Közönséges jegenyefenyő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jegenyefenyő
Jegenyefenyők a Türingiai erdőben (Németország)
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Toboztermők (Pinophyta)
Osztály: Tűlevelűek (Pinopsida)
Rend: Fenyőalakúak (Pinales)
Család: Fenyőfélék (Pinaceae)
Nemzetség: Jegenyefenyő (Abies)
Faj: A. alba
Tudományos név
Abies alba
Mill., 1768
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Jegenyefenyő témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Jegenyefenyő témájú médiaállományokat és Jegenyefenyő témájú kategóriát.

A közönséges jegenyefenyő térhódítása Európában (német szöveggel)
Abies alba

A közönséges jegenyefenyő (Abies alba) Európa hegyvidékeinek erdőalkotó fája; a legnagyobb termetű európai fenyő.

Eredete és elterjedése[szerkesztés]

Az északi flórabirodalom növényeként Közép-Európa hegyvidékein fontos erdei fa. A természetes tűlevelű erdőségekben Közép-Európában gyakori, de megjelenik még Franciaországban, Korzikán és a Balkán-félsziget magas hegységeiben is. Kontinentális éghajlaton, illetve hegyvidékeken nagy területeken él:

Jelenlegi elterjedési területére a Würm-glaciális után, délről települt be. Értékes fája miatt több európai országban (Svájc, Lengyelország, Ausztria, Szerbia) nagy területeken termesztik. A Mátrában megtalálhatóak állományai.[1]

Főleg a bükkel és a lucfenyővel társul a bükkös és a lucos öv határán, elegyfaként – délen csak a hegységekben, északon a sík- és dombvidéken, 400–900 méter között is.

Megjelenése[szerkesztés]

Eredeti termőhelyein 50-60 méter magasra nő; törzsének átmérője eléri a másfél–két métert. Törzse többnyire erős, egyenes. A kéreg sima, világosszürke, később egyre repedtebb; főleg a fiatalabb fákon néha gyantacsomók jelennek meg.

Örökzöld koronája fiatalon karcsú, kúpos, idősebb korában a lucfenyőtől eltérően lecsapott csúcsos. Szabályos örvökben növő ágai majdnem vízszintesek. A fa csúcsán növő ágak vezérhajtásai kissé csillogóak; az érett hajtások szürkék, szőrösek.

A mintegy 3 cm-es, fénylő sötétzöld tűlevelek laposak, a szélük ép. Válluk keskenyedő, csúcsuk lekerekített vagy bemetszésszerűen kicsípett. Fonákukon két ezüstfehér viaszcsík húzódik végig (légcserenyílásokkal és viaszpettyekkel). A csavarvonalban növő tűk sora kétfelé fésűszerűen áll; a spirális elrendeződés főleg az oldalhajtásokon szembetűnő. A felső ágakon a tűlevelek felhajlók, merevek.

Egylaki növény, virágai a korona felső harmadában nyílnak. A rügyek fiatalon zöldes-, éretten vörösbarnák, oválisak, nem gyantásak. Április-májusban virágzik. A hajtásvégeken nyíló termős virágok 25–30 mm hosszúak, felállóak, világoszöldek. A sárga, hengeres porzós virágok csoportosan erednek az előző évi hajtások közepe táján, a tűlevelek hónaljában. Hengeres termő toboza 15–20 cm hosszú, mindvégig felálló, eleinte (különösen a pikkelyek szegélye felé) bordó árnyalatú zöld, majd narancsbarna, megérve halványbarna, tompa csúcsú. Ép szélű termőpikkelyei lekerekítettek, a fedőpikkelyek széle fogas; ezek hegyes nyúlványokként (ligula) állnak ki a termőpikkelyek közül. A zászlós magvak októberre beérnek, de csak a következő évben szóródnak ki. A harmadik évben maga a toboz is leesik, és csak az orsója marad meg az ágon.

Életmódja[szerkesztés]

Üde, hűvös éghajlatot, közepesen laza talajt és párás levegőt kíván. Száraz talajon sárgul és fölkopaszodik. Fiatal hajtásai a késő tavaszi fagyokra nagyon érzékenyek. Ilyen fagy hatására elpusztul a csúcshajtás is. Az ilyen fa a következő évben a csúcshajtás helyettesítésére több vezérhajtást indít, és ettől alaktalanná válik.[2]

Fiatalon lassan nő, majd hirtelen nekiered. A magányosan álló fák törzséről a talajig ágak nőnek; erdőben az idősebb fák felkopaszodnak.

