Tarkő
| Tarkő (Kamenica) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Eperjesi |
| Járás | Kisszebeni |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1248 |
| Polgármester | Ladislav Urda |
| Irányítószám | 082 81 |
| Körzethívószám | 051 |
| Forgalmi rendszám | SB |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 1802 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 87 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 483 m |
| Terület | 21,30 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 49° 11′ 27″, k. h. 20° 57′ 40″Koordináták: é. sz. 49° 11′ 27″, k. h. 20° 57′ 40″ | |
| Tarkő weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Tarkő témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Tarkő (szlovákul: Kamenica) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Kisszebeni járásában.
Fekvése[szerkesztés]
Kisszebentől 14 km-re északnyugatra fekszik.
Története[szerkesztés]
Tarkő várát a 13. században a Berzeviczyek építették a Kassáról Lengyelországba vezető kereskedelmi út védelmére, majd a rokon Tarkőieké lett. A falu a vár szolgálófalujaként keletkezett a 13. században. 1248-ban „Tharkveley” néven említik először, majd 1270-ben „Torkueley”-nek hívják. Ebben az évben V. István király más birtokokkal együtt hívének, Detrichnek és rokonának: Miklósnak, valamint fiaiknak adja. Az adományt 1275-ben IV. László király oklevele erősíti meg. 1281-ben „Thorkw”-ként említik a falut. 1287-ben az egri káptalan oklevele is megerősíti a korábbi adományt. 1296-ban a falu „Torkow” alakban szerepel a korabeli forrásokban. Ekkoriban a vár uradalmi központ, a Berzeviczy család innen igazgatta a hozzá tartozó 10 falut. A falu templomát Berzeviczi Rikolf szepesi gróf építtette 1300 körül, Gotfrid nevű papját 1330-ban említik először.
A Sztáray család a kezdetektől fogva birtokos a településen. 1427-ben 44 portája adózott. 1436-ban a hűtlenné vált Tarkői Jánost a királyi hadak kiostromolták a várból. 1444-ben a husziták birtokolták a várat, 1456-ban pedig felégették és kirabolták a falut. A 16. századtól a Tarczay, majd a Dessewffy család birtokos a községben. A 16. század elején a vár lakórészeit reneszánsz stílusban építették át. 1556-ban a császári csapatok megostromolták, hét nap után elfoglalták és császári parancsra lerombolták, azóta rom. Köveit a környező falvak építkezéseihez hordták el.
A 16. század második felében a templom a protestánsok kezére került, a plébánia megszűnt. 1600-ban 31 lakóház állt a faluban. 1672-ben a templom újra a katolikusoké, de ekkor még nem önálló plébánia, hanem Héthárs filiája lesz. Az 1680-as években plébániáját újra alapítják. Anyakönyveit 1741-től vezetik. 1787-ben a falu 93 házában 627 lakos élt.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „TARKŐ. Kamenicza. Tót falu Sáros Várm. földes Ura Dezsőfy Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Tarkő Várához közel; földgye középszerű, réttye, legelője, és fája van, piatza sints meszsze.”[2]
1828-ban 97 háza és 740 lakosa volt. Lakói mezőgazdasággal, szövéssel, állattartással, erdei munkákkal foglalkoztak.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Tarkő, Kamenicza, tót falu, Sáros vmegyében, Héthárshoz északra 1 mfdnyire: 678 kath., 1 evang., 49 zsidó. Kath. paroch. templom. Több urasági lakház. Rétje, legelője, földje meglehetős; erdeje derék. Közel a helységhez egy kősziklás hegyen láthatni régi várának maradványait, melly várat Tarczay György halála után I. Ferdinand 1558-ban a Dessewffy és Tahy nemzetségeknek ajándékozta. Ut. p. Eperjes.”[3]
A trianoni diktátum előtt Sáros vármegye Héthársi járásához tartozott.
Az 1920-as években sok lakója vándorolt ki a tengerentúlra a gazdasági nehézségek miatt.
Népessége[szerkesztés]
A falunak 1910-ben 974, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.
2001-ben 1815 lakosából 1798 szlovák volt.
2011-ben 1854 lakosából 1830 szlovák.
Nevezetességei[szerkesztés]
- A falu feletti hegyen állnak Tarkő várának romjai.
- A falu plébániatemploma a 14. század első felében épült, gótikus eredetű, 1703 után barokk stílusban építették át. 1804-ben bővítették és klasszicista stílusban építették át.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
Források[szerkesztés]
- 2016 Hrad na zámku. Národný kalendár 2017
További információk[szerkesztés]
A Kisszebeni járás települései | ||
|---|---|---|
Kisszeben (Sabinov) | ||
Alsószalók (Nižný Slavkov) · Bajorvágás (Bajerovce) · Berzevice (Brezovica) · Bodonlaka (Bodovce) · Csendespatak (Tichý Potok) · Daróc (Šarišské Dravce) · Décső (Ďačov) · Deléte (Daletice) · Felsősom (Drienica) · Gombosszentgyörgy (Hubošovce) · Hámbor (Brezovička) · Fazekasrét (Lúčka) · Héthárs (Lipany) · Hőnig (Hanigovce) · Jakabfölde (Jakubova Voľa) · Jákórésze (Jakovany) · Jernye (Jarovnice) · Kisszebenmajor (Červená Voda) · Krivány (Krivany) · Litinye (Ľutina) · Magas (Vysoká) · Magyarjakabfalva (Jakubovany) · Milpos (Milpoš) · Nyársardó (Ražňany) · Olajpatak (Olejníkov) · Olysó (Oľšov) · Osztrópatak (Ostrovany) · Pécsújfalu (Pečovská Nová Ves) · Polony (Poloma) · Pusztasalgó (Uzovský Šalgov) · Ratvaj · Roskovány (Rožkovany) · Szentmihályfalva (Šarišské Michaľany) · Széprét (Krásna Lúka) · Szinyefő (Renčišov) · Tarca (Torysa) · Tarcadobó (Dubovica) · Tarkő (Kamenica) · Tótselymes (Šarišské Sokolovce) · Úszfalva (Uzovce) · Úszpeklény (Uzovské Pekľany) · Vörösalma (Červenica pri Sabinove) |  | |
