Julius Jacob von Haynau

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Julius Jacob von Haynau
Haynau táborszernagy, Josef Kriehuber litográfiája, 1849
Haynau táborszernagy, Josef Kriehuber litográfiája, 1849
Beceneve Bresciai hiéna
Született 1786. október 14.
Kassel
Meghalt 1853. március 14. (66 évesen)
Bécs
Sírhely Graz
Állampolgársága osztrák
Szolgálati ideje 18011847
Rendfokozata táborszernagy (Feldzeugmeister)
Csatái Napóleoni háborúk
Kitüntetései
  • Katonai Mária Terézia-rend parancsnoka
  • Order of Saint Anna, 3rd class
  • Order of the White Eagle
  • Order of St. Alexander Nevsky
  • Szent András-rend
  • Order of St. George, 4th class
Halál oka szívelégtelenség
Szülei I. Vilmos hessen-kasseli választófejedelem
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Julius Jacob von Haynau témájú médiaállományokat.

Báró Julius Jacob von Haynau (Kassel, Németország, 1786. október 14.Bécs, 1853. március 14.) osztrák császári tábornok, Szatmár vármegyében gazdálkodó földbirtokos. Neve Európa-szerte hírhedtté vált, miután 1849. március 31-én a lombardiai Bresciában osztrák seregek háta mögött kitört felkelést kíméletlenül vérbe fojtotta[1][2], ekkor ragadt rá a „Bresciai hiéna” gúnynév[3]. majd a magyarországi forradalom és szabadságharc megtorlásában játszott szerepéért „véreskezű hóhérként” tekint rá a magyar történelem.[4][5]

1849-ben a bécsi kormány teljhatalmú megbízottjaként végzett úgymond „rendcsinálása” során százakat végeztek ki, köztük Batthyány Lajost, az aradi vértanúkat, Csány Lászlót és Kazinczy Lajost.[6] A megtorlásokat követő nemzetközi tiltakozások eredményeként az uralkodó 1850. július 8-án visszavonta megbízatását és a szolgálataiért kapott fizetségből földbirtokot vásárolt magának Magyarországon.

Családja[forrásszöveg szerkesztése]

Coat-of-Arms-Haynau Freiherren.svg

Haynau anyja Rosa (Rebecca) Wilhelmine Dorothea Ritter[7] 1764-ben Johann Georg Ritter gyógyszerész és Maria Magdalena Witz gyermekeként, a svájci Bielben látta meg a napvilágot. Rebecca nem tudni pontosan mikor találkozott először Vilmos hessen-kasseli tartományi gróffal, de 1779–1786 között hét gyermeke született tőle, öt fiú és két leány. A gyerekek közül a legfiatalabb a kis Julius Jacob volt.[8] Szülei rangon aluli, morganatikus házasságot kötöttek, de apjuk mind a hét gyermekét törvényesnek ismerte el, és rájuk hagyományozta a von Haynau bárói rangot.

1808. október 11-én feleségül vette Theresia Weber von Treuenfelst (1787–1851), akitől egy leánya született, Clotilde von Haynau (1809–1897).

Katonai pályája 1848-ig[forrásszöveg szerkesztése]

Giuseppe Bezzoli festménye Haynauról, a hadvezérről, Hadtörténeti Múzeum, Bécs

Tapasztalt katonatiszt volt, akinek katonai pályafutása 1801-ben kezdődött a Habsburg császári hadseregben. Részt vett a napóleoni háborúkban. Féktelen gyűlöletet érzett a forradalmárok iránt. Korán elhíresült kegyetlenségéről, erőszakosságát meg sem kísérelte irányítani.

Az itáliai forradalmak ellen[forrásszöveg szerkesztése]

1847-ben, 61 évesen nyugalomba vonult, ám az 1848. évi forradalmak ellen fegyveres harcra jelentkezett az udvarnál. Előbb Itáliában harcolt, ahol az olasz szabadságharcosok elleni kegyetlenkedéseiről nevezték el „bresciai hiénának”. 1849 áprilisában leverte az osztrák önkényuralom ellen föllázadt Bresciát. A város elfoglalása után brutálisan üldözte a felkelés résztvevőit. Azokat a férfiakat, akik a kórházakban fekvő sebesült osztrák katonákat lemészárolták vagy feladták a forradalmároknak, Haynau kivégeztette, a nők egy részét pedig nyilvánosan megvesszőztette. A nemzetközi közvélemény felháborodott, Joseph Wenzel Radetzky, az itáliai császári-királyi haderő főparancsnoka természetesen ismételten levélben köszönte meg a határozott fellépést.

