Nagyszántó
| Nagyszántó (Santăul Mare) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Partium |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Bihar |
| Község | Bors |
| Rang | falu |
| Községközpont | Bors |
| Irányítószám | 417076 |
| SIRUTA-kód | 27659 |
| Népesség | |
| Népesség | 369 fő (2011. okt. 31.)[1] |
| Magyar lakosság | 291 |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Nagyszántó
Pozíció Románia térképén
| |
| é. sz. 47° 10′ 04″, k. h. 21° 50′ 19″Koordináták: é. sz. 47° 10′ 04″, k. h. 21° 50′ 19″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Nagyszántó témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Nagyszántó (Santăul Mare), település Romániában, a Partiumban, Bihar megyében.
Fekvése[szerkesztés]
Nagyváradtól északnyugatra, az alföldi síkság szélén, Nagykereki és Bihar közt fekvő település.
Népessége[szerkesztés]
Története[szerkesztés]
Nagyszántó, Szántó Árpád-kori település. Nevét már 1219-ben említette oklevél Vnuca de v. Zamtou, Agard de eadem néven.
1291–1294 között in v.Zanto, ...; in Zanto, 1333–1335 között Jacobus sacerdos de v. Santo, Michael de v. Zantho, Zanto, 1465-ben Zantho, 1489-ben Nagyzantho, 1913-ban Nagyszántó néven írták.
1219-ben három Szántó falubelit említettek, mikor Vnuka vádolta Pált, s ekkor említették Agard nevű poroszlóját is.
1291–1294 között Szántó falu 10 kepét fizet a püspöknek a második fizetéskor. Papja 1291–4 között 1 unciát fizet a püspöknek.
1333–1335 között a pápai tizedjegyzék szerint papja évi 7 gs pápai tizedet fizetett.
1851-ben Fényes Elek írta a településről:
| „ | Nagy-Szántó, Bihar vármegyében, egészen rónaságon, 523 lakossal, kik kevés görög, s még kevesebb római katholikusokat kivéve, mindnyájan reformátusok, református és görög katholikus pappal, s Józsa Péter urnak egy szeszgyárával. Határa 1842 hold, ... Birtokosok: Józsa Péter, Bige Imre, Márton és Károly, özv. Beliczay Jánosné | ” |
Kis- és Nagy-Szántót hosszú ideig együtt említették és egyházi szempontból is egymáshoz tartoztak.
Egyik legrégibb birtokosa az Eördög család volt, a község egy darabig Ördög-Szántó néven is szerepelt.
1398-ban a kápolnai pálos rendnek is volt itt birtoka.
1409-ben a Borsy, 1453-ban a Pázmány, 1489-ben a gyaráni Partasi család, 1459-ben a földesi Nagy család is birtokos volt itt, később pedig a Bajoniak voltak a földesurai.
A 18. század közepe után és a 19. század első felében pedig a Jósa, Péchy, Bige, Ercsey és a Vad családok, a 20. század elején pedig báró Königswarter Herman volt itt a nagyobb birtokos.
Nevezetességek[szerkesztés]
- Református temploma
- Görögkatolikus temploma - 1780-ban épült.
Források[szerkesztés]
- Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára
- Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai VI., Bihar vármegye és Nagyvárad, 1901 (online hozzáférés)
Külső hivatkozások[szerkesztés]
- Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 2. kötet.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
.svg){kind=small}
