Károlyi György

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Károlyi György
Nagykárolyi gróf Károlyi György Károly József János Baptist
Schmitt: Gróf Károlyi György (1831)
Schmitt: Gróf Károlyi György (1831)

Életrajzi adatok
Uralkodóház Károlyi család
Született 1802. március 28.[1]
 Habsburg Birodalom, Bécs[1]
Elhunyt 1877. november 9. (75 évesen)[1]
 Osztrák–Magyar Monarchia, Budapest[1]
NyughelyeKaplony, Károlyi-sírbolt[1]
Édesapja Károlyi József
Édesanyja Waldstein–Wartenberg Erzsébet
Házastársa Zichy Karolina
Gyermekei Károlyi Gyula (1837–1890)
Viktor (1839–1888)
Gábor (1841–1895)
Károlyi Tibor (1843–1904)
Károlyi István (1845–1907)
Pálma (1847–1919)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Károlyi György témájú médiaállományokat.

Gróf nagykárolyi Károlyi György Károly József János Baptist (Bécs, 1802. március 28.Budapest, 1877. november 9.) főispán, királyi valóságos belső titkos tanácsos, magyar királyi főudvarmester, politikus, mecénás, az MTA tagja. Széchenyi István és Wesselényi Miklós mellett a reformkor egyik legnagyobb formátumú alakja volt.

Élete[szerkesztés]

Családja és származása[szerkesztés]

Gróf Károlyi György 1802 márciusában jött a világra az osztrák fővárosban gróf Károlyi József (1768–1803) és gróf Elisabeth von Waldstein–Wartenberg (1769–1813) hatodik, utolsó előtti gyermekeként. Öt testvére közül a legidősebb gyermek, Erzsébet (1791–1795) kisgyermekként elhalálozott. Második nővére, Mária Anna (1793–1848) nőül ment gróf Franz von Königsegg–Auendorfhoz; harmadik nővére, Franciska (1800–1823) gróf nagymihályi és sztárai Sztáray Albert neje lett; egyetlen húga, Jozefa (1803–1863) gróf Joseph von Trauttmansdorf feleségeként külföldre került. Két fivére volt: István (1797–1881) és Lajos (1799–1863), akik mindketten számos leszármazottal gyarapították a családot.

Életpályája[szerkesztés]

Házi nevelők tanították Pesten, majd 1817–20-ban a pesti egyetem jogkari tanárai oktatták. Az utolsó iskolai vizsgát májusban tette le. Júniusban katona lett a császár-ulánusoknál és ősszel hadnagy a Würtemberg-huszároknál, 1821-ben főhadnagy a Hessen-Homburg-huszároknál. Itt volt akkor gróf Széchenyi István is, akivel baráti viszonyba lépett. Károlyi György utóbb Széchenyi útitársaként elkísérte őt a gróf több nyugat-európai utazására is.

1822-ben a magyarországi főhadiparancsnok Estei Ferdinánd főherceg mellett Budán az ekvitációnál szolgált. 1823-ban a Nostitz könnyű lovasezrednél lett kapitány. Ekkor megvált a katonaságtól és birtokaira vonult vissza. 1824-ben Franciaországban és Angliában tett utazást.

1825-ben a reformországgyűlésen 40 000 forint felajánlásával egyik alapítója volt a Magyar Tudományos Akadémiának.

1826–27-ben Szász- és Poroszországot, azután Németalföldet, 1828–29-ben gróf Széchenyi Istvánnal Német- és Franciaországot, valamint Angliát utazta be. 1829–30-ban Párizsban időzött.

Az 1830. évi koronázó országgyűlésen mint Szatmár vármegye követe jelent meg. A Magyar Tudományos Akadémiának kezdete óta igazgató tagja volt; tiszteleti taggá 1832. március 10-én választották meg. 1830 körül a reformmozgalom támogatója volt Szatmár vármegyében.

1832–35-ben, míg pesti palotáját újraépítették, beutazta Dél-Németországot, Egyiptomot, Núbiát, Arábiát, Palesztinát, Kis-Ázsiát. Hazaérkezvén, végleg Pesten telepedett le. 1836. május 16-án feleségül vette Zichy Karolina grófnőt (akit Petőfi is megénekelt), vele beutazta Olaszországot, Svájcot és az 1836-37. telet Párizsban töltötte.

