Hatvan–Somoskőújfalu-vasútvonal

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hatvan–Somoskőújfalu-vasútvonal
416-025 pályaszámú motorvonat Somoskőújfaluban
416-025 pályaszámú motorvonat Somoskőújfaluban
A Hatvan–Somoskőújfalu-vasútvonal útvonala
Vonalszám: 81
Hossz: 66.1[jegyzet 1] km
Nyomtávolság: 1 435 mm
Feszültség: nincs ~
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Hatvan–Somoskőújfalu-vasútvonal témájú médiaállományokat.
82
80a
0 Hatvan
2 3-as főút
80
Heréd-patak
M3 autópálya
6.3 Mátravidéki Erőmű
Erőműi vízlevezető
8.3 Lőrinci mh.
10.7 Selyp
14.3 Apc-Zagyvaszántó
Szuha-patak
Nógrád és Heves megye határa
17 Zagyva
19 Jobbágyi mh.
21.3 Szurdokpüspöki
29.4 Pásztó
32.1 Mátraszőlős-Hasznos mh.
Pásztói Áruraktár
35.5 Tar
38.5 Mátraverebély mh.
42 Nagybátony
84
Zagyva
45.4 Kisterenye
47.4 Kisterenye-Bányatelep mh.
50 Vizslás mh.
Tarján-patak
53.6 Zagyvapálfalva
21-es főút
56.1 Salgótarján külső
58.2 Salgótarján
Salgótarjáni Acélgyár
Salgó úti felüljáró
Salgó-patak
Tarján-patak
210-es főút
64.6 Somoskőújfalu
66.1 Magyarszlovák államhatár
68.8 Sátorosbánya (Šiatorská Bukovinka)
73 Ragyolc (Radzovce)
76 Béna (Belina)
Zólyom–Kassa-vasútvonal
80.7 Fülek (Fiľakovo)
Zólyom–Kassa-vasútvonal

A Hatvan–Somoskőújfalu-vasútvonal egy nem villamosított vasúti fővonal. 65 kilométer hosszú amelyből közel 11 kilométer kétvágányú (HatvanSelyp), az ország egyetlen nem villamosított kétvágányú pályaszakasza. A vonalon helyi jellegű személy- és teherforgalom zajlik, annak ellenére, hogy a vonalon korábban nemzetközi vonatok is közlekedtek. 2008 óta az ütemes menetrend alapján egy illetve kétórás ütemben járnak a személyvonatok.

Az ország második legmeredekebb vasútvonala, Salgótarján és Somoskőújfalu között 17 ezrelékes emelkedő található.[1]

A vonal száma, a 81-es.

A vonal története[szerkesztés]

Az ötlet[szerkesztés]

A vonal építésének terve 1861-ben merült fel, a Nógrádi szénbányák megnyitása végett[2]. 1861-ben Brellich János államvasúti mérnök tervet készített egy Salgótarján és Balassagyarmat közötti lóvasút megépítésére Winsteig Gerog bécsi kőbánya-tulajdonossal együtt. Brelleich ugyanakkor egy gőzvontatású vaspálya tervét is felvetette. Ekkor végül a terv módosítva lett, ugyanis Brellich úgy döntött hogy a vasútvonalat Hatvan felé viszi.[2]

Az építkezés elkezdődik[szerkesztés]

1863. január 19-én kiadták az engedélyt a PestBesztercebánya közötti vasútvonal kiépítésére.[2] A vasútvonal építését a Magyar Északi Vasúttársaság is segítette. A terv alapján a vonalon 14 állomás és 65 őrház került elhelyezésre. A tervben szerepelt egy 700 m hosszú alagút megépítése a később, 1871-ben átadásra került SalgótarjánSomoskőújfalu szakaszon amelynek ötletét később elvetették.[2]

A vonalon több akkor neves szakember dolgozott, többek között Tolnai Lajos (1837-1918) a MÁV első vezérigazgatója.[2]

Az átadás[szerkesztés]

A vonal Pest és Salgótarján-József rakodó közötti szakasz átadására 1867. május 19-én került sor az első vonat is ezen a napon indult el a 126 km hosszú pályán a Józsefvárosi pályaudvarról (Akkori nevén Losonczi indóház.).[2]

A Magyar Északi Vasúttársaság 1868-ban csődöt jelentett és a frissen alakított MÁV vette meg a vonalat. A második szakasz (Salgótarján-József rakodó–Losonc átadására 1871-ben került sor. Ez a szakasz már csak egyvágányú volt.

1903-ig Salgótarján állomás nélkül volt ugyanis csak Pálfalván volt vasútállomás. A Salgótarján vasútállomás végül 1903-ban került átadásra.[2]

A második világháború előtt és után[szerkesztés]

A vasút virágzását az 1930-as években részben a bányászatnak köszönhette hiszen az állomások többségén (pl. Selyp vagy Zagyvapálfalva) iparvágányok voltak vagy szénosztályozók.[2]

A második világháború a vonal egyik vesztét jelentette hiszen a kétvágányú vonalat teljesen megsemmisítették a németek.[2] A Magyarországra érkező szovjet hadsereg begyűjtve a falvak lakosságát velük újíttatta fel a vasútvonalat teljes hosszában.[2]

A szocializmus idején és a rendszerváltás után[szerkesztés]

