Csobánka

	Csobánka
	Csobánka látképe
; Csobánka címere	; Csobánka zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Közép-Magyarország
Vármegye	Pest
Járás	Szentendrei
Jogállás	község
Polgármester	Völgyes József (független)
Irányítószám	2014
Körzethívószám	26
Testvértelepülései	Lista Wertheim
	Népesség
Teljes népesség	3550 fő (2021. jan. 1.)
Népsűrűség	140,86 fő/km²
	Földrajzi adatok
Terület	22,76 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	Csobánka Pozíció Magyarország térképén
	é. sz. 47° 38′ 33″, k. h. 18° 58′ 04″Koordináták: é. sz. 47° 38′ 33″, k. h. 18° 58′ 04″
	Csobánka Pozíció Pest vármegye térképén
	Csobánka weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Csobánka témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Nem tévesztendő össze a következővel: Csobánka (keresztnév).

Csobánka látképe az Oszoly-csúcs felől

Csobánka község (szerbül: Чобанац, németül: Tschowanka) Pest megyében, a Szentendrei járásban, a budapesti agglomerációban.

Fekvése[szerkesztés]

A település a 328 méteres Oszoly-csúcs, a 352 méteres Csúcs-hegy, a 488 méteres Kis-Kevély, a Csobánkai-nyereg és a Hosszú-hegy határolta medencében fekszik, mely észak-északnyugati irányból nyitott. Bár a hűvösebb levegő beáramlása miatt itt pár fokkal mindig alacsonyabb a hőmérséklet, mint a környező településeken, de épp ennek köszönhető különleges szubalpin klímája, mely a légzőszervi betegségben szenvedőknek gyógyírt jelenthet.

Csobánkától északnyugatra emelkedik a Pilis legmagasabb pontja, a Pilis (757 méter), valamint a Dobogó-kő (700 méter).

A település központján keresztül folyik a Dera-patak, a község déli határvonalát pedig a Határ-réti-árok folyása jelöli ki. Részben a község területéhez tartozik az utóbbi patak duzzasztásával kialakított Határréti-víztározó, valamint a Határ-réti-árok és a Házi-réti-patak összefolyásánál kialakított, jóval nagyobb alapterületű Háziréti-víztározó is.

Csobánka belterületi részén az 1109-es út halad végig, amely a 10-es főútból ágazik ki Pilisvörösvár központjában és a község északi szélén az 1111-es útba torkollva ér véget.

Története[szerkesztés]

A település neve az iráni "suban" szóra vezethető vissza, amely pásztort jelent. A „csobán” szavunk a honfoglalás korára vezethető vissza. Ssubanus alakban már 1177 körül említi írott forrás. Legkorábban 1698. január 3-án írták le a település ma is használatos hivatalos nevét Pest vármegye adókivetési jegyzőkönyvében. A Csobánka név magyar, a -ka kicsinyítő képző is magyar.

Csobánkai panoráma

A középkori alapítású, de valószínűleg a kelta-római maradványokra épült Csobánka község és környéke – az egykori Borony – az őskortól lakott színhely. A római korból maradt ránk egy sírkődarab, amely a katolikus templom kertjében ma is látható.

A Csobánka, valamint a Borony név az Aba nemzetség egy-egy ágától származik. Az Árpád-kori Hont-Pázmány nemzetség itteni birtokai a XIII. században a pilisi ciszterciták tulajdonába kerültek, s ezeken a földeken, éppen úgy, mint a szomszédos Pomázon, a szőlőkultúra virágzott századokon át. Lakossága a török időszakban csaknem teljesen elpusztult. 1661-től a település a felsővattai Wattay család birtokába került. Wattay Pál Pest-Pilis-Solt vármegye helyettes alispánja, majd fia János a vármegye kuruc alispánja igazgatta a falut. Benépesülése az 1690-es nagy török ellentámadást követően indult meg a délvidékről, ekkor Csernojevics Arzén szerb pátriarcha vezetésével nagyszámú rác (szerb) népesség érkezett a török csapatok elől és telepítettek be a középkori Borony puszta területére. Ők lettek Csobánka második alapítói. A szerbek először pásztorkodással, később gyümölcs- és virágtermesztéssel foglalkoztak.

