Károlyi György

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Károlyi György
Nagykárolyi gróf Károlyi György Károly József János Baptist
Schmitt: Gróf Károlyi György (1831)
Schmitt: Gróf Károlyi György (1831)

Életrajzi adatok
Uralkodóház Károlyi család
Született 1802. március 28.[1]
 Habsburg Birodalom, Bécs[1]
Elhunyt 1877. november 9. (75 évesen)[1]
 Osztrák–Magyar Monarchia, Budapest[1]
NyughelyeKaplony, Károlyi-sírbolt[1]
Édesapja Károlyi József
Édesanyja Waldstein–Wartenberg Erzsébet
Házastársa Zichy Karolina
Gyermekei Károlyi Gyula (1837–1890)
Viktor (1839–1888)
Gábor (1841–1895)
Károlyi Tibor (1843–1904)
Károlyi István (1845–1907)
Pálma (1847–1919)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Károlyi György témájú médiaállományokat.

Nagykárolyi gróf Károlyi György Károly József János Baptist (Bécs, 1802. március 28.Budapest, 1877. november 9.) főispán, királyi valóságos belső titkos tanácsos, a magyar királyi főudvarmestere, politikus, mecénás, az MTA tagja. Széchenyi István és Wesselényi Miklós mellett a reformkor egyik legnagyobb formátumú alakja volt.

Élete[szerkesztés]

Családja és származása[szerkesztés]

Gróf Károlyi György 1802 márciusában jött világra az osztrák fővárosban gróf Károlyi József (1768–1803) és gróf Elisabeth von Waldstein–Wartenberg (1769–1813) hatodik, utolsó előtti gyermekeként. Öt testvére közül a legidősebb gyermek, Erzsébet (1791–1795) kisgyermekként elhalálozott. Második nővére, Mária Anna (1793–1848) nőül ment gróf Franz von Königsegg–Auendorfhoz; harmadik nővére, Franciska (1800–1823) nagymihályi és sztárai gróf Sztáray Albert neje lett; egyetlen húga, Jozefa (1803–1863) gróf Joseph von Trauttmansdorf feleségeként külföldre került. Két fivére volt: István (1797–1881) és Lajos (1799–1863), akik mindketten számos leszármazottal gyarapították a családot.

Életpályája[szerkesztés]

Házi nevelők tanították Pesten, majd 1817-20-ban a pesti egyetem jogkari tanárai oktatták. Az utolsó iskolai vizsgát májusában tette le. Júniusban katona lett a császár-ulánusoknál és ősszel hadnagy a Würtemberg-huszároknál, 1821-ben főhadnagy a Hessen-Homburg-huszároknál. Itt volt akkor gróf Széchenyi István is, akivel baráti viszonyba lépett. Károlyi György utóbb Széchenyi útitársaként elkísérte őt a gróf több nyugat-európai utazására is.

1822-ben a magyarországi főhadiparancsnok Estei Ferdinánd főherceg mellett Budán az ekvitációnál szolgált. 1823-ban a Nostitz könnyű lovasezrednél lett kapitány. Ekkor megvált a katonaságtól és jószágaira vonult. 1824-ben Franciaországban és Angliában tett utazást.

1825-ben a reformországgyűlésen 40 000 forint felajánlásával egyik alapítója volt a Magyar Tudományos Akadémiának.

1826-27-ben Szász- és Poroszországot, azután Németalföldet, 1828-29-ben gróf Széchenyi Istvánnal Német- és Franciaországot, valamint Angliát utazta be. 1829-30-ban Párizsban időzött.

Az 1830. évi koronázó országgyűlésen mint Szatmár vármegye követe jelent meg. A Magyar Tudományos Akadémiának kezdet óta igazgató tagja volt; tiszteleti taggá 1832. március 10-én választották meg. 1830 körül a reformmozgalom támogatója volt Szatmár vármegyében.

1832-35-ben, míg pesti palotáját újraépítették, beutazta Dél-Németországot, Egyiptomot, Núbiát, Arábiát, Palesztinát, Kis-Ázsiát. Hazaérkezvén, végleg Pesten telepedett le. 1836. május 16-án hitvesül vette Zichy Karolina grófnőt (akit Petőfi is megénekelt), vele beutazta Olaszországot, Svájcot és az 1836-37. telet Párizsban töltötte.

