Abos
| Abos (Obišovce) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Kassai |
| Járás | Kassa-környéki |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1289 |
| Polgármester | Mária Baboľová |
| Irányítószám | 044 81 |
| Körzethívószám | 055 |
| Forgalmi rendszám | KS |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 471 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 43 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 297 m |
| Terület | 9,76 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 Abos
Pozíció Szlovákia térképén
| |
| é. sz. 48° 52′ 00″, k. h. 21° 15′ 00″Koordináták: é. sz. 48° 52′ 00″, k. h. 21° 15′ 00″ | |
| Abos weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Abos témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Abos (szlovákul Obišovce) község Szlovákiában, a Kassai kerület Kassa-környéki járásában.
Fekvése[szerkesztés]
A falu Kassától 17 km-re északra, a Szinnye-patak és a Hernád összefolyásánál épült.
Története[szerkesztés]
Területe már a honfoglalás korában lakott volt, ezt bizonyítják az itt előkerült leletek. Először 1289-ben „Obus” néven említi oklevél. Határában az óvár helyén az Abák építettek a tatárjárás után várat.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „Obusovtze, tót falu Sáros Vármegyében, földes Urai külömbféle Urak, lakosai katolikusok, fekszik Hernád víze mentében, Somoshoz, mellynek filiája nem meszsze, határja kövér termékenységű; de nehezen miveltetik, réttyei kétszer kaszállhatók, és tsak akkor öntettetnek el, midőn már a’ szomszéd völgyek vízzel megteltek, erdeje, legelője, és szomszéd piatzozása is alkalmatos, mellyekhez képest első Osztálbéli.”[2]
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Abos, (Obisowce), tót falu, Sáros vgyében, Somoshoz 1/2 mfd. 287 kath., 181 evang., 2 ref., 42 zsidó lak., Nagy erdő, mészégetés, vizimalom. F. u. Marjássy nemz., s a kamara.”[3]
A trianoni diktátumig Sáros vármegye Lemesi járásához tartozott.
Népessége[szerkesztés]
1910-ben 482 szlovák anyanyelvű lakosa volt.
2001-ben 370 lakosából 365 szlovák volt.
2011-ben 422 lakosából 392 szlovák volt.
2021-ben 471 lakosából 458 (+2) szlovák, 1 (+2) magyar, 2 (+2) ruszin, 9 (+1) egyéb és 1 ismeretlen nemzetiségű volt.[4]
Nevezetességei[szerkesztés]
- Késő román kori római katolikus templomát 1769-ben barokk stílusban átépítették, majd 1888-ban belülről is felújították. Búcsújáróhely oltárképe, az Olvasós Boldogasszony kegyképe miatt.
Jegyzetek[szerkesztés]
- Budaj, M.: Pražský groš Václava II. z Obišoviec. Denarius 2014.
- Marek Budaj - Peter Šimčík 2022: Poklad jednookého farára z Obišoviec.
- ↑ The 2021 Population and Housing Census
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ ma7.sk
További információk[szerkesztés]
|
