Dessewffy Aurél (országbíró)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Dessewffy Aurél
Dessewffy Aurél 1913-ban (fénykép a Vasárnapi Ujság 1913. évi 11. számában)
Dessewffy Aurél 1913-ban (fénykép a Vasárnapi Ujság 1913. évi 11. számában)
A Magyar Királyság Főrendiházának elnöke
Hivatali idő
1906. május 17. 1910. február 10.
Előd Csáky Albin
Utód Csáky Albin
A Magyar Királyság országbírója
Hivatali idő
1917. július 31. vagy szeptember 13.[1]
1918. november 16.[2]
Előd Orczy Béla
Utód nem volt

Született 1846. január 16.
Bűdszentmihály
Elhunyt1928. március 28. (82 évesen)
Budapest
Sírhely Bűdszentmihály

Szülei Dessewffy Emil
Foglalkozás politikus
A Wikimédia Commons tartalmaz Dessewffy Aurél témájú médiaállományokat.

Gróf cserneki és tarkői[3][4] Dessewffy Aurél (Bűdszentmihály, 1846. január 16.Budapest, 1928. március 28.) a Magyar Királyság utolsó országbírója, az MTA igazgatóságának tagja.

Életpályája[szerkesztés]

Dessewffy Emilnek, az MTA tiszteleti tagjának és elnökének a fia, édesanyja báró Wenckheim Paulina volt.

Budapesten végzett jogot, majd Németországban közgazdasági tanulmányokat folytatott. 1874 és 1883 között országgyűlési képviselő volt. 1883 után a Tisza Kálmán-kormány ellenzékéhez, Apponyi Albert pártjához csatlakozott. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület alelnöke, majd elnöke lett. 1887-ben a Magyar Földhitelintézet elnöke lett. 1906-ban a Főrendiház elnökévé nevezte ki I. Ferenc József. Erről a tisztségéről 1910-ben lemondott és visszavonult a politikától. 1917. július 31-én IV. Károly magyar király kinevezte országbíróvá. Haláláig aktív maradt.

A forradalmak után, 1920-ban környezete biztatta, hogy magas közjogi méltóságként vegye kezébe az ország irányítását, azonban ő ezt nem vállalta el. Demokratikus választást javasolt, és még 1926-ban is csak úgy szavazta meg a Magyar Királyság Horthy alatti jogfolytonosságát, hogy azt ideiglenesnek tekinti.[5] Élete végén, 1927-től a felsőház tagja volt. Ugyanekkor lett tiszteletbeli elnöke (Bethlen István miniszterelnök és Csernoch János hercegprímás mellett) a megalakuló Magyar Mezőgazdasági Múzeum Barátainak Köre nevezetű egyesületnek is.[6]

Gr. Dessewffy Aurél 1928-ban, 83. életévében hunyt el. Végakaratának megfelelően a család bűdszentmihályi sírkertjében helyezték örök nyugalomra, a temetési szertartást Kemecse kiváló szülötte, Dr. Kriston Endre celebrálta és szentelte be a koporsót. A koporsóján ez állt: „gr. Dessewffy Aurél ORSZÁGBÍRÓ.” Utódai később Dél-Amerikába költöztek, de a sírt látogatják.[5]

Magánélete[szerkesztés]

1869-ben feleségül vette gróf Károlyi Pálmát (1847. március 28. – 1919. április 14.). Öt gyermekük született:[7]

  • Dessewffy Gräfin Mária (Rolla) Karolina (1870. szeptember 10. – 1950. január 28.)
  • Dessewffy Ilona (1871. november 28. – 1945)
  • Dessewffy Emil (1873. március 19. – 1935. december 18.)
  • Dessewffy István (1882. február 13. – 1946)
  • Dessewffy Eleonóra (1889. szeptember 2. – 1905. november 23)

Művei[szerkesztés]

  • Közlekedés ügyében tárgyalt kérdések (György Endrével, Budapest, 1881)
  • A gazdakör hitelügyi bizottságának emlékirata (Schmidt Józseffel, Budapest, 1884)

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.  
  • Jónás Károly – Villám Judit: A Magyar Országgyűlés elnökei, 1848–2002. Almanach. Argumentum Kiadó, Budapest, 2002, ISBN 963-446-225-1, 233-235. oldal.

További információk[szerkesztés]