Buzita
| Buzita (Buzica) | |
 | |
| A Szent Kereszt Felmagasztalása templom. | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Kassai |
| Járás | Kassa-környéki |
| Rang | község |
| Polgármester | Jozef Mohňanský |
| Irányítószám | 044 73 |
| Körzethívószám | 055 |
| Forgalmi rendszám | KS |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 1212 fő (2021. jan. 1.)[1] +/- |
| Népsűrűség | 60 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 212 m |
| Terület | 19,86 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 Buzita
Pozíció Szlovákia térképén
| |
| é. sz. 48° 31′ 57″, k. h. 21° 04′ 33″Koordináták: é. sz. 48° 31′ 57″, k. h. 21° 04′ 33″ | |
| Buzita weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Buzita témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Buzita (szlovákul: Buzica) község Szlovákiában, a Kassai kerület Kassa-környéki járásában.
Fekvése[szerkesztés]
Kassától 26 km-re délnyugatra, a magyar határ mellett fekszik.
Élővilága[szerkesztés]
A faluban számos gólyafészek van, 2013-ban 9 fészekben volt költés.[2] 2014-ben az Euronatur Buzitát nyilvánította az év Európai Gólyafalujának.
A vadállomány vegyesnek mondható, az apróvad(fácán,fürj, nyúl)létszámát tekintve nem jelentős,nem is vadásznak ezen fajok egyedeire;
Az őz elterjedése minden szempontból meghatározó. Szarvas, vaddisznó váltóvadként van jelen, habár egyre több példány alkalmazkodik és megmarad a területen.
Története[szerkesztés]
1262-ben „villa Bozita” néven említik először, más források szerint már 1138-ban szerepel oklevélben. Neve a szláv Božeta személynévből származik. Valószínűleg a 11. században élt Fancsal nádor apja, Bozete nevét viseli.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „BUZITA. Buzitze, Buzics. Magyar falu Abaúj Vármegyében, birtokosai külömbféle Urak, lakosai katolikusok, fekszik Kassátol egy, és negyed rész mértföldnyire, minden elegendő javai lévén, első Osztálybéli.”[3]
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Buzitha, magyar falu, Abauj vgyében, Kassához 1 órányira; felemelkedett helyen a Kanyapta mocsár mellett; 807 r. kath. 129 g. kath., 8 evang., 176 ref., 28 zsidó lak. Kath. és ref. anyatemplomok. Szántófölde meglehetős; erdeje derék; vizimalma van, de ivó vize rosz. F. u. Szentimrey, Korponay, Pongrácz, Szeldmayer s m.”[4]
Borovszky monográfiasorozatának Abaúj-Torna vármegyét tárgyaló része szerint: „Félórányira kelet felé fekszik Buzita község körjegyzőséggel, 204 házzal, 1203 magyar lakossal. Postája magának van, távirója Nagy-Ida, vagy Szepsi. Itt van Szentimrey Gellért nagybirtokos régi kastélya, mely már kétszáz évvel ezelőtt is a család birtokában volt. Ódon, nagy, érdekes épület, tágas lakosztályokkal. Sok régi festményt és nyomtatványt találunk itt megőrizve, többek közt egri, lőcsei, bártfai, kassai, nagyszombati, pozsonyi stb. nyomtatványokat a XVI., XVII. és XVIII. századból és Gvadányi Sándornak, Szendrő vára kapitányának eredeti kéziratkönyvét 1696-ból, naplószerü jegyzetekkel, latin és német fogalmazványokkal. Mint ritkaságot, fölemlitjük e gyűjteményben egy bizanczi motivumokkal selyemmel himzett Mária-képet, melyen következő felirat olvasható: "Wahre Abbildung des marianischen Gnadenbild, so Ao. 1696 den 4. Novemb. zu Beer in ober Ungarn zum ersten dann auch zu mehrmalen auf beuden augen weunte." A községnek két temploma van, róm. katholikus és református. Az elsőt Szentimrey Pál épittette 1740-ben. Benne van a család ezen ágának sirboltja és oratoriuma. Buzita határában találtak bronzkori emlékeket is.”[5]
A trianoni békediktátumig Abaúj-Torna vármegye Csereháti járásához tartozott, ezután az új csehszlovák állam része lett. 1938 és 1945 között újra Magyarország része.
Népessége[szerkesztés]
- 1880-ban 1146 lakosából 1096 magyar és 8 szlovák anyanyelvű volt.
- 1890-ben 1203 lakosából 1199 magyar és 4 szlovák anyanyelvű.
- 1900-ban 1186 lakták, ebből 1172 magyar és 9 szlovák anyanyelvű.
- 1910-ben 1088 lakosából 1083 magyar és 3 szlovák anyanyelvű.
- 1921-ben 938 lakosából 866 magyar és 23 csehszlovák volt.
- 1930-ban 1090 lakosából 732 magyar és 136 csehszlovák volt.
- 1941-ben 1009 lakosából 985 magyar és 3 szlovák.
- 1991-ben 1061-en lakták, ebből 815 magyar és 212 szlovák.
- 2001-ben 1142-en lakták, ebből 725 magyar, 367 szlovák.
- 2011-ben 1195 lakosából 628 magyar és 425 szlovák.
Kultúra[szerkesztés]
- Női énekkarát 1974-ben alapították.
- A Kelepelők Néptáncegyüttest 2002-ben alapították. Taglétszáma 2007-ben 30 fő volt.
- A Buzitai Citerazenekart szintén 2002-ben alapították.
.jpg)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ The 2021 Population and Housing Census
- ↑ bociany.sk
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Magyarország geográfiai szótára – Fényes Elek | Arcanum Kézikönyvtár (magyar nyelven). www.arcanum.hu. (Hozzáférés: 2017. szeptember 11.)
- ↑ Borovszky - Magyarország vármegyéi és városai. mek.oszk.hu. (Hozzáférés: 2017. szeptember 11.)
További információk[szerkesztés]
|
Ez a szlovákiai Kassai kerület-beli településről szóló lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
|
