Bhv

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bhv
Bhv kocsi Cegléd állomáson.jpg
Bhv
Általános adatok
Gyártó MÁV Dunakeszi Főműhely
Gyártásban 1961 - 1972
Darabszám 1838
Műszaki adatok
Nyomtávolság 1435 mm
Engedélyezett legnagyobb sebesség 100/120 km/h
Ütközők közötti hossz 23740 mm
Kapcsolókészülék típusa csavarkapocs

A Bhv egy magyar vasúti személykocsi típus család.

Története[szerkesztés]

Elővárosi kocsik közlekedésének igénye az 1950-es évek első felében merült fel. A győri vagongyárban 12-féle terv született úgynevezett munkásszállító kocsik gyártására. 1957-ben három prototípus készült kettő Dunakeszi Járműjavítóban és egy Győrben, a RÁBA gyárban. Végül 1958-ban a dunakeszis változat valósult meg és számos alváltozat (Bah, Bahv, Bahvl, Bahve és vezérkőkocsik Bat, BDat) épült egészen 1972-ig. Összesen 1838 darab készült a MÁV és a GYSEV részére. 1961-től a kocsik távvezérlési kábellel lettek ellátva. Az 1970. után készült kocsik már gőzfűtés nélkül készültek. Az összes kocsi KALÁKA típusú forgóvázzal készült, amelynek története a Ganz-Rónai forgóvázzal kezdődik.

A Ganz gyár 1953-ban pályázatot írt ki forgóváz tervezésére. Egy három főből álló tervező csapat forgóváza került az elővárosi kocsik alá, amely ezen a pályázaton második helyezést ért el. A név a tervezők kezdőbetűinek kirakásával létesült (Kardos Tibor, nczos Péter, Kalmár Lajos). Ezekből a forgóvázakból közel 4500 darab készült.

A kocsik termes kivitelben, két részre osztva készültek, mindkét végükön oldalanként 1-1 ajtó, középen 2-2 ajtó van. Az egységes UIC pályaszám rendszer bevezetésekor a távvezérlési kábel nélküli kocsik Bh 20-26-os középszámon, a távvezérlési kábellel ellátottakat Bhv 20-27 és Bhv 20-07-es (utóbbi gőzfűtés nélkül) középszámon kerültek forgalomba.

Típusok[szerkesztés]

Bh[szerkesztés]

Bh kocsi

1965-1966 között készültek Dunakeszin a Bhv elődjeként. Nem volt rajta átmenő vezeték vezérlőkocsihoz. Középszámuk: 20-26 2000-től. Selejtezték őket.

GYSEV Bh kocsik[szerkesztés]

GYSEV Bh kocsi

1957-1961 között és 1966-1967 között készültek Dunakeszin. Középszámuk: 20-26. 6 darab futott belőlük a GYSEV vonalain. Teljesen lehúzható ablakkal és osztott üvegtáblás ajtókkal rendelkezett. Selejtezték őket.
20-26-os Bh-ból 17 darab volt állományban a GYSEV-nél. Ezekben a kocsikban nem volt átmenő távvezérlési vezeték, viszont engedélyezett sebességük a klasszikus Bhv-kénál magasabb volt, 120 km/h. Jellemzően a Győr-Sopron, Szombathely-Sopron és a Szombathely-Szentgotthárd viszonylatban közlekedő személyvonatokban fordultak elő.
2009-ben a GYSEV selejtezte Bh kocsijait és az ÖBB-től használtan vásárolt Schlieren kocsikkal váltotta azokat ki.

Bhv[szerkesztés]

Egy régi Bhv kocsi belseje

A MÁV egyik legnagyobb darabszámú kocsitípusa. Alapvetően helyközi és elővárosi vonatokra tervezték őket. A 20-27 100 középszámúak 1961-1962 és 1963-1972 között, a 20-07-es középszámúak pedig 1970-1976 között készültek Dunakeszin. Mai formájukat az 1983-1992 közötti főjavítások során alakították ki. Jelenleg 223 darab "klasszikus" Bhv van állományban. (Számuk a korszerűsítések miatt folyamatosan csökken.) A 20-27-esek egy része átépült Posta Bhv-vá, a többi selejtezve lett. Engedélyezett sebességük: 100 km/h

Műszaki adatok[szerkesztés]

Tipus: Bhv 20-07
Pályaszám: 270-836
Jelleg: 2. osztály, ülőhelyes termes
Ütközők közötti hossz: 23740 mm
Kocsiszekrény szélesség: 2832 mm
Magasság: 3943 mm
Ülőhelyek száma: 80 db
Saját tömeg: 35 t
Forgóváz típusa: Kaláka I-III
Forgóváz tengelytáv: 2500 mm
Forgócsap távolság: 16500 mm
Fékrendszer: KE-P
Féktömeg: P: 37 t. Kézi: 32 t.
Áramforrás (világítás/fűtés): EW 54; WG-140 K6S; Statikus t./ZWAR
Teljesítmény (világítás/fűtés): 2,25/22 kW
Akkumulátor típus: KPM 255 T
Akkumulátor kapacitás: 255 Ah
Fűtési rendszer: egyfeszültségű konvekciós villamos fűtés

