Hatvan–Somoskőújfalu-vasútvonal

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hatvan–Somoskőújfalu-vasútvonal
416-025 pályaszámú motorvonat Somoskőújfaluban
416-025 pályaszámú motorvonat Somoskőújfaluban
A Hatvan–Somoskőújfalu-vasútvonal útvonala
Vonalszám: 81
Hossz: 66.1 km
Nyomtávolság: 1 435 mm
Feszültség: nincs ~
Maximális sebesség: 100 / 60 / 40 km/h
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Hatvan–Somoskőújfalu-vasútvonal témájú médiaállományokat.
BSicon STR.svg 82 Szolnok felé
BSicon KRWgl+l.svg 80a BP-Keleti felé
BSicon BHF.svg 0.0 Hatvan
BSicon SBRÜCKE.svg 3-as főút
BSicon KRWgr.svg 80 Sátoraljaújhely felé
BSicon WBRÜCKE1.svg Heréd-patak
BSicon SKRZ-G4u.svg M3 autópálya
BSicon BHF.svg 6.3 Mátravidéki Erőmű
BSicon KRWg+r.svg Erőmű ipvk.
BSicon WBRÜCKE1.svg
BSicon HST.svg 8.3 Lőrinci mh.
BSicon BHF.svg 10.7 Selyp
BSicon KRWgr.svg Selypi cukorgyár ipvk. / Petőfibányai ipvk.
BSicon BHF.svg 14.3 Apc-Zagyvaszántó
BSicon WBRÜCKE1.svg Szuha-patak
BSicon STR+GRZq.svg Nógrád és Heves megye határa
BSicon WBRÜCKE.svg Zagyva
BSicon HST.svg 19 Jobbágyi mh.
BSicon KRWgr.svg Jobbágyi lőszergyár ipvk.
BSicon BHF.svg 21.3 Szurdokpüspöki
BSicon BHF.svg 29.4 Pásztó
BSicon HST.svg 32.1 Mátraszőlős-Hasznos mh.
BSicon KRWgr.svg Pásztói Áruraktár ipvk.
BSicon BHF.svg 35.5 Tar
BSicon HST.svg 38.5 Mátraverebély mh.
BSicon BHF.svg 42 Nagybátony
BSicon KRWg+r.svg 84 Kál-Kápolna felé
BSicon WBRÜCKE.svg Zagyva
BSicon BHF.svg 45.4 Kisterenye
BSicon eKRWgr.svg Kisterenye bányatelepi ipvk.
BSicon HST.svg 47.4 Kisterenye-Bányatelep mh.
BSicon eHST.svg 50 Vizslás mh.
BSicon WBRÜCKE.svg Tarján-patak
BSicon BHF.svg 53.6 Zagyvapálfalva
BSicon eKRWgl.svg Zagyvapálfalva-Bányagépgyár ipvk.
BSicon SBRÜCKE.svg 2307-es közút
BSicon BHF.svg 56.1 Salgótarján külső
BSicon eKRWgr.svg Öblösüveggyár ipvk. / Tűzhelgyár ipvk.
BSicon SPLa.svg
BSicon vHST.svg 58.2 Salgótarján
BSicon vSTRgr.svg Salgótarjáni Acélgyár ipv.
BSicon SBRÜCKE.svg Salgó úti felüljáró
BSicon WBRÜCKE1.svg Salgó-patak
BSicon WBRÜCKE1.svg Tarján-patak
BSicon eDST.svg József-rakodó
BSicon BRÜCKE1.svg 21-es főút
BSicon BHF.svg 64.6 Somoskőújfalu
BSicon GRENZE.svg 66.1 Magyarszlovák államhatár
BSicon STR.svg 164 Fülek felé

A Hatvan–Somoskőújfalu-vasútvonal egy nem villamosított vasúti fővonal. 65 kilométer hosszú amelyből közel 11 kilométer kétvágányú (HatvanSelyp), az ország egyetlen nem villamosított kétvágányú pályaszakasza. A vonalon helyi jellegű személy- és teherforgalom zajlik, annak ellenére, hogy a vonalon korábban nemzetközi vonatok is közlekedtek. 2006 óta, az ütemes menetrend alapján egy illetve kétórás ütemben járnak a személyvonatok.