A magyar szabadságharc ellen[forrásszöveg szerkesztése]

Itáliai működése után rábízták a magyarországi felkelés leverését és a megtorlást is. 1849. május 30-án őt nevezték ki Ludwig von Welden császári és királyi táborszernagy helyére az Itálián kívüli császári haderők főparancsnokává. Amikor Welden megtudta, hogy Schwarzenberg utasította Radetzkyt, rendelje Pozsonyba Haynaut azért, hogy az ő segédtisztjévé nevezzék ki, május 30-án inkább lemondott.

Miután a cári intervenció elleni harc lekötötte a magyar honvédsereg erejének jelentős részét, Haynau több csatában győzött a magyar csapatok felett. Görgei Artúr világosi fegyverletételének helyét és idejét is az indokolta, hogy nem Haynaunak akarta magát megadni.[9]

Az ellenforradalmi megfélemlítés főalakja[forrásszöveg szerkesztése]

Haynau és törzskara 1849. augusztus 9-én Kis-Becskereknél

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc leverése után Haynau mint Magyarország teljhatalmú katonai parancsnoka vezette a lázadó magyar forradalmárok elleni megtorlást. 1849. október 6-án kivégeztette az aradi vértanúkat és ugyanezen a napon a pesti Újépület udvarán Batthyány Lajos grófot, az első független magyar kormány elnökét. Az 1849. évben végrehajtott halálos ítéletek egy aradi kivégzéssel értek véget. Október 25-én reggel 7 órakor lőtték főbe Kazinczy Lajos ezredest, aki egy északkelet-magyarországi hadosztály és az észak-erdélyi csapatok maradványainak parancsnokaként augusztus 24-25-én Zsibónál feltétel nélkül megadta magát Magnus Johann von Grotenhjelm tábornok orosz csapatainak. A későbbiekben is sok más forradalmár esett Haynau áldozatául. Százakat küldött Kufstein, Munkács, Olmütz stb. várbörtöneibe. Ezrével soroztatta be a magyar honvédeket a Habsburgok olasz és német tartományaiban állomásozó seregeibe. Haynau 1849. július 1-jén, Győr elfoglalása után kiáltványt adott ki, ebben teljhatalmú osztrák fővezérként elrendelte, hogy minden, 1848. október 3-a után elkövetett és a magyarok szabadságharcával összefüggésben álló cselekményt ki kell vizsgálnia a haditörvényszéknek.[10]

Ő Cs. és K. Felsége folyó évi Május 30-áról szóló legfelsőbb Manifestuma által, a had– és ostromállapotban lévő Magyar és Erdély koronatartományra nézve reám ruházott kormányhatalomnál fogva, rendelem, mint következik:

[…] 4. §. Fegyver vagy lőszer eltitkolása a környülállások szerint hadtörvényi vagy rögtönitéleti biróság által tárgyaltatik. […] 7. §. Olly zsidóközségek, mellyek tagjai a pártütő kormány által elkobzott valamelly jószágot magokévá tesznek, a jószág visszaszolgáltatásán kívül, érzékeny pénzbeli büntetés alá esnek. Illyetén büntetéssel fenyittetik a zsidóközség azon esetben is, ha tagjai a pártütőknek kémekül szolgáltak, vagy azok ügyét bármi módon előmozditották.

Főhadiszállásomon Győrött Julius 1-jén 1849.
Báró Haynau,
táborszernagy és hadsereg főparancsnokja

– 1849. július 1. Haynau kiáltványa - PROCLAMATIO

A harcok befejezése után a pest-budai Lánchíd sérüléseit is kijavították, szeptember-októberben megépítették a végleges pályát, majd 1849. november 20-án Haynau, a bresciai hiéna, az olasz és a magyar szabadságmozgalmak vérbefojtója avatta fel.[11]

Visszahívása[forrásszöveg szerkesztése]

Haynau táborszernagy, W. Skallitsky (művész) Johann Rauh (litográfus) műve

Haynau különös kegyetlensége[12] lassanként az osztrák udvar számára is kényelmetlenné vált, s 1850. július 8-án Ferenc József osztrák császár Von Haynau táborszernagyot visszahívta a Magyarországon állomásozó császári csapatok éléről, jelentős mennyiségű államkötvénnyel méltányolva véres szolgálatait.[13] Leváltásakor parancsnoka Joseph Radetzky császári tábornagy, ekkor ezt mondta róla: „Haynau olyan, mint egy borotva: mihelyt elvégezte dolgát, tokba kell tenni”.[14]

Nyugállományban[forrásszöveg szerkesztése]

Ezután Nagygécen és Kisszekeresen 200 ezer pengő forint jutalompénzén szerzett birtokán élte a békés földbirtokos életét.[15][16]

Haynaut Európa-szerte általános közutálat (The Hyena of Brescia, La Hyène de Brescia) övezte.[17] Az immár végleg nyugállományba vonult hóhér és obsitos katonatiszt hírhedtségére jellemző, hogy angliai utazása során, Londonban egy munkásgyűlés két magyar résztvevője felismerte és megverte, a híradások szerint az „Ezt Aradért kapod!” felkiáltások közben.

