Kisnemes

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search

A kisnemesek a feudalizmus ideje alatt a nemességnek egy nagy létszámú csoportját alkották. A középnemességtől paraszti vagy iparos életmódjuk miatt különböznek, a jobbágyságtól előjogaik különböztetik meg őket. Végső soron egy nagy létszámú, sokszínű nemes rendű népesség összefoglaló neve. Eredetük az Árpád-kori vármegyerendszerben dolgozó, és szolgálatot teljesítő népekhez és a határmenti őrfalvakhoz nyúlik vissza. Egyéni nemesítésük különböztette meg őket a kollektíven, területhez kötve nemesített hajdúktól és székelyektől. 1715-ig az ország legfontosabb katonai elemét adták. Telkük bármily kicsiny is volt, nemesi birtoknak számított, így az ezzel járó magán és büntetőjogi védelemben részesült, megillette a nemzetesúr megszólítás, a jobbágyoktól eltérően nemzettudata erős volt, számon tartotta őseit, azok fő cselekedeteit. A 18. 19. században nagy részük tudott írni, olvasni. A jobbágyfelszabadítás után egy részük dzsentrivé vált, másik részük paraszti sorba került.

Csoportjaik[szerkesztés]

Forrás[szerkesztés]

  • Szabó István: A nemesség és a parasztság osztályviszonyai