Szürke Bhv-k[szerkesztés]

A Ganz-ban átalakított szürke BDt vezérlőkocsi Vác állomáson

1998-ban és 1999-ben a Ganz-ban és Dunakeszin 40 kocsit felújítottak. Megújult a belső tér, IC üléseket és lengő-tolóajtókat kaptak. Új fényezésük miatt "Szürke Bhv"-nak, tréfásan "Patkány Bhv"-nak vagy korábbi állomásítási helyük miatt "Hatvani Bhv"-nak is nevezik őket.
A több mint 30 éves kocsik felújításának a célja az utasok számára az elővárosi forgalomban az utazás kényelmének javítása, az üzemeltető számára a karbantartás idejének, gyakoriságának és költségeinek csökkentése, valamint a járművek élettartamának további 15 évvel történő meghosszabbítása. A felújítás folyamán sor került az elhasználódott alkatrészek cseréje, a műszaki berendezések korszerűsítésére. A felújított járművek légfűtéssel, üvegszál erősítésű műanyag belső burkolattal, textilhuzatos egyedi ülésekkel, üvegezett hosszpoggyásztartókkal és fénycsővilágítással készültek. A távvezérlésű elektro-mechanikus lengőajtók nemcsak az utasok le- és felszállását könnyítik meg, de jelentősen növelik az utasbiztonságot. Az ajtók 5 km/h sebességnél vagy 4 percig tartó nyitvatartás után önműködően bezáródnak. A szürke Bhv-k fel van szerelve hagyományos távvezérlési kábellel is az UIC 18 eres kábel mellett. A Posta Bhv-kon csak UIC-kábel van. A régi Bhv kocsikon két darab WC van, a felújítottakon csak egy.
Engedélyezett sebességük: 120 km/h. Középszámuk: 20-05 550-től.

A 2009-től esedékes fővizsgák során az összes kocsit átfényezik a későbbi felújítottakhoz hasonlóan kék alapon piros csíkos színűre.[1]

"Posta" Bhv-k és történetük[szerkesztés]

A több mint 130 éve fennálló MÁV Rt. járműbeszerzéseinek történetében szokatlanul hosszú és bonyolult előkészítés után, 2001. október 27-én került sor az 1990-es évek második felében elkezdett elővárosi kocsi korszerűsítési program részét képező, további 136 darab Bhv kocsi felújítására vonatkozó szerződés aláírására. Az 1998. augusztus 17-én közzétett nemzetközi pályázati felhívást követő előminősítés és a kétlépcsős tenderezési eljárás lebonyolítása – a hitelt folyósító Európai Fejlesztési és Beruházási Bank követelményeinek megfelelően – független külföldi szakértők bevonásával, angol nyelven történt.

"Posta-Bhv" kocsi...
...és a kocsikhoz tartozó BDt vezérlőkocsi
Egy kocsi belseje

A felújított Bhv kocsik műszaki adatai[szerkesztés]

  • Gyártás éve: 1970-1972
  • Felújítás éve: 20-05 582 pályaszámúak: 2000-2001 között Szolnokon és Dunakeszin átépítve, a 20-05 601 psz-tól: 2002-2004, 2007-2009 között Dunakeszin újjáépítve
  • Nyomtáv: 1435 mm
  • A kocsi hossza ütközőkkel: 23 740 mm
  • Az alváz hossza: 22 440 mm
  • Ütközőmagasság: 1 060 mm
  • Kocsiszekrény magassága: 3 861 mm
  • Kocsiszélesség: 2 832 mm
  • Forgóváz típusa: GH 120S
  • Forgócsap távolság: 16 500 mm
  • Forgóváz tengelytávolság: 2 500 mm
  • Önsúly: 35 t
  • Ülőhelyek száma: 79
  • Fékrendszer: KE-P
  • Fékhenger: 14 ’’ sajtolt
  • Engedélyezett sebesség: 120 km/h
  • Legkisebb pályasugárív: 150 m
  • Fűtési rendszer: 1500 V 50 Hz légfűtés
  • Energiaellátás: VHJ statikus akkumulátortöltő FVT1500/29-150
  • Akkumulátor 18 cellás 3 KPM 410 Ah
  • Világítás: Fénycső egyedi inverterrel
  • Kocsiszerkesztési szelvény: UIC 505-1

Összesen 235 darab került a MÁV állományába. Középszámuk: 20-05 582-
601-től bordázott tetővel, fehér keret nélküli piros csíkkal és új járműszekrénnyel gyártották. Az oldalukra festett piros csík miatt kapták a "Posta Bhv" becenevet.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]