Tüzesfejű királyka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Tüzesfejű királyka
Regulus ignicapillus2.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon védett
Eszmei érték: 25 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Alrend: Verébalkatúak (Passeri)
Család: Királykafélék (Regulidae)
Nem: Regulus
Faj: R. ignicapillus
Tudományos név
Regulus ignicapillus
Temminck, 1820
Szinonimák

Regulus ignicapilla

Elterjedés
Regulus ignicapilla -approx range map.png
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Tüzesfejű királyka témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Tüzesfejű királyka témájú médiaállományokat és Tüzesfejű királyka témájú kategóriát.

Regulus ignicapillus madeirensis

A tüzesfejű királyka (Regulus ignicapillus) vagy (Regulus ignicapilla) a verébalakúak rendjébe és a királykafélék (Regulidae) családjába tartozó faj. Európa mérsékelt éghajlatú területeinek jelentős részén költ, valamint Afrika északnyugati részein is fészkel. Részben költöző madár, közép-európai állománya a telet rendszerint elterjedési területének délebbi részein tölti. A Baleár-szigeteken és Afrika északi részein élő állományát széles körben különálló alfajként, míg a madeirai királykát (Regulus madeirensis) önálló madárfajként tartják számon. A királyka egyik ősét azonosították egyetlen szárnycsontból.

A tüzesfejű királyka testének zöldessárga felső része és fehéres alsó testtájai vannak. Szárnyain két fehéres csík található, szeme körül fekete csík fut, mely fölött fehér a szemöldöki rész. A hím egyedek fején a korona narancssárga, míg a tojókon sárga színű, mely párzási, költési időszakban a legszembetűnőbb. E madárfaj meglehetősen hasonlít a sárgafejű királykára, mellyel európai elterjedési területének jelentős részén osztozkodik, ám a tüzesfejű királyka bronz színezetű vallai és pofájának mintázata segíti e két madárfaj beazonosítását. E madárfaj éneke magas hangok sorozatából áll, mely némileg mélyebb hangzású, mint a sárgafejű királyka éneke.

E madárfaj széleslevelű és tűlevelű erdőkben és kertekben költ, ahová tömör fészkét ágakra építi. A tojó hét, tizenkettő tojást tojik, melyeken kizárólag a nőstény kotlik. A kikelt fiókákat mindkét szülő táplálja, melyek 22-24 napon belül megtollasodnak a kikelést követően. A királykák állandóan mozgásban vannak, rovarok után kutatva és telente gyakran alkotnak csapatot cinegefélékkel közösen. Egyedszámának néhány helyi visszaesésétől eltekintve állománya stabilnak mondható, jelentős kiterjedésű életterén több millió egyedből áll populációja, mely miatt a nem veszélyeztetett madárfajok közé tartozik. Számos ragadozó madár zsákmányként tekint a tüzesfejű királykákra, melyeket ezen kívül élősködők is megtámadhatnak. Az európai néphagyományok szerint a madarak királya.

Előfordulása[szerkesztés]

Európa mérsékelt övi területein, Madeira szigetén és Afrika északi részén fészkel, rövidtávú vonuló, de néha áttelel. Lucfenyők, elegyes erdők, borókások és lombos erdők lakója.

Taxonómia[szerkesztés]

A királykák a madarak egy kisebb csoportját alkotják, melybe időnként az óvilági poszátaféléket is besorolják, bár gyakran különálló családként veszik számba őket a rendszertanban. Különösen a legújabb kutatások alapján tekinthetőek önálló családnak a királykafélék, mert kiderült, hogy filogenetikailag távol állnak a poszátaféléktől. A királykafélék családjának latin neve Regulidae, és egyetlen faja, a (Regulus) a latin rex, azaz király jelentésű szóból ered és a királykák felnőtt egyedeinek fején lévő sárga, vagy narancssárga színezetű tollazatra utalnak vele. A királykákat legelső alkalommal Coenraad Jacob Temminck holland ornitológus írta le 1820-ban Sylvia ignicapilla binominális néven. Azért került sor e madárfaj viszonylagosan késői beazonosítására, mert úgy tartották, hogy a tüzesfejű királykák csak a sárgafejű királykák egyik változata. Az ignicapilla utótag a latin ignis, azaz tűz szóból ered, míg a capilla utótag a capillus, azaz haj jelentésű szóból ered. A Regulus ignuicapillus a binominális név a latin nyelvtan félreértelmezéséből ered. A madár helyesen írt latin neve tehát Regulus ignicapilla.