1839-ben Szatmár vármegye főispánjává nevezték ki. Ugyanebben az évben az Országos Magyar Gazdasági Egyesület (OMGE) egyik alapítója, elnöke volt. Ugyancsak 1839-től az országgyűléseken a sógora, Batthyány Lajos által vezetett mérsékelt főrendi ellenzék tagja.

Károlyi arcképe, (1860)
Károlyi György, Vasárnapi Ujság illusztrációja, 1897/41

1841-től Békés vármegye főispánja. A Maros szabályozásának királyi biztosa. 1848-ban Szatmár vármegye főispánja, országgyűlési képviselő volt.

1849-ben Kossuth Lajost üdvözölte Pestre történt bevonulásakor, bár a Habsburg-ház trónfosztását helytelenítette. 1849. január elején, Windischgrätz bevonulásakor, Fehér megyei, csurgói birtokára vonult vissza. A szabadságharc bukása után itt fogták el, és augusztus 11-én Pestre kísérték, majd szeptember 16-án szabadon bocsátották. 1849. december 10-én, mivel az országgyűlés tanácskozásaiban 1848. október 3-a után is részt vett, a haditörvényszék három havi fogságra és 150 000 forintnyi pénzbírságra ítélte, Haynau azonban a fogságot elengedte.

Szabadulása után birtokain gazdálkodott, mintagazdaságai országos hírűek voltak. 1854-ben megvásárolta a mintegy 27 helység határára kiterjedő debrői uradalmat, melyhez Parád is tartozott. 1876-ban elsőszülöttségi hitbizományt alakított belőle. Halála után a hitbizomány elsőszülött fiára, Gyulára szállt. 1867-ben ismét Szatmár vármegye főispánja, később koronaőr, főudvarmester lett.

Ő építtette a pesti Károlyi-palotát, ahol a Károlyi család levéltárát is őrizték. Ezenkívül az ő parancsára készült el a grófi család kaplonyi díszes temploma és családi sírboltja is.

Társadalmi tevékenysége[szerkesztés]

A társadalmi téren nagy buzgalmat és tevékenységet fejtett ki. A Casinónak kezdet óta egyik igazgatója volt. A lóversenyek alapításánál Széchenyinek segédkezet nyújtott. 1838. március 14–15-én, amikor a kiáradt Duna rombadöntötte Pestet, ő és neje részvéttel fogadták palotájukba a szerencsétleneket, gondoskodtak elhelyezésükről és ellátásukról. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek 4200 forinttal alapítója lett és az 1839. március 17-én közgyűlésen elnökévé választották, mely tisztséget 1849-ig viselte. Elnök volt a Lánchíd igazgatóságánál 1870-ig, az alagút-, a magyar biztosító-, az alföldi vasút-társaságnál, a tiszaszabályozó-társaság központi bizottságánál, a mátrai bánya-egyletnél, az írói segélyegylet ellenőrző bizottságánál, ahol jelentős alapítványt tett, végül a földhitelintézet felügyelő bizottságánál is, ahol szintén jelentékeny összeggel lépett az alapítók közé.

Az ezernyolcszázötvenes években a hatalom már elhatározta a Nemzeti Színház összegyűlt adósságai ürügyén való bezáratását, amikor annak megmentésére (nyilvános föllépés tilalma miatt) magánlevelezés útján szerezte meg a kellő alapot az intézet adósságai kifizetésére; az alapot az ő őrizete alá rendelték, melyhez 20 000 forinttal járult hozzá.

Házassága és gyermekei[szerkesztés]

Felesége, Zichy Karolina (Barabás Miklós rajza, 1846

1836. május 26-án Pozsonyban gróf Károlyi György feleségül vette gróf zicsi és vázsonykői Zichy Karolinát (1818–1903), Zichy Károly gróf leányát. Kapcsolatuk alatt hat gyermek született:

Származása[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c d e Dr. Németi János: Károlyi grófok kriptája – Kaplony (magyar nyelven). Kaplonyi barátok. [2011. március 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. november 11.)

Források[szerkesztés]


Elődje:
br. Atzél Antal
Békés vármegye főispánja
1841. szeptember 16.1848.
Békés vármegye címere
Utódja:
br. Wenckheim Béla

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]