Az ország második legmeredekebb vasútvonala, Salgótarján és Somoskőújfalu között 17 ezrelékes emelkedő található.[1]

A vonal száma, a 81-es.

A vonal története[szerkesztés]

A Magyar Északi Vasút vonala

Salgótarjánban Brellich János államvasúti mérnök a korábbi bányanyitások folytatását célozta meg 1859-ben társával, Winsteig Georg bécsi kőbánya-tulajdonossal. Társulatuk a Salgótarján környéki bányák nagyobb szabású kitermelését tervezve. Brellich javaslatára 1861-ben Salgótarján-Balassagyarmat közötti lóvasút kiépítését fontolgatták. Brellich már ekkor gondolt a gőzmozdonyos változatra is, mert bányáinak szenét 1859-ben kipróbálta a „dél-keleti vasutak” (cs. kir. Délkeleti Államvasút) járatain.

1861. május 14-én több nagybirtokos és pesti gyáros közreműködésével megalakították a Szent István Társulatot Brellich János – Koheh Jakab – Havas József vezetésével. 1862-ben csatlakozott a társulathoz gr. Forgách Antal kancellár, aki 1868 után az első igazgatósági elnöke lett a megalakuló részvénytársulatnak. Ez a társaság lett a későbbi Magyar Északi Vasúttársaság

Az 1863. január 19-én keletezett vasútépítési engedély „Pest-Beszrecebányai Vasút” névre szólt. A terv alapján a vonalon 14 állomás és 65 őrház került elhelyezésre. A tervben szerepelt egy 700 m hosszú alagút megépítése a SalgótarjánSomoskőújfalu szakaszon, amelynek ötletét később elvetették.

Az első szakasz megépítése két ütemben zajlott. A PestHatvan szakaszt 1867.április 2-án nyitották meg az ún. "Királyvágánnyal" együtt. A második, HatvanSalgótarján és a hozzá tartozó Salgótarján–József rakodó szárnyvonal 1867.május 9-én került átadásra.[2] A megépített 126 km hosszú, kétvágányú vasútvonalon 1867. május 19-én indult meg a forgalom a pesti – akkoriban losoncinak nevezett – indóháztól (ma Józsefvárosi pályaudvar) a salgótarjáni József-rakodóig.

A társaság alapításától fogva tőkehiánnyal küszködött. Miután a magyar állam a panamájáról elhíresült vasút kötvényeit átvette, a vasút 1868. július 1-től állami kézbe került, a vonalat a MÁV vette irányítása alá.

A második Salgótarján-József rakodó és Losonc közötti, egyvágányú pályaszakasz átadására 1871-ben került sor.

A második világháború során a vonal erősen megrongálódott, az újjáépítés során a második vágányt Hatvan és Salgótarján között nem építették újjá.

A vonal villamosítása a szocializmus alatt többször felmerült, a jelentős személy- és teherforgalom miatt. Legutoljára a villamosítás terve a rendszerváltás után nem sokkal, 1991-ben merült fel. Ez év májusában az Országgyűlés elfogadta a koncesszióról szóló 1991. évi XVI. törvényt. A törvény adta új lehetőséget számba véve a MÁV 1992 nyarán a Közlekedési-, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium vezetőjétől levélben kérte a vasút villamosítási feladatok koncesszió keretében történő megvalósítását. 1992. december 18-án tenderfelhívás jelent meg a Balatonszentgyörgy–Murakeresztúr, a Székesfehérvár– Szombathely, a Rákospalota-Újpest–Vácrátót a Hatvan–Somoskőújfalu oh., a Szabadbattyán–Tapolca–Keszthely vonalak koncesszióban való villamosítására. A pályázatra 6 cég jelentkezett, a győztes az olasz Co.Ge.Co., S.p.A. lett. Időközben további pénzügyi és gazdaságossági vizsgálatok után csak a Balatonszentgyörgy–Murakeresztúr, Székesfehérvár–Szombathely és a Rákospalota-Újpest–Vácrátót vonalakat kívánta – egyelőre – a MÁV villamosítani. A Hatvan–Somoskőújfalu vonal villamosítása a mai napig nem történt meg, jelen állapotba a vonal forgalma nem igazolja a kivitelezés gazdaságosságát.

