990-ig pernyeleválasztó berendezéseket telepítettek. Az ekkorra erőteljesen avuló erőműben átépítések és bontások kezdődtek, hogy a telephely modernizációjával később majd biztosítani lehessen a termelés fenntartását. 1998. március 2-án az erőművet birtokló Bakonyi Erőmű Vállalatot a magyar állam privatizálta, így az erőmű is magánkézbe került. 1999-ben a létesítmény egyik kéményét is lebontották. A fejlesztési projekt azonban elkésett, az erőműre ekkor már nem volt igény. 1999-ben a Magyar Villamos Művek jelezte, hogy nem kívánja meghosszabbítani az erőművel fennálló szerződését. 2000 márciusa után már nem üzemelt a gázturbinás csúcserőmű.[5] Ekkorra az erőmű már csak árnyéka volt önmagának, teljesítménye a korábbi időszak alig tizedére zsugorodott. A szenes erőművet végül hosszabb előkészítés után 2001. december 30-án állították le. A következő hónapokban a berendezéseket leszerelték, az épületek egy részét pedig lebontották. Az erőmű 105 méter magas kéményét 2011 szeptemberében balesetveszély miatt felrobbantották.[6] 2012-től a II. számú zagykazettában hulladéklerakó üzemel.[7]

Működése idején az erőmű és a köré szerveződő létesítmények saját irányítószámmal rendelkeztek: 8104.

Galéria[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. ^ a b November 7. Hőerőmű Vállalat; 1950-1977 (magyar nyelven). Arcives Portal Europe. (Hozzáférés: 2016. július 14.)
  2. 25 éves az inotai November 7. erőmű; Petőfi Népe; 1976. december 4. p8.
  3. Átadták az inotai csúcserőművet; Szolnok megyei néplap; 1975. július 18. p1.
  4. Tapasztalatok Kecskeméten és Várpalotán; Petőfi Népe; 1987. július 13. p5.
  5. Romba dőlt a gyárkémény (magyar nyelven). Info Ajka, 2011. szeptember 11. (Hozzáférés: 2016. július 14.)
  6. Szabó Dániel Péter: Felrobbantották a hőerőmű kéményét (magyar nyelven). Veszprém Megyei Napló, 2011. szeptember 11. (Hozzáférés: 2016. július 14.)
  7. Szemétlerakót csináltak az inotai hőerőmű zagykazettájából (magyar nyelven). HVG, 2012. december 27. (Hozzáférés: 2016. augusztus 24.)

További információk[szerkesztés]