Károlyi István (politikus, 1797–1881)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Károlyi István
gróf Károlyi István
Gróf Károlyi István portréja
Gróf Károlyi István portréja

Életrajzi adatok
Uralkodóház Károlyi család
Született 1797. november 18.
 Habsburg Birodalom, Bécs
Elhunyt 1881. június 12. (83 évesen)
 Osztrák–Magyar Monarchia, Fót
Házastársa Dillon Georgine
Házastársa Esterházy Franciska
Gyermekei Károlyi Ede (1821–1879)
Károlyi Sándor (1831–1906)
Édesapja Károlyi József
Édesanyja Waldstein–Wartenberg Erzsébet
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Károlyi István témájú médiaállományokat.

Gróf Károlyi István (Bécs, 1797. november 18.Fót, 1881. június 12.[1]) gróf, főispán, politikus, akadémikus, Újpest alapítója.

Családja[szerkesztés]

Károlyi József gróf legidősebb fia, Lajos és György grófok testvére, Károlyi Tibor és István nagybátyja.

Pályafutása[szerkesztés]

Pesten nevelkedett a család Egyetem utcai palotájában. Kezdetben otthon magántanárok mellett tanult, később a pesti kegyesrendiek gimnáziumába járt. A pesti egyetemen jogot tanult, s miután a jogi tanulmányait s a királyi táblai hites jegyzői évet bevégezte, 1817-ben a magyar nemesifjak szokása szerint, megkísérelte a katonai pályát. A Liechtenstein-huszárezredbe állt be, és ott hadnagy volt, ám csakhamar a császári udvar diplomatája lett a párizsi nagykövetségen. A francia főváros legelső köreiben, sőt XVIII. Lajos és X. Károly király udvarában is szívesen látott vendég volt. Közben utazni is járt, leginkább Itáliába, a művészetek klasszikus földjére. Párizsban s Firenzében ismerkedett meg Dillon Eduard gróf ezredes s firenzei francia követ családjával, kinek leányát, Georginát, Polignac herceg miniszterelnök sógorasszonyát 1820-ban feleségül vette. Ez az összeköttetés szoros kapcsolatba hozta őt a francia udvari és kormánykörökkel. Nemsokára mind a katonai, mind a diplomáciai pályáról visszalépett, 1821 őszén hazajött, átvette a fóti uradalom kormányzását s csöndes visszavonultságban élt.

Felesége halála után, akitől Ede fia született, 1831-ben második házasságra lépett a tatai Esterházy Miklós gr. leányával, Franciskával, akitől Sándor fia született.

A reformkor évei alatt fóti birtokán gazdálkodott, Széchenyi István köréhez tartozott.

Gróf Károlyi István. Illusztráció a Vasárnapi Ujságban (1856. 1. sz.)

Az 1838-as nagy pesti árvíz után, hogy a főváros lakóin segítsen, kedvezményekkel ösztönözte a Duna melletti területen való letelepedést - ebből a telepből 1840-ben megalapította Új-Megyer néven Újpest községet. Támogatta az újpesti ipar fejlődését, mesterembereket és gyárosokat telepítve le a községben. Külön foglalkozott a megvalósítandó építkezések külső alakjával, melyből egyértelműen városias kép rajzolódik a szemünk elé: "Ezen új gyarmat díszítése, és a tűzkár elmellőzése végett köteleztetnek a vállalkozók és minden építeni vágyók házokat homlokkal az utca felé építeni és úgy, hogy oda semminémű dísztelen és a jó ízléssel ellenkező épületek ne tétessenek, a tető cserépből, vagy zsindelyből legalább, a kerítés kőfal vagy deszkából engedtetik, sövényezés és körül árkolás egyáltalán tiltatik…"

Károlyi István portréja. Pollák Zsigmond metszete (1881)

Második feleségével, annak betegsége miatt 1840-ben Rómába költöztek. Felesége állapota nem javult és ezért 1843-ban hazatértek. 1844. február 13-án második feleségét is elvesztette.

Életének e körülményei okozták, hogy az ébredő kor nagyszerű új mozgalmaiban, melyeket Széchenyi István gróf reformáló s úttörő szelleme megindított, bár nemes bőkezűségével s hazafias áldozataival mindenütt és mindenkor, de közvetlen személyes működésével nem igen találkozunk. De a távolban s visszavonultságában sem feledkezett meg soha nemzetéről s hazájáról, s készséggel járult az előhaladás zászlóit lobogtató hazafiak áldozataihoz. Ott áll neve a Magyar Tudós Társaság megalapítói közt 20 000 forinttal,[2] az Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek, akkor Lóversenyegyletnek megalapításánál, testvéreivel közösen, 2000 arany pályadíjjal, a szélesebb körre kiterjesztett gazdasági egylet első megalapítói közt 2000 forinttal; 1843-ban elnöke lett a Pest megyei gazdasági egyletnek, melyet sok jóval halmozott el stb.

