1825–27-es pozsonyi országgyűlés

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hasonló cikkcímek és megnevezések: Pozsonyi országgyűlés (egyértelműsítő lap)
Széchenyi István felajánlja egyévi jövedelmét egy „Tudós Társaság” felállítására - Vinzenz Katzler litográfiája

A Pozsony városában megrendezett 1825-ös országgyűlést szokás az első reformországgyűlésnek, a reformkor kezdetének tekinteni, bár a hagyományos sérelmi politika folytatása mellett még kevés előremutató törvényt hozott a diéta.[1] Az országgyűlés határozott az 1791-ben felállított reformbizottság munkájának folytatásáról, és nagybirtokosok adakozásából megteremtették az alapot a Magyar Tudományos Akadémia és a Ludoviceum létrehozáshoz. Ugyanakkor sikerült kompromisszumra jutni a rendi sérelmek kérdésében is.

Összehívása[szerkesztés]

I. Ferenc 1825. július 3-án Bergamóban írta alá a meghívót az országgyűlésre.[2] Metternich ellenkezését állítólag a következő szavakkal intette le:

„ Most szeretni fognak a magyarok, mert nem kérek tőlük semmit. Ki tudja, pár év múlva nem én leszek-e valamiben rájuk szorulva? ”

A diétát szeptember 11-én nyitotta meg az uralkodó Pozsonyban.[3] Trónbeszédében a királyné megkoronázását, az adó megajánlását, emellett az 1790–91-es országgyűlés által kiküldött bizottságok reformjavaslatainak elővételét és a magánszemélyek pénzviszonyainak rendezését javasolta.[4] Tanácsadóival egyetemben azt gondolta, hogy a több, mint harmincéves bizottsági jelentések nem váltanak majd ki különösebb érdeklődést.[4]

A kor szelleme[szerkesztés]

A korszakra jellemző, hogy szembekerült egymással a létező intézményi keret és a gazdasági fejlődés. Kautz Gyula megfogalmazásában:[5]

„az anyagi érdekek az alkotmányiakkal, a közgazdaság követelései a közjogiéval mind nagyobb ellentétbe kezdenek jőni, s a nemzet messzebblátó fiai felismerik és vallják már azt, hogy az ősmagyar alkotmány, úgy mint van, a közgazdasági reformok égető szükségességével szemben, jó részben tarthatatlanná vált s gyökeres reformokra szorul.”

Új gazdasági és üzleti formák terjedtek el ekkor az országban, „ökonómiai ébredésnek” lehetünk tanúi. Gazdasági szakírások, folyóiratok ebben a korban nem léteztek Magyarországon, a közgazdasági eszmék, a gazdasági problémák, tények elsősorban az országgyűlésen elhangzó nyilatkozatokból és a bizottsági jelentésekből ismerhetők meg. A korszakban fokozatosan megszülető önálló szakirodalom sokszor a gyűléseken vitatott problémákra válaszul, a honatyák befolyásolása céljából jelent meg. Ehhez illeszkedett közreadásuk időpontja is.[5]

Az országgyűlés összehívásakor rendek jelentős része át akarta vizsgálni az 1791. évi tervezeteket, és kiálltak az arra érdemes részek megvalósításáért. Ekkor azonban még sokan idegenkedtek a lényeges változásokat hozó újításoktól. A döntéshozók nagy része - a megelőző évek fejlődése ellenére - nem rendelkezett kellő ismerettel és jártassággal sem az állami sem a gazdasági szaktudás tekintetében ahhoz, hogy a reformok szükségességét illetve hasznát meg tudják ítélni.[5]

A korszakban a viták az adószint és adóelvek, a birtokviszonyok (az úrbéresség), a kereskedelem és ipar kérdései körül dúltak. További fontos probléma volt a rendezetlen államháztartás és ehhez kapcsolódóan a pénzkibocsátás mértéke. Az adóelv tekintetében a nemesi adómentesség privilégiumának kérdése volt a gyújtópont.[5]

A rendi sérelmek felhánytorgatása[szerkesztés]

A rendek a királyné megkoronázása után elsősorban az alkotmányt ért sérelmeket tárgyalták. Követelték a törvénytelen újoncozás beszüntetését, az adók papírpénzben való beszedését,[6] az 1791-ben elfogadott és azóta megsértett törvények újra szentesítését.[7] Követelték továbbá, hogy a törvénysértő hivatalnokokat a magyar bíróság vonhassa felelősségre. I. Ferenc az újoncozás beszüntetésére vonatkozó feliraton kívül – amit a békére való tekintettel elfogadott – a többi követelést mereven elutasította. József nádor közvetítésével jött létre végül 1827-re egy mindkét félnek elfogadható kompromisszum. Ebben I. Ferenc beleegyezett az alkotmányos biztosítékok megerősítésébe, az adóhátralék elengedésébe és ígéretet tett a papírpénz kivonására.[8]

Reformtörekvések[szerkesztés]

A közteherviselés ügyében komoly előrelépés nem történt. Ugyan felmerült a jobbágytelken ülő nemesek megadóztatása, a javaslat azonban nem aratott osztatlan sikert.[7] Ugyanígy kudarcot vallott Felsőbüki Nagy Pál, Sopron követének indítványa a jobbágyság képviseletére a parlamentben.