1839-ben Szatmár vármegye főispánjává nevezték ki. Ugyanebben az évben az Országos Magyar Gazdasági Egyesület (OMGE) egyik alapítója, elnöke volt. Ugyancsak 1839-től az országgyűléseken a sógora, Batthyány Lajos által vezetett mérsékelt főrendi ellenzék tagja.

Károlyi arcképe, (1860)
Károlyi György, Vasárnapi Ujság illusztrációja, 1897/41

1841-től Békés vármegye főispánja. A Maros szabályozásának királyi biztosa. 1848-ban Szatmár vármegye főispánja, országgyűlési képviselő volt.

1849-ben Kossuth Lajost üdvözölte Pestre bevonulásakor, bár a Habsburg-ház trónfosztását helytelenítette. 1849 január elején, Windischgrätz bevonulásakor, Fehér megyei, csurgói jószágára vonult. A szabadságharc bukása után itt fogták el és augusztus 11-én Pestre kísérték, majd szeptember 16-án szabadon bocsátották. 1849. december 10-én, mivel az országgyűlés tanácskozásaiban 1848. október 3-a után is részt vett, a haditörvényszék három havi porkolábfogságra és 150 000 forintnyi pénzbírságra ítélte, Haynau azonban a fogságot elengedte.

Szabadulása után birtokain gazdálkodott, mintagazdaságai országos hírűek voltak. 1854-ben megvásárolta a mintegy 27 helység határára kiterjedő debrői uradalmat, melyhez Parád is tartozott. 1876-ban elsőszülöttségi hitbizományt alakított belőle. Halála után a hitbizomány elsőszülött fiára, Gyulára szállt. 1867-ben ismét Szatmár vármegye főispánja, később koronaőr, főudvarmester lett.

Ő építtette a pesti Károlyi-palotát, ahol a Károlyi család levéltárát is őrizték. Ezenkívül az ő parancsára készült el a grófi család kaplonyi díszes temploma és családi sírboltja is.

Társadalmi tevékenysége[szerkesztés]

A társadalmi téren nagy buzgalmat és tevékenységet fejtett ki. A Casinónak kezdet óta egyik igazgatója volt. A lóversenyek alapításánál Széchenyinek segédkezet nyújtott. 1838. március 14., 15-én, amikor a kiáradt Duna rombadöntötte Pestet, ő és neje részvéttel fogadták palotájukba a szerencsétleneket, gondoskodtak elhelyezésükről és ellátásukról. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek 4200 forinttal alapítója lett és az 1839. március 17-én közgyűlésen elnökévé választatott, mely tisztséget 1849-ig viselte. Elnök volt a Lánchíd igazgatóságánál 1870-ig, az alagút-, a magyar biztosító-, az alföldi vasút-társaságnál, a tiszaszabályozó-társaság központi bizottságánál, a mátrai bánya-egyletnél, az írói segélyegylet ellenőrködő bizottságánál, ahol nevezetes alapítványt tett, végül a földhitelintézet felügyelő bizottságánál is, ahol jelentékeny összeggel lépett az alapítók közé.

Az ötvenes években a hatalom már elhatározta a Nemzeti Színház összegyűlt adósságai ürügye miatti bezáratását, amikor annak megmentésére (nyilvános föllépés meg nem engedtetvén) magánlevelezés útján szerezte meg a kellő alapot az intézet adósságai kifizetésére; az alap az ő őrizete alá rendeltetett, melyhez 20 000 forinttal járult.

Házassága és gyermekei[szerkesztés]

Felesége, Zichy Karolina (Barabás Miklós rajza, 1846

1836. május 26-án Pozsonyban gróf Károlyi György feleségül vette zicsi és vásonkeői gróf Zichy Karolinát (1818–1903), Zichy Károly gróf leányát. Kapcsolatukból hat gyermek született:

Származása[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b c d e Dr. Németi János: Károlyi grófok kriptája – Kaplony (magyar nyelven). Kaplonyi barátok. (Hozzáférés: 2011. november 11.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]