Szombathely–Kőszeg-vasútvonal

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szombathely–Kőszeg vasútvonal
Kőszeg vasútállomása
Kőszeg vasútállomása
A Szombathely–Kőszeg-vasútvonal útvonala
Vonalszám: 18
Vonal: Szombathely–Kőszeg
Hossz: 18 km
Nyomtávolság: 1435 mm
Maximális sebesség: 80 km/h
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szombathely–Kőszeg-vasútvonal témájú médiaállományokat.
BSicon STR.svg 17 Nagykanizsa felé
BSicon ABZg+lxr.svg 21 Szentgotthárd felé és
BSicon STR.svg régi Szombathely–Rum-vasútvonal Rum felé
BSicon DST.svg Szombathely-Rendező
BSicon BHF.svg 0 Szombathely
BSicon ABZgrxl.svg 20 Székesfehérvár felé, 15 Sopron felé /
BSicon STR.svg régi Szombathely–Pinkafő-vonal Pinkafő felé
BSicon HST.svg 2 Kámon
BSicon eHST.svg 4 Szombathely-Repülőtér
BSicon HST.svg 6 Gencsapáti alsó
BSicon HST.svg 8 Gencsapáti felső
BSicon HST.svg 10 Gyöngyösfalu
BSicon HST.svg 11 Lukácsháza alsó
BSicon HST.svg 13 Lukácsháza
BSicon HST.svg 15 Kőszegfalva
BSicon KBHFxe.svg 18 Kőszeg
BSicon exHST.svg 20 Sörgyár  Magyarország
BSicon xGRENZE.svg
BSicon exBHF.svg Rőt-Rendek (Rattersdorf-Liebing),  Ausztria
BSicon exSTR.svg régi Sopron–Kőszeg-vasútvonal Sopron felé

Az Alpokaljában fekvő Szombathely–Kőszeg-vasútvonal a GYSEV 18-as számú, egyvágányú, nem villamosított mellékvonala.

Története[szerkesztés]

A Gyöngyös patak völgyében haladó, dombvidéki jellegű, 17,1 km hosszú vonalat a Kőszeg–Szombathelyi HÉV társaság építette és 1883. augusztus 1-jén nyitották meg.[1] Az építéséhez 150 000 törzs- és 167 900 elsőbbségi részvényt bocsátottak ki, összesen 317 900,– forint névértékkel. A vasutat a Déli Vasút kezelte, a vonal igazgatóságának székhelye Kőszegen volt.

A vonalon kezdetben két megállóhely létesítettek, Német-Gencs és Lukácsháza-Nemescsó települések mellett. Naponta két vegyesvonat-pár közlekedett, 46 perc menetidővel.

Az üzletkezelést 1911. május 1-jétől a MÁV vette át, hamarosan a vonalat átépítették, így az engedélyezett tengelyterhelést a kezdeti 9 tonnáról 12 tonnára emelték. Rövidesen megnyíltak a Nagypöse-Ludad, Gyöngyösapáti és Szombathely-repülőtér megállóhelyek, később, a második világháború kitörése előtt Kőszegfalva megállóhely is.

A vonal folytatását, a Sopron–Kőszeg-vasútvonalat 1908. november 5-én adta át a Sopron-Kőszegi HÉV társaság. Az első világháborút befejező békeszerződés által meghatározott új államhatár a vasútvonalat elvágta, a Harka és Kőszeg közötti pályaszakasz Ausztriához került, viszont nem volt kapcsolata az osztrák hálózattal. 1929-ben a Népszövetség tárgyalta a vonal ügyét, döntése értelmében az osztrák állam megváltotta a vonalat a részvénytársaságtól. Így a mai napig osztrák tulajdonú a Harka és Kőszeg közötti pálya, illetve Kőszeg és az országhatár közt a nyomvonal földterülete.

A kőszegi határátmenetnél 1951. október 6-án állt le a személyforgalom, 1960. szeptember 1-jével a teherforgalom. A vonal felbontását az osztrák fél kezdeményezte földcsuszamlásra hivatkozva. A vonal Magyarországi részén, Kőszegtől a határig a vasúti pályát felszedték. Az egykori vasút nyomvonala helyenként fellelhető, a még fel nem szedett sínek láthatóak a Kórház utca, Nemezgyári út és a volt határátkelő térségében. A régi Sörgyári megálló épülete a Vámház utcában még áll.

Jelen[szerkesztés]

A 2008. májustól 2008. októberig tartó vágányzárban a vonalon egyszerűsített felépítménycserét végeztek. Közel 6 km-es szakaszon a régi, elhasználódott síneket és korhadt talpfákat elbontották, és a Bajánsenye–Zalaegerszeg–Ukk–Boba-vasútvonal Ukk környéki szakaszának átépítéséből származó használt felépítményi anyagokból új vágányt fektettek. A Gyöngyösfalu és Kőszeg közötti szakaszon felújítási munkákat végeztek. A felújított vonal hézagnélküli felépítményű és alkalmassá vált a 80 km/h-ás sebességre.