Széchenyi István gróf legelső beszédét a felső tábla 1825. október 12-i ülésén tartotta, és (pedig ami óriási feltűnést kelt) magyar nyelven, mivel addig latinul volt szokás a beszédeket tartani. Szoboszlai Pap István a későbbi tiszántúli superintendens, aki azon az országgyűlésen a református lelkészi teendőket végezte, azt irta egyik levelében, hogy „epochát csinál ezen a táblán gróf Széchenyi kapitány, mert ő magyarul szólalt meg".[9] Az országgyűlés talán legnagyobb hatású eseménye Nagy Pál 1825 november 3-án a kerületi ülésen elhangzott beszédéhez köthető. A szónoklatban a magyar nyelvről, mint nemzeti ügyről beszélt. Ennek a hatására ajánlotta fel Széchenyi István még az ülésen egyévi jövedelmének a kamatait (kb. 60 000 forintot) a későbbi Magyar Tudományos Akadémia elődjének létrehozására. Példáját még számosan követték, többek között Batthyány Fülöp herceg, Károlyi György gróf és József nádor. Az ő nagylelkűségüknek állít emléket az 1827. évi XII. törvény. Az országgyűlés végére magánadományokból 250 000 ezüst forint gyűlt össze, és a XI. törvénycikk kimondta, hogy a magánadományokból „a hazai nyelv müvelésére” tudós társaságot kell alapítani.[10]

Az országgyűlés két törvényben is foglalkozott a magyar katonai akadémia (Ludoviceum) felállításával. Elhatározták, hogy az akadémiát Pesten építik fel, és a váci épületet eladják.[11] Az akadémia pénzügyi alapját szolgáló (már 1808-ban felállított) alapítvány értékét a háborús évek inflációja nagyban lecsökkentette, ennek pótlására jelentős adományokat ajánlott fel a magyar nemesség.[12][13]

A korábbi reformtervezetek átvizsgálására és a kornak megfelelő módosítások elvégzésére kirendelték a Commissio systematica-t, egy 80–90 fős nagybizottságot. A bizottság 9 albizottságban kezdte vizsgálatait 1828–tól. Az albizottságok többek között közgazdasági kérdéseket érintettek, a kereskedelem, az ipar, a jobbágyviszonyokkal kapcsolatos lehetőségeket tárgyalták. A bizottsági jelentésekből és vitákból részben merkantilisztikus (kereskedelmi bizottság) vagy teljesen merkantilista (pénzügyi, financiális kérdések) álláspontok rajzolódtak ki.[5] Protekcionista irányzatok ekkor nem jelentek meg a határozatokban.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Doboszlay, 1. o.
  2. ↑ Nemzet Születik, 17. o. 
  3. ↑ az országgyűlés "előbeszédje". (Hozzáférés: 2010. július 10.)
  4. ↑ a b Nemzet Születik, 19. o. 
  5. ↑ a b c d e Bekker Zs.
  6. ↑ A császári udvar által kibocsátott papírpénz valós értéke a névértéknek kb. 40%-át érte el 1822-ben lásd Haza és Haladás: "A rendi-nemzeti ellenállás" fejezet
  7. ↑ a b Nemzet Születik, 20. o. 
  8. ↑ Haza és Haladás: "Az új kompromisszum és az elmaradottság tudatosodása fejezet"
  9. ↑ Kézikönyvtár. A magyar nemzet története. SZILÁGYI SÁNDOR A MAGYAR NEMZET TÖRTÉNETE. A NEMZETI ÁLLAMALKOTÁS KORA (1815–1847). ELSŐ KÖNYV • A RENDI ALKOTMÁNY KITATAROZÁSA. V. FEJEZET. Az 1825/27-iki országgyűlés. Alkudozás a király és a nemzet közt.
  10. ↑ Nemzet Születik, 21. o. 
  11. ↑ a Ludovika katonai akadémia haladéktalan fölállitásáról. [2006. május 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. július 11.)
  12. ↑ Az 1848-49. évi forradalom..., 239-240. o. 
  13. ↑ Archivált másolat. [2006. május 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. július 10.)

Forrásjegyzék[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=1825–27-es_pozsonyi_országgyűlés&oldid=27010754”