Forgalom[szerkesztés]

A 110-es pályaszámú "Búvár" az Urpín Nemzetközi gyorsvonattal a tari vasútállomáson 1996-ban
A 020-as pályaszámú "Uzsgyi" becenevű motorvonat Salgótarjánban a Móricz Zsigmond úti vasúti átjáró előtt

Az 1867-es átadás évében már 57 ezer embert és ezer tonna szenet szállítottak a vonalon. A legnagyobb forgalmat mégis az 1980-as években produkálta a vonal. A teherforgalom jelentős részét a Somoskőújfalunál belépő tranzit tehervonatok, valamint a salgótarjáni üzemekből (Acélgyár, Öblösüveggyár, Bányagépgyár) induló menetek mellett a selypi cukorgyár vonatai alkották. A Kelet-Nógrádi és Hevesi szénbányák nagy része is kapcsolódott valamilyen formában a vonalhoz, vagy közvetlen iparvágánnyal, vagy kisvasútról történő átrakodás folyamán került a kitermelt szén a normál nyomtávú vasúton közlekedő tehervonatokba. A legjelentősebb ilyen bányakapcsolatai a vonalnak az alábbiak voltak: Zagyva-rakodó, József-rakodó, Kisterenye, Petőfibánya. Ezek mellett gyakran adott fel fát az erdészet bizonyos állomásokon.

A tranzit tehervonatok nagy részét végül az idő elteltével elterelték Kassa-Hidasnémeti irányába, az üzemi kiszolgálások nagy része a gyárak bezárásával megszűnt, így a teherforgalom a vonalon jelentősen megcsappant. Manapság már csak a salgótarjáni ócskavastelep kiszolgálása zajlik heti két alkalommal (kedden és csütörtökön) illetve időszakosan fát adnak fel Salgótarján-külső pályaudvaron, valamint Mátramindszent felé is zajlik a kál-kápolnai vonalon favonatok közlekedése.

A személyforgalom jelentős részét a 2000-es évekig a nemzetközi vonatok képezték, amelyek Budapestet kapcsolták össze (Cseh)Szlovákiával, és annak nagyobb városaival (Zólyom, Besztercebánya, Zsolna), és Lengyelországgal, a fővárossal Varsóval, valamint Wrocławval. A legismertebb ilyen vonat a Polonia nemzetközi gyorsvonat volt amely a BelgrádBudapestVarsó útvonalon közlekedett. Az 1987-es menetrend szerint[3], Budapest és az országhatár között a Budapest–Hatvan, Hatvan–Somoskőújfalu vonalon járt egészen az 1990-es évek elejéig[4]. Ismertebb szolvák és lengyel nemzetközi gyorsok voltak, az '90-es években, a Bem, a Salgó illetve az Urpín. A Bem Wrocławig, nyáron Szczecinig, az Urpín Besztercebányán át Zsolnáig, később Csacáig, a Salgó pedig Losoncig közlekedett. A legtovább az Urpín gyorsvonatból "lecsonkított" belföldi gyorsvonat közlekedett, egészen 2008-ig.