Két széles körben elismert alfaja van a tüzesfejű királykának, melyek közül az egyik a névadó alfaj a R. i. ignicapilla, míg a másik a mediterráneumban őshonos R. i. balearicus.

Alfajai[szerkesztés]

  • Regulus ignicapillus balearica
  • Regulus ignicapillus caucasicus
  • Regulus ignicapillus ignicapilla
  • Regulus ignicapillus madeirensisMadeira szigetén él, egyes rendszerek szerint külön faj Regulus madeirensis néven
  • Regulus ignicapillus tauricus

Megjelenése[szerkesztés]

A tüzesfejű királyka tömzsi madár, melynek testhossza 9 cm, szárnyfesztávolsága 13-16 cm. Testsúlya 4-7 gramm. Fényes olívazöld testének felső része, melyet bronz beütésű folt tarkít vállainál, valamint testének alsó részei fehéres színűek, mely barnásszürke árnyalatú a szárnyak alján és a madár begyénél. Szárnyain két fehér, tónustalan csík fut, rövid, hegyes csőre van és barnásfekete lábai. Szemeinél fekete sáv húzódik, mely fölött a szemöldöki résznél fehér folt található. Barkója és halántéka szürkés tollazatú. Feje búbján sárga, vagy narancssárga színezetű a tollazat, melyet a csőr irányából fekete tollsáv patkója ölel körül. A tojók és a hímek hasonlóak egymáshoz, bár a tojók némileg halványabb tollazattal rendelkeznek, valamint párzási időszakban különösen szembetűnő, hogy a fejükön lévő korona színe a hímeknél narancssárga, míg a tojóknál sárga színű. A tojók általában valamivel kisebb testalkatúak a hímeknél. A fiatalok szürkés árnyalatú tollazattal bírnak, valamint testük felső részein a tollazat halványabb, valamint hiányzik róluk a korona színezete, míg a fej többi díszítőmotívuma jelen van, ám halványabb árnyalatokban pompázik, mint a kifejlett társaiké. Életük első évében a fiatalok szárny- és farktollaikat nem vedlik le, ugyanakkor a terepen gyakorlatilag megkülönböztethetetlenek a felnőttektől.

A felnőtt egyedeket nehéz összetéveszteni más madarakkal, bár a királyfüzikének hasonló a feji és szárnyakon lévő mintázata, ám koronája halvány citromsárga színű, nem pedig élénk sárga, vagy narancssárga, valamint a szemöldöki rész szintén halványsárga, nem pedig fehér színű. A fiatal egyedek összetéveszthetőek a sárgafejű királykával, de általában elegendő a pofájuk mintázata ahhoz, hogy az megkülönböztethetővé tegye őket rokonuktól, melynek nagyon egyszerű és halvány feji mintázata van minden életkorban. A fiatal egyedeket nagyobb valószínűséggel a vándorfüzikékkel lehet összetéveszteni, melyeknek feji mintázata hasonló. [1]

Életmódja[szerkesztés]

Pókokkal, levéltetvekkel, poloskákkal és kabócalárvákkal táplálkozik, amit az olyan vékony ágakon keresgél, amelyek a többi madár súlyát már nem bírják el.

Szaporodása[szerkesztés]

Regulus ignicapilla

Lucfenyők ágaira a tojó mohából és pókhálóból építi fészkét, melynek elkészítése 2–3 hétig is eltart. Mivel nagyon apró madár, ezért érzékenyebb a hidegre és a fészeknek melegnek és esőtől védettnek kell lennie. Fészekalja 7–13 tojásból áll. A költési időszak 14–15 napig tart és a kikelt fiókákat a szülők még 19–20 napig gondozzák, mire kirepülnek. Egy évben kétszer fészkel, általában májusban és júniusban.