Emléktábla Londonban, azon a helyen, ahol Haynaut az „osztrák mészárost” és kísérőit megverték a sörgyári munkások[18]
Legelőször egy zsupp szalmát, vagy egy kötés szénát ejtettek reá a padlásról s a munkástömeg erre nagy lármával megrohanta, megdobálták árpával, mindenféle szeméttel, lim-lommal és kezdték páholni söprűkkel, stb. Mindenfelől ordította a tömeg, hogy «Down with the Austrian butcher!» (Le az osztrák mészárossal) Haynau és társai erre keresztültörtek a haragos embertömegen s kiszaladtak a gyárból, de ismét vesztökre, mert odakünn már mintegy 500 főnyire becsült csőcselék várt reá, többnyire munkások, kőszénhordók (coal-heavers), utczai gyerkőczök és még asszonyok is, kik szitkolódva káromkodva ütötték-verték, letépték kabátját a hátáról és hosszú sárga bajuszánál fogva hurczolták még végig a Bankside nevű úton, mely a Themse partján húzódik végig. A tábornok esze-veszetten futott, míg végre eljutott egy korcsmához, a George public house-hoz, melynek nyitott ajtaján át bemenekült a házba, a korcsmárosné, Mrs. Benfield, nagy ámulatára és itt elrejtőzött egy ágy alatt. Legnagyobb szerencséjére a ház ódon szerkezetű volt sok ajtó­val s ezért, midőn a tömeg utána nyomult s egymásután föltörte az ajtókat, nem akadtak reá. Meg is ölték volna talán, ha a megrémült korcsmárosné nem küldött volna gyorsfutárt a rendőrségért a közeli southwarki állomáshoz, honnan rövid idő múlva Inspector Squires több rend­őrrel megjelent a kik kiszabadították Haynaut kényes helyzetéből.
– Vasárnapi Ujság 1903. 50. szám Haynau kalandja Londonban[19][20]

Valószínűleg német vagy osztrák munkások ismerték fel Haynaut, akit ezután a jelenlevő munkásokkal és helybéliekkel inzultáltak. Haynau már korábban is gyűlölt alakja volt az angol élclapoknak, azonban az esemény után napi szinten hoztak róla gunyoros karikatúrákat.[21][22]

Haynau a botrány után azonnal elhagyta az angol fővárost, de elutazása előtt még köszönetet mondott a helyi hatóságoknak a neki nyújtott oltalomért. Állítólag Giuseppe Garibaldi egy londoni látogatása során meg akarta keresni a két elkövetőt, hogy megköszönje nekik Haynau összeverését.[23] Éppen így járt Brüsszelben is, ahol a nők korbácsolását vetették szemére. Párizsban a kormánynak mindent el kellett követnie biztonsága megóvására, Berlinben ellenben megünnepelték. Hazatérése után Bécs császárhű vezetősége a város díszpolgárává választotta.

Halála és annak legendája[forrásszöveg szerkesztése]

Haynau

1853. március 14-én az 1848-as vér nélküli pesti forradalom évfordulójának előestéjén hunyt el Bécsben, ahol barátaival éppen az észak-itáliai felkelés leverését ünnepelte és a halálának okát a jelenlévők agyvérzésnek vélték, hisz nem tudhatták, hogy egy fejsérülése utóhatásaként Haynau rendszeresen elveszti eszméletét. Később a halál pontos okának kiderítéséért elrendelték a holttest felboncolását, amit a koponyatető lefűrészelésével kezdtek el. Egy bécsi történet szerint az elborzadt orvosok akkor vették észre, hogy Haynau valójában él, mert a felnyitott koponyában az agyvelő még lüktetett.[24] A történet szerint az egyik orvos elájult, míg egy másik kollégája kést vágott a boncasztalon fekvő Haynau agyába. A valóságban azonban a kiérkező orvos meg tudta állapítani a halál beálltát, és élve boncolására nem került sor.[25][26]

Egy másik legenda szerint halálakor „gyorsfutárt küldtek a lányához Szatmárba, aki négy nap múlva megérkezett Bécsbe, ám addigra katonai pompával apját már eltemették. Az asszony exhumáltatta apja holttestét. S valóban neki lett igaza, a táborszernagy csak rosszul lett, és nem halt meg a bécsi vendéglőben. Nagy megdöbbenésre hason feküdt a koporsóban, körmeire rászáradt a vér.” /Tóth Béla: Mendemondák – A világtörténelem furcsaságai/[J 1] A legenda valószínűleg Antoine François Prévost abbé, francia író esetén alapul. Az abbét a Chantilly-erdőben, 1763. november 23-án, séta közben, gutaütés érte, és élettelenül találták egy fa alatt. A bíróság bűntettet sejtett, s elrendelte a holttest felboncolását. Mikor azonban a kirurgus belevágott a testbe, Prévost feljajdult, és rögtön meg is halt: a bonckés ölte meg.