A nemzetközi vonatok mellett közlekedtek közvetlen sebes és gyorsvonatok is Salgótarjánig, illetve egy időben közvetlen nemzetközi személyvonat Hatvan és Losonc között[5], illetve 2005 és 2006 között közlekedett egy Miskolc-TiszaiBánréveFülekHatvan nemzetközi személyvonat.[6]

A vonalon az ütemes menetrend bevezetése óta hétköznap reggel és délután egy, hétvégén illetve hétköznap napközben és este kétóránként járnak a személyvonatok Somoskőújfalu és Hatvan között. Ezek mellett hétköznap iskolaidőben közlekedik egy közvetlen PásztóHatvan személyvonat, illetve, szintén tanév ideje alatt, vasárnaponként egy közvetlen sebesvonatpár Somoskőújfalu és Budapest között.

Járművek[szerkesztés]

A legelső, még MÉV-es járműveket a Bécsújhelyi Mozdonygyár gyártotta le (MÉV 3–8; MÉV 1–2, 9–16).

A gőzösök hőskorában már a 424-es sorozatú gőzmozdonyok is közlekedtek a vonalon, a tolatási feladatok ellátására a 377-es sorozat szolgált. A háború után a 411-es sorozatú és az 520-as sorozatú gőzösök közlekedtek kivonásukig. A Kál-Kápolnáról illetve Mátranovákról Salgótarjánig feljáró vonatokat a 375-ös sorozatú gőzmozdonyok húzták. Nagy részük a hatvani fűtőház tagja volt, a kisebb gőzösök (377, 375) otthona Kisterenye volt.

Az 1970-es évek végétől, 1980-as évek elejétől, a személyvonatok jellemző vontatójárművei a MÁV M40-es, illetve az M62-es mozdonyai voltak.

Az 1990-es évektől kezdve a nemzetközi gyorsvonatokat a MÁV M41-es sorozatú mozdonyai, majd később, a magyarországi személyzet típusvizsgáinak megszerzése után, már a ŽSR 750-es sorozatú, "Búvár" becenevű mozdonyai húzták, vegyesen, szlovák, illetve magyar kocsikkal. A helyi forgalomban az M41-es sorozatú mozdonyok vettek részt Bhv kocsikkal, és a hozzájuk tartozó, M41-el vezérelhető, 100-as sorozatú BDt vezérlőkocsikkal.

A korábbi, 1980-as és 1990-es években, közvetlen Salgótarjánból Kál-Kápolnára illetve Mátranovákra közlekedő vonatokat Bzmot motorvonatokkal közlekedtették le. Bzmot motorvonat a vonalon utoljára 2016 nyarán közlekedett a Vámosgyörk–Újszász–Szolnok-vasútvonalon zajló vágányzár idején, 2, motor+pótkocsi összeállítású szerelvény járt az Uzsgyik helyett.

A helyi vonatok már fent említett (M41+Bhv+BDt) összeállítással a MÁV 6341 sorozat 2006-2007-es megjelenéséig közlekedtek, azóta is az "uzsgyi" becenévre hallgató motorvonatok közlekednek. Mozdonyos vonattal már csak a motorvonatok esetleges szolgálatképtelensége miatt lehet találkozni, ezeket akár az M40, M41, illetve M62 sorozatú mozdonyok húzhatják, 1 vagy 2 kocsival.

A nemzetközi teherforgalom idején a miskolci illetve a hatvani M62-es sorozatú mozdonyok húzták a tranzit tehervonatokat, míg a vonali "tolatós" kiszolgálást M43 illetve M47 sorozatú mozdonyok végezték el. Manapság már csak a tolatós tehervonat közlekedik a salgótarjáni ócskavastelepre amit a hatvani M47 sorozatú mozdonyok húznak.

A pálya[szerkesztés]

A pálya részlete. A vonal kb. 90%-án hasonló felépítménnyel találkozhatunk.

A vonalon 48,5 kg/fm sínrendszerű részben hézagnélküli, GEO rendszerű sínleerősítéses, részben betonaljas felépítmény van az átmenő fővágányokon. A TarNagybátony szakaszon található a vonalon jelenlegi leghosszabb, összefüggő, faaljas pálya, ám ezen a szakaszon is elkezdődött a faaljak cseréje vasbetonaljra. Az állomások mellékvágányainak nagy részén korszerűtlenebb felépítmény található (kivéve: Somoskőújfalu, Salgótarján-Külső, Tar, Szurdokpüspöki, Selyp és Mátravidéki Erőmű állomások, ahol a fővágánnyal megegyező a mellékvágányok felépítménye) A közutak útátjárói nagy részét az elmúlt években az elhasználódott Bodán-rendszerűről Strail-rendszerűre építették át.

