Bécsújhelyi Mozdonygyár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Bécsújhelyi Mozdonygyár
WrNeustadt Tor Lokfabrik.JPG
Típus
Alapítva 1842
Megszűnt 1945
Székhely Bécsújhely
Cím Europaallee
Iparág mozdonygyár
Termékek gőzmozdony
Bécsújhelyi Mozdonygyár (Ausztria)
Bécsújhelyi Mozdonygyár
Bécsújhelyi Mozdonygyár
Pozíció Ausztria térképén
é. sz. 47° 49′ 26″, k. h. 16° 15′ 00″Koordináták: é. sz. 47° 49′ 26″, k. h. 16° 15′ 00″
A Wikimédia Commons tartalmaz Bécsújhelyi Mozdonygyár témájú médiaállományokat.
A Bécsújhelyi Mozdonygyár látképe az 1860-as években

Az alsó-ausztriai Bécsújhelyen működött Bécsújhelyi Mozdonygyár (Wiener Neustädter Lokomotivfabrik) az Osztrák–Magyar Monarchia legnagyobb mozdony- és gépgyára volt. A második világháború alatt a Rax Művek területén működött, mely fegyvergyártással foglalkozott és a mauthauseni koncentrációs tábor külső telephelye volt.
Az üzem megnevezése az idők folyamán – teljesség nélkül – az alábbiak szerint alakult:

  • Locomotiv-Fabrik von Prevenhueber, Günther & Armbruster, Wiener-Neustadt (1842-től)
  • Locomotiv-Fabrik von W. Günther, Wiener-Neustadt (1845. szeptember 16-ától)
  • Locomotiv-Fabrik G. Sigl, Wiener-Neustadt (1861-től)
  • Locomotiv-Fabrik G. Sigl, Wien und Wiener-Neustadt (1867-től)
  • Aktien-Gesellschaft der Lokomotiv-Fabrik vormals G. Sigl, Wiener Neustadt (1875-től)

Története[szerkesztés]

Már 1841-ben megnyitották a BécsBécsújhely vasútvonalat, melyet 1842-ig meghosszabbítottak Gloggnitzig a Bécs–Győr Vasút égisze alatt és 1854-ben elérte a Semmeringet. Az intenzív vasútépítések miatt hamar szükségessé vált egy hazai mozdonygyár létrehozása

A k.k. Nördlichen Staatsbahn „Carolinenthal” nevű mozdonya 4/1842 gyári szám

1842-ben Wenzel Günther, a cs. és kir. szab. Bécs–Győr Vasút mérnöke, Josef Sessler, a stájer vasmű-tulajdonos (akit veje, Carl von Prevenhueber képviselt), valamint Heinrich Bühler és Fidelius Armbruster alapítottak Bécsújhelyen mozdonygyárat. 1858-ban Wenzel Günther az 1845-től kizárólagos tulajdonában lévő gyárat pénzügyi okokból az Österreichische Creditanstalt für Handel und Gewerbe részére eladja. A Kreditanstalt a gyár vezetésével John Hallt bízza meg, majd az üzemet 1861-ben Georg Sigl bécsi gépgyár-tulajdonosnak adta bérbe. Ekkor a gyár neve Locomotiv-Fabrik G. Sigl, Wiener-Neustadtra változik. Sigl 1867-ben az üzemet megvásárolja és bécsi üzemével egyesíti Locomotiv-Fabrik G. Sigl, Wien und Wiener-Neustadt néven. Sigl az Osztrák–Magyar Monarchia legnagyobb gépgyárát hozta létre. Míg 1866-ban 76 db mozdony készült az üzemben, ez a szám 1870-ben elérte a 117 db-ot. Ebben az évben elkészült a gyár ezredik mozdonya és a létszám meghaladta a 4 000 főt. A csúcsot az 1873. év jelentette 174 db-os termeléssel. A gyár mozdonyokon kívül kazánokat, sajtoló- és más gépeket is gyártott, melyeket világszerte exportált. Az ebben az évben beköszöntött osztrák gazdasági válság miatt azonban a számok csökkenni kezdtek és ezt az éves kibocsátást később sem érte már el. Az üzem 1875-től részvénytársaságként, Aktien Gesellschaft der Lokomotiv-Fabrik vormals G. Sigl néven működött tovább.

