Bánóc–Nagykapos-vasútvonal

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Bánóc–Nagykapos-vasútvonal
Veľké Kapušany, nádraží, vůz 812.060.jpg
Vonalszám:195
Hossz:31,9 km
Nyomtávolság:1435 mm
Feszültség:3 kV DC ~
Üzemeltető:Železničná spoločnosť Slovensko a.s.
Maximális sebesség:80/70 km/h
191 Tőketerebes felé
44,686 Bánóc
191 Nagymihály felé
39,602 Gatály
37,332 Dobróka megálló
34,470 Butka
29,130 Deregnyő
Laborc
29,130 Vaján
23,000 elágazás a Vajáni Hőerőmű felé
22,765 Mokcsamogyorós megálló
Ungvár–Enyicke-vasútvonal (1520 mm)
20,033 Nagykapos megálló
18,449 Nagykapos
15,658 Mátyócvajkóc átrakó[1]
12,750 államhatár UASK
Palló

A Bánóc–Nagykapos-vasútvonal egyvágányú, villamosított mellékvonal Szlovákiában, amely Bánócot köti össze Nagykapossal. A vonal menetrendi száma a 195-ös. A vasúti pálya a mátyócvajkóci átrakó-rendezőpályaudvarig húzódik, majd azon túl Ukrajnában egy rövid csonkavágányban végződik. A vonalon nemzetközi forgalom nincs, a belföldi személyforgalom pedig 2012-ben megszűnt.[2]

Története[szerkesztés]

A vasútvonal elődje, a kárpátaljai Ungvár és a kelet-szlovákiai Vaján közötti vasútvonal 1910. október 30-án nyílt meg. A vonal hossza 25 km volt.[3] A vasút az első világháborút követően a trianoni békeszerződés révén az újonnan megalakult Csehszlovákia birtokába került. A magyar küldöttségek azonban a vasútvonal "átadásával" elérték, hogy Magyarország megtarthassa Sátoraljaújhelyet és a Bodrogközt.[4]

Csehszlovákia legfontosabb feladata a közigazgatási központok vasúti összeköttetésének megteremtése volt, ezért a már meglévő Ungvár-Vaján vasút felújítása, és a vonal Bánócig tartó meghosszabbítása mellett döntöttek. A vasútvonal építése 1920. július 1-én kezdődött, majd 1921. október 20-án helyezték üzembe. Az építkezést a csehszlovák hadsereg vasúti ezrede végezte, amelyhez felhasználták a békeszerződés után immár kihasználatlan, észak-déli irányú Legenye-Alsómihályi–Łupków-vasútvonal második vágányából elbontott anyagokat is. A vasútvonal villamosítása 1990. december 29-ére készült el.[5] A vasútvonalon a személyforgalom 2012. december 8-án megszűnt.[2] A vasútbezárás hátrányosan érintette az egyébként is elmaradott régiót, és az ott élő szlovákiai magyarokat.[6][7]

A vasútvonallal párhuzamosan épült meg 1966-ban a szélesnyomtávú Ungvár–Enyicke-vasútvonal, amelyen az importált vasércet már nem kellett átrakodni a kisebb nyomtávú vagonokra mátyócvajkócnál, hanem az érc folyamatosan haladhat a kassai acélművek felé.

Galéria[szerkesztés]

További hivatkozások[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. Schema kolajiska - Maťovce. ŽSR. (Hozzáférés: 2016. március 17.)
  2. a b 695 Ungvár-Nagykapos-Vaján-Bánóc. Vasutallomasok.hu. (Hozzáférés: 2016. március 17.)
  3. 19. számú vasúti fővonal, 2009. augusztus 23. [2016. március 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. március 17.)
  4. (1921. október 5.) „A határkiigazító bizottságok érkezése”. Nyírvidék 42 (225), 2. o.  
  5. ŽSR 195: Bánovce nad Ondavou - Veľké Kapušany. Vlaky.net. (Hozzáférés: 2016. március 17.)
  6. A megyének is gond, hogy a Nagykapos–Bánóc vonalon megszűnik a vasúti személyszállítás. Ujszo.com, 2012. szeptember 16. (Hozzáférés: 2016. március 17.)[halott link]
  7. Petíció a Nagykapos-Bánóc szárnyvonal megszüntetése ellen, 2012. augusztus 23. (Hozzáférés: 2016. március 17.)

Fordítás[szerkesztés]