A vonal a Hatvan–Selyp szakasz kivételével egyvágányú, előbbi két állomás között, közel 11 kilométer hosszan kétvágányú. Jelenleg ez az országban az egyetlen nem villamosított kétvágányú pályaszakasz. A vonatok ezen a szakaszon mindkét irányba a jobb vágányt használják, a bal vágányt menetrend szerint csak a munkanapokon közlekedő PásztóHatvan személyvonat használja, a vágányt egyébként csak különleges esetekkor használják.

A pályasebességek a következőképpen alakulnak. Hatvan és Selyp között, a jobb vágányon 100 km/h-val, a bal vágányon a mozdonyvontatású szerelvények 60 km/h-val, a motorvonatok 70 km/h-val közlekedhetnek. A SelypSalgótarján szakaszon a mozdonyvontatású szerelvények 60 km/h-val, a motorvonatok 70 km/h-val közlekedhetnek, míg a SalgótarjánSomoskőújfalu szakaszon a meredek, íves pályarészek miatt 40 km/h sebességkorlátozás van érvénybe.

Biztosítóberendezések[szerkesztés]

Somoskőújfalu, Salgótarján-Külső, Selyp és Mátravidéki Erőmű állomásokon, és a Pásztói Áruraktár iparvágánykiágazás fedezésére Domino 55, a hatvani pályaudvaron Domino 70 típusú jelfogós biztosítóberendezés üzemel, központi állítású váltókkal és biztosított fényjelzőkkel. Kisterenye, Nagybátony, Pásztó és Apc-Zagyvaszántó vasútállomásokon Siemens–Halske biztosítóberendezés üzemel, központi (vonóvezetékes) állítású váltókkal és biztosított alakjelzőkkel. Zagyvapálfalva, Tar, Szurdokpüspöki állomásokon és a jobbágyi iparvágány elágazásnál kulcsazonosítós berendezés működik, helyszíni állítású váltókkal és nem biztosított alakjelzőkkel.

Az útátjárók többségében fénysorompó, vagy fény- és félsorompó üzemel, azonban bizonyos állomások (Zagyvapálfalva, Kisterenye, Nagybátony, Tar, Pásztó, Szurdokpüspöki, Jobbágyi, Apc-Zagyvaszántó) közvetlen közelében található útátjárókban továbbra is csapórudas ("tekerős") sorompók üzemelnek.

A vonalon a Hatvan–Selyp szakasz térközbiztosított (ezen a szakaszon jelfeladás is van), így ott lehetséges a térközi közlekedés rend, míg a Selyp–Somoskőújfalu szakaszon állomástávolságú közlekedési rend van érvénybe.

Látványosságok a vonal mentén[szerkesztés]

Képek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. Szeeegény Csörgő!, IHO.hu, 2014. december 18.
  2. Tominac József: Magyar Szent Korona országának vasutai 1845–1904. Budapest, 1905. 6. oldal
  3. A MÁV 1987-es menetrendje, részlet: [1];[2]; [3]
  4. Az 1993-as menetrend szerint Varsó felé a vonat már a Budapest–Komárom útvonalon hagyta el az országot: [4]
  5. A vonal menetrendjének részlete 2001-ből
  6. Bhv-val a Felvidéken - RegionalBahn
  7. Elbontották a kisterenyei fűtőházat (magyar nyelven). Magyarország vasútállomásai és vasúti megállóhelyei - Vasútállomások.hu. (Hozzáférés: 2008. december 24.)

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Hatvan–Somoskőújfalu-vasútvonal témájú médiaállományokat.