Tiszabura

	Tiszabura
	Pusztataskony, Szapáry-sírkápolna
	; Tiszabura címere
	; Tiszabura címere
	Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Észak-Alföld
Megye	Jász-Nagykun-Szolnok
Járás	Kunhegyesi
Jogállás	község
Polgármester	Farkas László (FIROSZ)
Irányítószám	5235
Körzethívószám	59
	Népesség
Teljes népesség	2929 fő (2017. jan. 1.) +/-
Népsűrűség	65,71 fő/km²
	Földrajzi adatok
Terület	45,2 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	Tiszabura Pozíció Magyarország térképén
	é. sz. 47° 26′ 49″, k. h. 20° 27′ 32″Koordináták: é. sz. 47° 26′ 49″, k. h. 20° 27′ 32″
	Tiszabura Pozíció Jász-Nagykun-Szolnok megye térképén
	Tiszabura weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Tiszabura témájú médiaállományokat.

Tiszabura község Jász-Nagykun-Szolnok megye Kunhegyesi járásában.

Fekvése[szerkesztés]

A község a Tisza folyásirányának bal partján fekszik.

Története[szerkesztés]

A község története a régmúlt időkbe nyúlik vissza, bár Tiszabura első írásos emléke 1301-ből való.

A 19. századi gátépítési munkák során gepida és avar kori leletekre is bukkantak a régészek. Mai település elődje feltehetőleg a korai Árpád-korban jött létre, habár az első középkori oklevél csupán 1331-ben említi Bwra alakban. A községhez tartozó Pusztataskony elnevezését Taksony fejedelemről nyerte. A falu kora középkori birtokosai az előkelő Szalók, Domoszlayakat és Rozgonyiakat említhetjük. A 14. században egy Cenk nevezetű cseh vitézt említenek a források a terület földesuraként. Ekkortájt épült egyhajós, csúcsíves – román és gótikus stílusjegyeket is magán hordozó, ma műemléki védettséget élvező – temploma.

A középkori gazdaság és demográfia jellegzetességeiből kifolyólag rendkívül alacsony népességi adatokat jegyeztek fel a történetírók. A másfél évszázados török korszak és az azt lezáró felszabadító hadjáratokban a település lakossága rendkívül megcsappant, Taskony szinte teljes egészében elnéptelenedett.

A Rákóczi-szabadságharc idején, Rabutin császári generális hadai vonultak át a községen, s a szerb felkelők a falut földig rombolták. A település majdnem három évtizedig pusztán állt, s csupán 1737-38-tól – a környező településekről való beköltözők révén – indult újra az élet. A község újratelepítésében kiemelkedő szerepet játszó és bőkezű egyházi mecénásnak számító Recsky család néhány jeles képviselőjének hamvai ma is a templom ódon apszisa alatt nyugszanak. 1876-ban a kiegyezés utáni közigazgatási reform keretében Bura, Heves megyétől Jász-Nagykun-Szolnok megyéhez, a tiszai járásba került.

Az első világháború hadszínterein a falu lakosságának 20%-át találjuk, emléküket a Hősök terén látható 1928-ban közadakozásból emelt fehér márványobeliszk őrzi. A második világháborúban német csapatokat a szovjet haderő 1944. október 14-én szorította ki a faluból, azonban a háborús pusztításokat igencsak megszenvedte.

1975-ben került sor a törpevízmű létesítésére, 1976-ban épült fel az új orvosi rendelő, 1979-ben készült el a három szintes iskola, 1982-ben épült fel a község új ABC áruháza és postahivatala, 1989-ben létesült a TSZ által üzemeltetett, majd magánkézbe került benzinkút. A telefonhálózat széles körű kiépítése az 1990-es években valósult meg.

Napjainkban a községi önkormányzat különböző közcélú és közhasznú programjai révén számít a legnagyobb munkaadónak. A faluvezetés különböző pályázatok révén kívánja a község modernizációját továbbvinni. Pusztataskonyban épült meg az Európai Unió támogatásából a Nagykunsági vésztározó le- és beeresztő csatornája.

Hagyományok[szerkesztés]

A népi hitvilágban sokáig megőrződött a táltos és boszorkányhit. Orvos Tóth Sándornak, Bíró Julisnak természetfeletti képességeket tulajdonítottak, s a környező településekről is többen jártak hozzájuk.

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

2001-ben a település lakosságának 72%-a magyar, 28%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.^[3]

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 98,3%-a magyarnak, 59,9% cigánynak mondta magát (1,7% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 20,4%, református 11,7%, evangélikus 0,2%, felekezeten kívüli 57,6% (8,4% nem nyilatkozott).^[4]