Budamér

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Budamér (Budimír)
Budimírsky kaštieľ zapadný pohľad.JPG
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületKassai
JárásKassa-vidéki
Turisztikai régióTarcamente
Rang község
Polgármester Vojtech Staňo
Irányítószám 044 43
Körzethívószám 055
Forgalmi rendszám KS
Népesség
Teljes népesség1202 fő (2017. dec. 31.)[1] +/-
Népsűrűség130 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság209 m
Terület6,92 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Budamér (Szlovákia)
Budamér
Budamér
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 48′, k. h. 21° 18′Koordináták: é. sz. 48° 48′, k. h. 21° 18′
Budamér weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Budamér témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Budamér (szlovákul Budimír, lengyelül Budzymir) község Szlovákiában, a Kassai kerület Kassa-vidéki járásában.

Fekvése[szerkesztés]

Kassától 10 km-re északkeletre, a Tarca jobb oldalán található.

Nevének eredete[szerkesztés]

Neve a szláv Budimir személynévből ered, valószínűleg első birtokosáról nevezték el.

Története[szerkesztés]

A települést 1289-ben abban az oklevélben említik először, melyben birtokosa, Somosi Péter felosztja birtokait öt fia között. Kis- és Nagybudmért János nevű fia nyerte el, az oklevélben „villa Bodomer Maior et Minor Bodomer” alakban szerepel. A falu ekkor már fejlett település volt és eredete valószínűleg a 12. századig nyúlik vissza. 1326-ban érdemeikért királyi adományként az Aba nemzetség budaméri ágához tartozó János magiszter kapta. Az 13321335-ös pápai tizedjegyzék említi Fülöp nevű papját. A 15. században a települést ismét egy faluként említik. 1427-ben Budamér birtokosa, Budaméri András 23 portával adózik. Az Aba nemzetség itteni ágának utolsó férfi tagja, János halála után 1458-ban birtokait a király a nemzetség somosi ágának adta.

Az 1565-ös tizedjegyzékben 23 paraszti és 2 zsellérháztartást említenek. 1567-ben a község 7 és fél portával adózott. A 16. század második felében Budamér magyar többségű falu lett, ami annak köszönhető, hogy délről a török elől menekülve sok magyar költözött erre a vidékre. 1598-ban 29 lakott házat számoltak a településen. 1673-ban az Osztrogh családnak volt itt udvarháza. Később a magyarosodási folyamat megfordult és 1715-ben a 11 jobbágycsalád közül már 8 szlovák eredetű volt. A 18. században a falu teljesen elszlovákosodott.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „BUDAMÉR. Budzimir tót Mező Város Sáros Vármegyében, földes Ura Ujházy Uraság, és mások, lakosai katolikusok, fekszik Bükéhez nem meszsze, Tarcza vizétől egy puska lövésnyire lapos helyen, ’s a’ Budaméri Nemzetségnek születési földgye. Ámbár réttyeit néha a’ víz járja, de másként jók, és sárjút is teremnek, legelője elég, ’s szükséges erdeje is van, Kassai piatzozásának helyéhez sints meszsze, agyagja nevezetes a’ tserép edények készítésére, mellyböl pénzt kereshetnek, első Osztálybéli.”[2]

1848. december 11-én Schlik altábornagy császári csapatai itt győzték le Pulszky Sándor nemzetőr és népfelkelő seregét.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Budamér, Budzimir, tót falu, Sáros vmgyében, Abauj szélén, a Tarcza mellett, a kassai országutban: 469 r., 58 g. kath., 156 evang., 2 ref., 24 zsidó lak. Kath. és evang. szentegyház. Két kastély. Első osztálybéli határ. F. u. Ujházy nemzetség. Ut. p. Kassa.”[3]

A trianoni diktátumig Sáros vármegye Lemesi járásához tartozott.

Népessége[szerkesztés]

1880-ban 612 lakosából 546 szlovák és 15 magyar anyanyelvű volt.

1910-ben 571-en lakták, ebből 510 szlovák és 52 magyar anyanyelvű.

1921-ben 564 lakosából 530 csehszlovák és 18 magyar.

2001-ben 890 lakosából 878 szlovák és 1 magyar volt.[4]

2011-ben 1042 lakosából 988 szlovák és 4 magyar.

Neves személyek[szerkesztés]

Nevezetességei[szerkesztés]

  • A Mindenszentek tiszteletére szentelt, római katolikus temploma eredetileg a 13. század második felében épült és a Szent Kereszt tiszteletére volt szentelve. 1745-ben barokk stílusban építették át, majd 1878 és 1900 között megújították.
  • Kastélya a 18. század második harmadában épült, mai formáját 1812-ben nyerte el, amikor klasszicista stílusban építették át. Az 1960-as évek óta a szlovák technika múzeuma működik benne.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]