A vasútvonal 125 éves évfordulójára a szombathelyi állomáson, az „A” vágány mellett emléktáblát avattak. Az ünnepség keretében emlékvonat indult Kőszegre.[2] Az állomások Gyöngyösfalu megálló kivételével avult képet mutatnak.[3]

A vasútvonal üzemeltetését 2011. decemberétől a GYSEV vette át.[4] 2011. szeptember 20-án közlekedett először ezen a pályán GYSEV jelzéssel az ÖBB 5047 sorozat motorkocsija. 2013. április 7-től a Hegyeshalom–Szombathely-vasútvonal és a Rédics–Zalaegerszeg-vasútvonal mellett itt vezetik be Magyarországon elsőként a feltételes megállást Kámon, Lukácsháza-alsó, Kőszegfalva megállóhelyeken.[5]

A Szombathely–Kőszeg-vasútvonalon elővárosi vasútvonal fejlesztését tervezik, ezen belül Kőszegen egy új intermodális csomópont épülhet ki a vonal meghosszabbításával és belvároshoz közeli (Kórház utca-Petőfi tér) új végállomás kialakításával. Itt megvalósuló beruházásban P+R, B+R parkoló, korszerű autóbusz-állomás is helyet kap.[6]

Mozdonyok, járművek[szerkesztés]

A vonal 1883. augusztus 5-ei megnyitására kettő darab két kapcsolt kerékpárú szertartályos SB/DV 101 sorozatú gőzmozdonyt szereztek be az erfurti Hagans gyártól. A két mozdony a KŐSZEG és a JURISICZ nevet kapták és ezzel egyidejűleg a Déli Vasút 101 sorozat 1 és 2 pályaszámon tartotta őket nyilván. A MÁV a két járművet 1917-ben eladta.

1943. május 17-től napi 5 járatpár vonat közlekedett Szombathely felé.[7] A pályán szolgáltak a MÁV 275 sorozat mozdonyai is, amit rendszeresen BCmot-ot is váltott. MÁV 375 1032 pályaszámú mozdonya 1975-ben például külön vonatot továbbított Kőszegre.[8] Az 1970-es évektől megjelentek az MDmot-k. Az 1980-as évektől kísérleti jelleggel Szentgotthárd-Kőszeg viszonylatban közlekedtek, mivel azonban Szombathelynél végállomásként működött, így a teljesen kiürülő szerelvénnyel a két vonal összekapcsolása sikertelen volt.

A Bzmot 4 vagy 5 mellékkocsival, és a szerelvény elején-végén elhelyezett motorkocsikkal jártak. A korábbi menetrendek alapján a félhetes vonatot M42 mozdonya továbbította, Bo típusú kocsikkal. A tanulóknak ezen a járaton 1992-ig külön személykocsit jelöltek ki. 1994-től megjelent a párhuzamos buszközlekedés elővárosi jelleggel Szombathely és Kőszeg vonatkozásában, amely az utasforgalom jelentős részét átterelte közútra. Ettől kezdve a Bzmot kocsik száma csökkent, és a MÁV 6312 kocsijai, illetve az utolsó időszakban szóló vagy két motorkocsis Bzmot járt. 2011. szeptember 20-án közlekedett először Jenbacher típusú szóló, majd 2011. december 11-től ikerkocsi is.

A vasútvonalon többször közlekedtek rendezvényekhez kapcsolódóan is különvonatok, így a Juriscs vár 1963-as átadásakor Budapestről közvetlen vonat közlekedett. A rendszerváltásig a városban működő jelentős gyermekotthonok (MÁV és SZOT), szanatóriumok turnusváltásakor a Budapest-Szombathely gyorsvonat közvetlenül Kőszegig továbbította az utasait Szergej vontatással. 1991-ben a szombathelyi pápalátogatás idején ingavonat járt Szombathely-Repülőtér és Kőszeg állomás között mindkét végén M42-es mozdonnyal és 5 Bah típusú személykocsival 3 napon át.

Képgaléria[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Magyar Vasúttörténet 2. kötet, 228. oldal, (Budapest, 1996, ISBN 9635523130)
  2. Egy tudósítás az eseményekről
  3. Fényképek a felvételi épületekről
  4. Öt vonalszakasszal bővül a GYSEV nyugat-dunántúli hálózata (sajtóközlemény)
  5. GYSEV sajtóközlemény: Feltételes megállók bevezetése (magyar nyelven). gysev.hu, 2013. március 20. (Hozzáférés: 2013. március 15.)
  6. "GYSEV tájékoztatója a tervezett fejlesztésekről" – gymsmo.hu
  7. Menetrend 1943-ból
  8. Dr. Csiba József (2009. augusztus 1.). 50 éve állt üzembe a 375,1032 pályaszámú gőzmozdony. vasútgépészet.hu. (Hozzáférés ideje: 2011. december 12.)  

Források[szerkesztés]