A csöndes magányban elmélkedő, vallásos és jótékony főurat a szabadságharc kizökkentette szokott nyugalmából. 1848-ban ő maga oktatta a fóti nemzetőröket a katonai gyakorlatokban, lovakat ajándékozott a honvéd seregnek s a szabadságharcban huszárezredet állított, mely nevét viselte s harci babérokat szerzett, e célra ajándékozta az úrbéri kárpótlás fejében neki járó nagy összeget. Korábban hivatalt nem keresett s nem vállalt, most a nádor-helytartó s Pest vármegye rendjei felhívására elfogadta a Pest vármegyei főispánságot. A szabadságharcban való részvétele miatt 1849. februárjában vád alá helyezték, a budai katonai bíróság április 3-án elfogatta, s Batthyány Lajos miniszterelnökkel együtt előbb külföldre, Laibachba s Olmützbe hurcolták, s e helyeken és végül Pesten az Újépületben vizsgálati fogságot szenvedett. Haditörvényszéki elítéltetése után Theresienstadtban volt elzárva. 1850-re szabadságát visszanyerte ugyan, de 100 000 forint pénzbírságot kellett váltságul fizetnie.

Károlyi István a díszbandérium élén I. Ferenc József koronázásakor. Radóné Hirsch Nelly rajza (1892)

Az 1850-es évek önkényuralma idején fóti magányába vonulva, jótékonyságban s vallásosságban keresett vigasztalást. Bőkezűen támogatott többféle nemzeti, vallásos s közjótékonysági ügyet. Az ő elnöklete s ápolása mellett jött létre Eötvös József indítványára az írói segélyegylet. Több éven át viselte a Szt. István-társulat elnökségét nagy odaadással. Ő építtette több mint félmilliós költséggel román stílben a gyönyörű fóti templomot s kriptát, a magyarországi egyházi épületek egyik remekét Ybl Miklós által, ő díszíttette fel a legnemesebb művészi ízléssel, ő teremtette meg a fóti kastélyt s parkot is s ő alapította az ottani gazdag könyvtárat, amely a kastélynak legfőbb dísze. 1853. március 16-án a Magyar Tudományos Akadémia igazgatósági tagja lett. Az alkotmányos életnek az 1860-as országgyűlés összehívása által kilátásba helyezett helyreállítása után ő is kötelességének tartotta a közóhajtásnak engedni, hogy Pest vármegye főispáni székét elfogadja; az országgyűlés feloszlatása s a provizorium behozatala azonban az alkotmányos érzelmű főispánt s az összes Pest megyei tisztikart visszalépésre bírta s a negáció terére szorította. Csak az 1867. évi kiegyezés, az alkotmányos élet teljes helyreállítása tette ismét lehetővé, hogy ugyanazon főispáni széket a kormány kezeiből ismét átvegye, mit azután haláláig viselt. Erényeinek minden oldalról, felülről és alulról megadatott a méltó elismerés. A nemzettel kibékült király s királyné lépten-nyomon elhalmozták kegyük jeleivel, a fejedelmi család Gödöllői tartózkodásai alkalmával több ízben meglátogatta fóti kastélyát, s 80. születése napján a király saját kezűleg adta át neki a Szt. István-rend nagykeresztjét, miután már 1871. belső titkos tanácsossá nevezték ki; a Szt. István-társulat pedig ugyanekkor nyújtotta át tisztelt elnökének a királyi család jelenlétében, bíboros főpap tagja által, a tiszteletére veretett arcképes arany- s ezüstérmeit.

Emlékezete[szerkesztés]

Károlyi István szobra Újpesten

Halála után Erzsébet királyné maga szállott le a fóti bazilika fényes sírcsarnokába, hogy neki is, mint előbb Deáknak, koporsójára tegye az elismerés koszorúját. A Magyar Tudományos Akadémián Ipolyi Arnold püspök tartott felette lendületes emlékbeszédet, kiemelve mély vallásos érzelmét, magas műveltségét, hazafias áldozatkészségét, lelke és szíve nemes tulajdonait. Harmadik felesége báró Orczy Mária volt, aki 1895. július 11-én halt meg, 80 éves korában.

A városalapító születésének 200. évfordulóján szobrot állított fel tiszteletére Újpest önkormányzata és a Budapest Galéria.

Származása[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Újpesti Helytörténeti értesítő V. évf. 6.: dr. Varga Lajos: Gróf Károlyi István szerepe a múlt századi katolikus megújulásban ÚHE 1997. 6.
  2. Lásd: 1840. évi XLII. törvénycikk a magyar tudós társaságra folytatva tett adakozásokról

Források[szerkesztés]

  • Akadémiai Évkönyvek XVII. köt. 1. darab.
  • Pallas Lexikona
  • A Magyar Tudományos Akadémia Tagjai, II. (I-P) kötet; Budapest 2003; 636. oldal.