A Bécsújhelyi Mozdonygyár korán szerephez jutott az osztrák munkásmozgalomban. Így már az 1848-as márciusi forradalom következményeképp bevezették a 10 órás munkanapot, melyet azonban az ellenforradalom megszüntetett. 1865-ben a Bécsújhelyi Mozdonygyárban hozták létre az első osztrák munkásegyletet.

Az első világháború alatt a termelés újra tekintélyes nagyságot ért el, a létszám pedig újra elérte a 3000 főt. A gyár kapacitásának egy részét a hadianyag-termelés kötötte le.

A Bécsújhelyen 1916. július 10-én végigsöpört tornádó a gyár nagy részét annyira megrongálta, hogy csak a bejárati kapu maradt épen. Ez ma műemléki védettség alatt áll és az osztrák munkásmozgalomnak állít emléket. Az első világháború után a Monarchia szétesésével a termelés jelentősen visszaesett. A vasút rendeléseket mondott vissza, újak pedig nem születtek. Kénytelenek voltak készletre gyártani, melyet később külföldön értékesítettek. Igazi komoly exportmegrendelés azonban nem született. A gyár létszáma is néhány száz főre redukálódott.

A világgazdasági válság kitörésével az időközben négy osztrák mozdonygyár a kis osztrák piacon olyan mértékű túlkínálatot jelentett, hogy 1930-ban az időközben az Österreichische Credit-Anstalt tulajdonába került Aktien Gesellschaft der Lokomotiv-Fabrik vormals G. Sigl egyesült a Floridsdorfi Mozdonygyárral, és bezárni kényszerült.
Utolsóként 5828-as gyári számmal egy B tengelyelrendezésű tűznélküli gőzmozdony hagyta el a gyárat. A gyári számozási rendszer bonyolultsága miatt ez valójában a bécsújhelyi üzem 4999. új építésű mozdonya volt.

Az Anschlusst követően az üzem a német Henschel & Sohn céghez került. A mozdonygyártási kapacitás növelésére az üzemet jelentősen kibővítették. 1942. május 5-én az egykori mozdonygyár Rax-Werk Ges.m.b.H. nevet kapta és 1943-tól V–2-rakétaalkatrészek gyártását is végezte. A gyár 1945-ben bombatalálatok következtében teljesen elpusztult.

Szerepe a magyar vasúttörténetben[szerkesztés]

A Bécsújhelyi Mozdonygyár már nagyon korán, jóval a MÁV megalakulása előtt fontos szállítója volt a magyar vasúttársaságoknak. A MÁV legelső (IIIb. és IIa. osztályok, később 355 és 236 sorozatok) és legelső saját beszerzésű (II., III., IV. és V. osztályok, később 238, 335, 441 és 374 sorozatok) gőzmozdonyai mind a Bécsújhelyi Mozdonygyárban, a gyár tervei alapján készültek. Jellegzetes stílusuk a MÁV valamennyi első generációs típusára rányomta a bélyegét. A MÁV legidősebb, ma is meglévő gőzmozdonya, III. osztály 269 pályaszámú mozdonya a bécsújhelyi gyár 1144 gyári számú mozdonyaként készült 1870-ben, eredetileg a Magyar Keleti Vasút részére 69 pályaszámmal.
A cég a hazai ipartörténetbe is beírta nevét azzal, hogy a MÁV saját mozdonygyárának, a MÁV Gépgyár első mozdonyai a Sigl tervei alapján készültek. Az első mozdony a már említett III. osztály egysége volt.
A MÁV-on kívül a legtöbb hazai magánvasút is nagy számban vásárolta a bécsújhelyi gyár mozdonyait.

Irodalom[szerkesztés]

  • Franz Pincolits: Die Dampflokomotive. Geschichte der Wiener Neustäder Lokomotivfabrik. Weilburg Verlag, Wiener Neustadt.
  • Peter Zumpf, Richard Heinersdorff: Lokomotivfabrik Wiener Neustadt. Album; Verlag für Photographie Helfried Seemann und Christian Lunzer OEG, Wien 2008; ISBN 978-3-85164-151-6.
  • Albert Gieseler honlapja