1853. március 17-én temették el a grazi Szent Lénárd-temetőben (St. Leonhard)[27] a 111-010-014 számú sírhelyen.[28][29]

Emlékezete[forrásszöveg szerkesztése]

Osztrák emlékérem hátlapja
Osztrák emlékérem hátlapja
Osztrák emlékérem előlapja
Osztrák emlékérem előlapja

Carrarai márványból faragott életnagyságú szobrát felállították a Hadvezérek csarnokában, a bécsi Hadtörténeti Múzeumban.

Jegyzetek[forrásszöveg szerkesztése]

  1. Tóth Béla is megemlíti 1900-ban megjelent könyvében, hogy a történet Antoine François Prévost abbé esetén alapul, akit 1763-ban boncoltak fel élve – Hahner Péter: Újabb 100..., 225. old.

Források[forrásszöveg szerkesztése]

  1. Le Dieci Giornate di Brescia, la Leonessa d’Italia, unicoffee.it
  2. Egyetemes történet - Az olasz forradalmak, mek.niif.hu
  3. Bárány István Haynau és a Rotschildok, tankonyvtar.hu
  4. 1850. július 8. | Haynau leváltása, rubicon.hu
  5. Kurcz Béla: 160 éve: hányan estek áldozatul Haynau megtorlásának?. hvg.hu, 2009. október 6. (Hozzáférés: 2017. december 20.)
  6. Haynau rémuralma. hvg.hu. (Hozzáférés: 2017. december 20.)
  7. Haynau - egy eszme megszállottja? Archiválva 2015. február 25-i dátummal a Wayback Machine-ben, 48.sulinet.hu
  8. Haynau anyja zsidó volt?
  9. 1849. augusztus 15. Haynau levele Joseph Radetzky császári királyi tábornagynak, mek.oszk.hu
  10. 1849. július 1. Haynau kiáltványa PROCLAMATIO, mek.oszk.hu
  11. Haynau felavatja a Lánchidat
  12. Hermann Róbert: Az 1849–1850. évi kivégzések, http://epa.oszk.hu/
  13. Tarján M. Tamás: 1850. július 8. Haynau leváltása, rubicon.hu
  14. Czupy György: Adatok a magyar nemzet kultúrájához, realzoldek.hu
  15. Palágyi Lajos: Egy Haynau-birtok Szatmár vármegyében, fehergyarmat.hu
  16. Mogyorósi Sándor: Rémalkotó néphagyomány? , epa.oszk.hu
  17. Haynau megalázta a magyar főtiszteket, origo.hu
  18. Haynau és a londoni serfőző legények
  19. Vasárnapi Ujság 1903. 50. szám Haynau kalandja Londonban, epa.oszk.hu
  20. The attack of Haynau “Down with the Austrian butcher!”, hopbot.co
  21. László Kürti, "The woman-flogger, General Hyena: Images of Julius Jacob von Haynau (1786-1853), Enforcer of Imperial Austria". International Journal of Comic Arts, Fall/Winter, 2014, 65-90.
  22. Londoni munkások inzultálják Haynaut , mek.oszk.hu
  23. The humbling of “General Hyena” 1850 - dawlish chronicles, dawlishchronicles.com
  24. A fanatikus 'rendteremtő', hirmagazin.sulinet.hu
  25. Hahner Péter: Újabb 100 történelmi tévhit avagy Amit biztosan tudsz a történelemről – és mind rosszul tudod, Animus Kiadó, 2011, ISBN 9789633240298, 229. old.
  26. Egy pillantás a hóhérra: Haynau
  27. Egy forradalom, négy temetés - 5. rész: Egy koponya, fekete hajfürtökkel
  28. Viele berühmte Menschen sind am Leonhardfriedhof begraben
  29. The grave of Julius, freiherr von Haynau at the St. Leonhard-Friedhof, Graz

További információk[forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikk[forrásszöveg szerkesztése]


Elődje:
Ludwig von Welden
Az osztrák császári haderő főparancsnokaA Habsburg Birodalom zászlaja
Utódja: