Barátposzáta
Barátposzáta | ||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett | ||||||||||||||||||
Magyarországon védett Természetvédelmi érték: 25 000 Ft | ||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||
Sylvia atricapilla (Linnaeus, 1758) | ||||||||||||||||||
Elterjedés | ||||||||||||||||||
Elterjedési területe
nyári költőhely
egész éves
téli
migráció
valószínűleg kihalt
| ||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Barátposzáta témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Barátposzáta témájú médiaállományokat és Barátposzáta témájú kategóriát. |
A barátposzáta (Sylvia atricapilla) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és az óvilági poszátafélék (Sylviidae) családjába tartozó faj.[1][2] A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 1993-ban „Az év madarává” választotta.
Rendszerezése
[szerkesztés]A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1758-ban, a Motacilla nembe Motacilla Atricapilla néven.[3]
Alfajai
[szerkesztés]- Sylvia atricapilla atlantis
- Sylvia atricapilla atricapilla
- Sylvia atricapilla dammholzi
- Sylvia atricapilla gularis
- Sylvia atricapilla heineken
- Sylvia atricapilla koenigi
- Sylvia atricapilla pauluccii
- Sylvia atricapilla riphaea
Előfordulása
[szerkesztés]Európa északi és mérsékelt övi részén fészkel, ősszel Afrikába vonul. Természetes élőhelyei a tűlevelű erdők, mérsékelt övi erdők és cserjések, szubtrópusi vagy trópusi száraz erdők, mangroveerdők, hegyi esőerdők, cserjések és szavannák, valamint ültetvények, vidéki kertek és városi régiók.[4]
Kárpát-medencei előfordulása
[szerkesztés]Magyarországon rendszeres fészkelő, március és október között lehet észlelni, de át is telelhet.[5]
Megjelenése
[szerkesztés]Átlagos testhossza 13 centiméter, szárnyának fesztávolsága 20-23 centiméter, testtömege 16-25 gramm. A hím sapkája fekete, a tojóé és a fiataloké vörösesbarna.[5]
Életmódja
[szerkesztés]Rovarokkal, pókokkal és csigákkal táplálkozik, de a télen gyümölcsöket, bogyókat is fogyaszt.[5]
Szaporodása
[szerkesztés]Fészkét száraz növényi részekből, gyökerekből, szőrszálakból készíti, általában bokrokra. A fészek kialakítása olyan kezdetleges, hogy a költés után magától megsemmisül. Fészekalja három-hét tojásból áll, melyen 11-14 napig kotlik, többnyire a tojó. Évente kétszer költ, május és június között.
Természetvédelmi helyzete
[szerkesztés]Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig növekszik. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4] Magyarországon védettséget élvez, természetvédelmi értéke 25 000 forint.[5]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. december 23.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2020. december 22.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. december 23.)
- ↑ a b c d Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület. (Hozzáférés: 2020. december 23.)
.
Források
[szerkesztés]- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2020. december 23.)