Gyökerei mélyre hatolnak. Ezért egyrészt vastag talajtakarót kíván, másrészt az átültetést rosszul tűri.

Hajtásait a késő tavaszi fagyok néha károsítják, de gyorsan regenerálódik.

Változatai[szerkesztés]

  • var. chloracarpa – zöld tobozú;
  • var. erythrocarpa Purk. – piros tobozú;
  • var. carpatica Loud
  • var. viminalis Alstr. – kígyófenyő vagy vesszős jegenyefenyő, feltűnően hosszú hajtásokkal;

Felhasználása[szerkesztés]

Fáját az építőiparban hasznosítják, emellett Nyugat-Európa klasszikus karácsonyfája, mivel ágrendszere sűrű, lombozata a lucénál ritkásabb, tűlevelei pedig nem hullanak le, és színüket is jól tartják. Magyarországon meglehetősen ritka és drága. Faiskolákban alanynak használják: ennek törzsére oltják rá az érzékenyebb fajokat, változatokat.[3]

Nagyobb kertekben, parkokban díszfának különösen szabadon álló példányai mutatósak.

Illóolaját izom- és reumás fájdalmak mérséklésére masszázs- és fürdőkészítményekben, valamint bedörzsölőszerekben alkalmazzák.

Ismertebb kertészeti változatai[szerkesztés]

Abies alba ’Fastigiata’[szerkesztés]

Oszlopos termetű. Tűi az alapfajénál rövidebbek. Lassan növekszik. Többnyire oltványként forgalmazzák. Ültetésénél ügyelni kell arra, hogy az oltás helye a talajszint alá kerüljön, mert többnyire fagyérzékeny marad.

Abies alba ’Pendula’[szerkesztés]

Csüngő koronájú; a kertészetekben rendkívül ritka.

  • Abies alba ’Aurea’
  • Abies alba ’Aureovariegata’
  • Abies alba ’Auricoma’
  • Abies alba ’Bad Wildungen’
  • Abies alba ’Baldensis’
  • Abies alba ’Barabits Spreading’
  • Abies alba ’Barabits Star’
  • Abies alba ’Barabitsii’
  • Abies alba ’Brevifolia’
  • Abies alba ’Candicans’
  • Abies alba ’Cinerea’
  • Abies alba ’Columnaris’
  • Abies alba ’Compacta’
  • Abies alba ’Cree’s Blue’
  • Abies alba ’Elegans’
  • Abies alba ’Flabellata’
  • Abies alba ’Foliis variegata’
  • Abies alba ’Gelbbunt’
  • Abies alba ’Globosa’
  • Abies alba ’Graciosa’
  • Abies alba ’Green Spiral’
  • Abies alba ’Irramosa’
  • Abies alba ’King’s Dwarf
  • Abies alba ’Massonii’
  • Abies alba ’Metensis’
  • Abies alba ’Microcarpa’
  • Abies alba ’Microphylla’
  • Abies alba ’Minor’
  • Abies alba ’Mlada Boleslav’
  • Abies alba ’Nana’
  • Abies alba ’Pendula Gracilis’
  • Abies alba ’Prostrata’
  • Abies alba ’Pumila’
  • Abies alba ’Pyramidalis’
  • Abies alba ’Recurva’
  • Abies alba ’Scarabantia’
  • Abies alba ’Schwarzwald’
  • Abies alba ’Tenuifolia’
  • Abies alba ’Tenuiorifolia’
  • Abies alba ’Umbraculifera’
  • Abies alba ’Variegata’
  • Abies alba ’Virgata’

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. [http://kitaibelia.unideb.hu/articles/Kitaibelia_vol81_p139-160.pdf Adatok a Mátra és környéke edényes flórájának ismeretéhez]. kitaibelia.unideb.hu. (Hozzáférés: 2017. március 22.)
  2. Józsa Miklós: Fenyők és örökzöldek a kertben. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1980. ISBN 963 231 034 9, 70–71. old.
  3. Józsa Miklós: Fenyők és örökzöldek a kertben. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1980. ISBN 963 231 034 9, 71–72. old.

Források[szerkesztés]