A tüzesfejű királyka monogám madár. A hímek a költési időszakban énekelnek, gyakran koronájukat felemelve tartanak bemutatót, miközben csőrükkel a másik madárra mutatnak és megmutatják erős mintázatukat arcukon. Ez eltér a kevésbé karakteres ábrázatú egyedek bemutatójától, melyek lehajtják fejüket, hogy jobban kihangsúlyozzák koronájukat. Fészkelőterületük mintegy fél hektárnyi területet tesz ki és időnként átfedéseket képezhet a szomszédos királykák fészkelőterületeivel. A tüzesfejű királykák időnként hevesen védelmezik területüket a sárgafejű királykákkal szemben. Ilyenkor megemelik fejüket, és heves szárnycsapásokkal űzik el a betolakodót, ugyanakkor e két madárfaj közt nem túl gyakoriak a versengések. előfordul, hogy a hímek nem csupán az adott fajra jellemző, hanem a másik királykafaj énekét is belekeverik, vagy átveszik énekükbe, amely főleg akkor fordul elő, amikor az egyik madárfaj populációja meghaladja a másik helyi csoport egyedszámát.[2] A két királykafaj megtanulta megkülönböztetni saját énekét a másik fajétól. Párzási bemutatójuk során a hím a fészek fölé emelkedik, rámutat csőrével párjára, majd köröz fölötte, mielőtt a párzás végbemenne.

A fészek gyakran egy lógó ágra van felfüggesztve, általában kis magasságban, de Eric Simms brit ornitológus 2,5 és 20 méteres magasságok között is talált fészkeket. A királykák gyakran héják fészkének közelében fészkelnek. A nagyobb egyedek a karvalyok, a keleti szürkemókusok, a szajkók és a nagy fakopáncsok potenciális zsákmányát képezik.[3] Akárcsak a család többi tagjánál, a tüzesfejű királykák is zárt csésze formájú fészkeket építenek, melyeknek egy kis bejárata van tetejének közelében. A fészek külső része mohából készül, melyet belülről több, mint 3000 tollal és szőrökkel bélelnek ki. A fészek kisebb, mélyebb, és jóval tömörebb, mint a sárgafejű királykáé. Körülbelül 8 cm keresztben és 5-7 cm mélységben, míg falvastagsága két centiméter. A fészket kizárólag a tojó készíti el, bár a hím csatlakozhat hozzá később, mivel az építés pár naptól kezdve akár három hetet is igénybe vehet.

Kárpát-medencei előfordulása[szerkesztés]

Magyarországon rendszeres fészkelő, de vonuláskor nagyobb létszámaban jelenik meg. Az öreg lucosokban kis számban fészkel, főleg az Alpokalján.

Védettsége[szerkesztés]

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség listáján, de még mint nem veszélyeztetett. Európában biztos állományú fajként tartják nyilván, Magyarországon védett, eszmei értéke 25 000 Ft. Becsült állománya világszerte 10,5-26,8 millió egyed, melyből európai populációja 9,9-20,1 millió példány. Európában mintegy 3,3-6,7 pár költ e madárfajból. Állományát a Természetvédelmi Világörökség stabilnak tartja és emiatt, valamint jelentős egyedszáma és nagy elterjedési területe miatt a nem veszélyeztetett állatfajok közé tartozik. elterjedési területe mintegy 2 710 000 négyzetkilométer. Nyugat-Európában, Dél-Európában, Közép-Európában elterjedt, Észak-Európában csak Dániában és Svédországban telepedett meg, míg Egyiptomban és Libanonban időnként felbukkannak egyedei.[4]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Barthel, Peter H (2003.). „Juvenile firecrests Regulus ignicapilla as a confusion risk with yellow-browed Phylloscopus inornatus and Pallas's warblers P. proregulus” (German nyelven). Limicola 17 (3), 139–151. o.  
  • Becker, Peter H (1977.). „Verhalten auf Lautäußerungen der Zwillingsart, interspezifische Territorialität und Habitatansprüche von Winter- und Sommergoldhähnchen (Regulus regulus, R. ignicapillus)” (German nyelven). Journal fũr Ornithologie 118 (3), 233–260. o. DOI:10.1007/BF01643534.  
  • Mawson, Geoff (2010. április 1.). „Apparent nesting association of Northern Goshawks and Firecrests”. British Birds 103, 243–244. o.  
  • Regulus ignicapilla. iucnredlist.org. (Hozzáférés: 2016. március 25.)