Az 1980-as években a vonalnak élénk forgalma volt. Sok nemzetközi gyorsvonat közlekedett erre. A leghíresebbek közülük a Polonia Expressz amely a Varsó-Budapest-Belgrád útvonalon közlekedett és az 1990-es évek elejéig Hatvantól ezen a vonalon érte el az országhatárt.[3]

Ebben az időszakban többek között volt sok közvetlen vonat a fővárossal amelyek némelyike közvetlen kocsikat is továbbított (pl:Hatvantól Debrecenbe).[4] Ebben az időben a vonalra jellemző volt még hogy közvetlen vonat ment Salgótarjánból Kál-Kápolnára és az akkor még vasúttal elérhető Mátranovákra is. Az 1990-es években már gyérült ugyan a forgalom de még akkor is rengeteg nemzetközi gyorsvonat közlekedett a vonalon (pl: Salgó, Bem, Urpin) illetve voltak közvetlen belföldi gyorsvonatok is valamint közvetlen személyvonat Hatvan és Losonc között.[5]

A 2000-es évek elején a vonalon újabb ritkítások voltak de a menetrendben továbbra is megmaradtak bizonyos gyorsvonatok így a Salgó és az Urpin. Közülük legtovább az Urpin közlekedett 2008-ig. 2001-ben például találunk a vonalon két nemzetközi gyorsvonatot tizenhárom személyvonatpárt és közvetlen Hatvan-Salgótarján sebesvonatot, de ebben az időben még mindig megvolt a közvetlen Hatvan-Losonc személyvonat a kora reggeli és a késő délutáni inkább kora esti órákban[6][7].

A 110-es pályaszámú "Búvár" az Urpín Nemzetközi gyorsvonattal a tari vasútállomáson 1996-ban

Napjainkban[szerkesztés]

A vonal sajnos napjainkban az országban található fővonalakhoz képest eléggé rossz állapotban van. A vonalon 2008-óta ütemes menetrend van illetve közvetlen Budapestről közlekedő gyorsvonat sincs amely bekapcsolná az országos vérkeringésbe. Egyetlen sebesvonat közlekedik Budapest felé, de az is csak vasárnaponként a fővárosban tanuló diákokat viszi. A vonalon jelenleg a MÁV 6341-es jelzésű motorvonatai közlekednek.

Műszaki adottságok[szerkesztés]

A 020-as pályaszámú "Uzsgyi" becenevű motorvonat Salgótarjánban a Móricz Zsigmond úti vasúti átjáró előtt

Járművek[szerkesztés]

A vonalon az első járműveket a belga Cockerill cég készítette ezek a járművek az 1920-as évekig szolgáltak a vonalon.[2] A vonalon később megjelentek a MÁV 424-es sorozata később pedig a MÁV 411-es sorozat is. Az 1980-as évektől a dízelmozdonyok jelentek meg a MÁV M40-es és a MÁV M62-es sorozata. Előbbit személy- míg utóbbi tehervonatokat továbbított. Később a MÁV M41-es sorozat is feltűnt a vonalon.

A 2008-as menetrendváltás után a MÁV 6341-es sorozatú kocsik közlekednek amelyeket a Szentesi Gépészeti Főnökség ad ki. A MÁV M62-es mozdonyok a tehervontatásból veszik ki a részüket míg az MÁV M41-ket a Dél-Alföldre csoportosították.

Biztosítóberendezések[szerkesztés]

A vonalon lévő biztosítóberendezések különfélék. A Selyp-Hatvan szakaszon a Budapest Telefongyár által Integra-Siemens licenc alapján készített Domino55-ös típusú biztosítóberendezés működik mint például Salgótarján-külső pu.-n illetve Somoskőújfalu állomásán is. Ezeken az állomásokon a váltókat automatikusan állítják a jelzők pedig biztosított fényjelzők[8].

Apc-Zagyvaszántó, Pásztó, Nagybátony és Kisterenye állomásokon a biztosítóberendezés Siemens&Halske típusú a váltó központi vonóvezetékes állítású és a jelzők biztosított alakjelzők.[8]

Szurdokpüspöki, Tar és Zagyvapálfalva állomásain a váltók helyszíni állításúak a jelzők pedig nem biztosított alakjelzők.[8]

Látványosságok a vonal mentén[szerkesztés]

Képek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Megjegyzések[szerkesztés]

  1. Országhatárig

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Szeeegény Csörgő!, IHO.hu, 2014. december 18.
  2. ^ a b c d e f g h i j k A vasútvonal és a zagyvapálfalvai vasútállomás története (magyar nyelven) (pdf). www.pszfs.hu/salgotarjan/palfalva. (Hozzáférés: 2010. december 30.)
  3. A vonal menetrendjének részlete 1987-ből (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2012. június 20.)
  4. A vonal menetrendjének részlete 1987-ből (2.oldal) (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2012. június 20.)
  5. A vonal menetrendjének részlete 1997-ből (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2012. június 20.)
  6. A vonal menetrendjének részlete 2001-ből (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2012. június 20.)
  7. A vonal menetrendjének részlete 2001-ből (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2012. június 20.)
  8. ^ a b c A vasútvonal biztosítóberendezései felsorolva az Index fórumban. (magyar nyelven). Index. (Hozzáférés: 2010. december 30.)
  9. Elbontották a kisterenyei fűtőházat (magyar nyelven). Magyarország vasútállomásai és vasúti megállóhelyei - Vasútállomások.hu. (Hozzáférés: 2008. december 24.)

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Hatvan–Somoskőújfalu-vasútvonal témájú médiaállományokat.