Károlyi István (politikus, 1845–1907)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Károlyi István
Károlyi István (1845-1907).jpg

Született 1845. február 3.
Pest
Elhunyt1907. július 31. (62 évesen)
Nagykároly
Párt pártonkívüli
(1892-ig)
Szabadelvű Párt
(1892-1896)
pártonkívüli
(1896-1904)
Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt
(1904-1907)
Választókerület Nagykároly
(1887-1901, 1905-1907)

Szülei Zichy Karolina
Károlyi György
Foglalkozás politikus
A Wikimédia Commons tartalmaz Károlyi István témájú médiaállományokat.

Nagykárolyi gróf Károlyi István (Pest, 1845. február 3.Nagykároly, 1907. július 31.) politikus, a Magyar Tudományos Akadémia igazgatósági tagja. Liberális eszmei világú, többnyire pártonkívüli politikusként, országgyűlési képviselőként 1887-től vett részt a magyarországi közéletben.

Károlyi György (1802–1877) politikus fia, Károlyi István (1797–1881) politikus unokaöccse, Károlyi Tibor (1843–1904) politikus öccse, Károlyi Sándor (1831–1906) politikus, közgazdász unokatestvére, Károlyi Gyula (1871–1947) politikus, miniszterelnök nagybátyja.

Életútja[szerkesztés]

Tanulmányait követően, 1865-ben Firenzébe utazott, ahol anyja, gróf Zichy Karolina szalonjában ismeretséget kötött a helyi magyar emigráció vezéralakjaival. 1866-tól az olasz kormány alá rendelt Magyar Légióban szolgált Klapka György tábornok segédtisztjeként. A légió 1867. évi feloszlatását követően bátyjával, Károlyi Tiborral közösen ők felügyelték a hazatérő magyarok útját, de a határon az osztrák rendőrség letartóztatta, s csak Bismarck porosz miniszterelnök közbenjárására kerülte el a haditörvényszéki felelősségre vonást. Rövid párizsi tartózkodást követően még 1867-ben hazatért, átvette a nagykárolyi Károlyi-uradalom igazgatását és bekapcsolódott Szatmár vármegye politikai életébe.

1872–1875-ben a főrendiház jegyzőjeként tevékenykedett. 1887-ben pártonkívüli független jelöltként a nagykárolyi választókerület országgyűlési képviselője lett. 1892-től négy éven keresztül a Szabadelvű Párt frakciójában foglalt helyet, majd 1896-tól ismét pártonkívüliként vett részt a parlamenti munkában. 1901-ben nem indult az országgyűlési választásokon, de a főrendiház tagjaként továbbra is alkalma nyílt közelről követnie a belpolitikai eseményeket. Az 1904. november 18-ai, zsebkendőszavazás néven elhíresült parlamenti botrány – az ellenzéki obstrukció letörésére erőszakosan keresztülvitt házszabály-revízió – tiltakozásra késztette, csatlakozott a Függetlenségi és Negyvennyolcas Párthoz és 1905-től haláláig ismét Nagykároly országgyűlési képviselője volt e párt színeiben.

Tevékeny közszereplő, korának egyik népszerű, közkedvelt személyisége volt, kortársai a „legelső magyar gavallér”-ként emlegették. Igazgatósági tagja volt a Nemzeti Lovardának, elnöke a Nemzeti Casinónak, díszelnöke a Caritas fővárosi jótékonysági egyletnek, 1907-ben pedig a Magyar Tudományos Akadémia igazgatósági tagjává választották.

Családja[szerkesztés]

1869-ben feleségül vette Csekonics Margit grófnőt, Csekonics János gróf leányát, két gyermekük született:

  • György Leó Károly István (1871-1954); felesége: Frank Barbara (1873-1954)
  • Melinda Ágota Jozefa Julianna Karolina (1872-1955); férje: gróf Károlyi Gyula (1871-1947)

Származása[szerkesztés]

Források[szerkesztés]