A többi nemzetiség – így a sváb, a szlovák, a cigány – a 18. században telepítettek le a faluba a Wattayak. A cigányok a 18. század elején az úgynevezett Cigány hegyen kezdtek letelepedni, majd később az erdőtulajdonos gazdák által adományozott, a Szentkúthoz vezető út melletti telkekre települtek.^[3] A 18. század elején már éltek svábok is Csobánkán, az 1725-ös összeírásban „Német Mihály molnár”-t név szerint is szerepeltetik. A Türingiából érkező német családok a század közepén ideköltöző magyarokkal együtt újjáépítették a török idők óta romokban álló mai ófalut. A szlovákok a század második harmadában települnek ide, családneveik 1736-ban jelennek meg egy összeírásban. A cigányság 1760 után talál otthonra a faluban, eleik a kovácsmesterséget űzték. Híresek voltak a csobánkai és pomázi szegkovácsok, utóbbiak szövetkezetet is alakítottak.^[4] Az 1880-as években azután a lakatos szakma fokozatosan kiszorította a hagyományos szegkovács mesterséget, és a férfiak zöme gyárakban vállalt munkát.^[5]

1737-ben Csobánka a Wattay család birtokában volt egészen a jobbágyság megszűnéséig. Az ortodox templom 1746-ban, a római katolikus templom 1833-tól 1856-ig épült.^[6] A csobánkai Szent Hubertus-kápolna építői a csobánkai vadászegylet tagjai voltak 1903-ban, amelyet 1904-ben szenteltek fel. 1972-ben újjáépítették.^[7] Ma azonban egy nagyvállalat tulajdonában kifosztva, lepusztult állapotban és kihasználatlanul áll a település területén a Kápolna dombon.^[8]

Szent Gábriel arkangyal Szerb Ortodox templom (6950. számú műemlék)

Szent Anna római katolikus templom 2010-ben (6952. számú műemlék)

Az 1880-as évektől kedvelt kiránduló helye volt a fővárosi közönségnek. Ahogy a korabeli Turisták Lapja írta: „regényes sziklás hegyek aljában, az erdő közvetlen szélén terül el e csinos tiszta falu, mely a pomázi vasúti állomásról gyalog 5/4, kocsin fél óra alatt érhető el. [...] A csobánkai vendéglős Pomáz és Csobánka közt rendes társaskocsi-járatokat tart fenn: e kocsik hétköznapokon négyszer, vasárnap minden vonathoz közlekednek.” A 20.század elején jött létre a Csobánkához tartozó Szent Hubertus-nyaralótelep.^[9] 1911-ben alapították meg a Csobánkai Szépítő Egyesületet.^[10] A szerbek nagy része 1920, majd 1945 után áttelepült Jugoszláviába, a helybéli svábokat – 1310 főt – az 1945-ös potsdami konferencián elhatározottak szerint, 1946. március 15-16-án kitelepítették a németországi Wertheimbe.^[3] Helyükbe áttelepített felvidéki magyarok, az Alföldről jászladányiak és csángó beköltözők érkeztek.

Közélete[szerkesztés]

Polgármesterei[szerkesztés]

1990–1994: Kajtor János (független)^[11]
1994–1998: Dr. Bodor György (független)^[12]
1998–2002: Török István (független)^[13]
2002–2006: Török István (független)^[14]
2006–2010: Török István (független)^[15]
2010–2014: Winkler Sándor Józsefné (KDNP)^[16]
2014–2019: Winkler Sándor Józsefné (Fidesz-KDNP)^[17]
2019-től: Völgyes József (független)^[1]

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 90,6%-a magyarnak, 14,7% cigánynak, 4,2% németnek, 0,5% románnak, 1,2% szerbnek, 1,2% szlováknak mondta magát (9,1% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 35,3%, református 8,7%, evangélikus 1%, görögkatolikus 0,3%, felekezeten kívüli 18,4% (33,6% nem nyilatkozott).^[18]

Nevezetességei[szerkesztés]

Az 1904-ben felszentelt, mára már lepusztult, neogótikus stílusú Szent Hubertus-kápolna épülete^[19]

A Kis-kevélyi-barlang (Mackó barlang bejárata)

Oszoly-szikla

Építmények
- Szent Gábriel arkangyal szerb ortodox templom
- Szent Anna római katolikus templom
- Szent Hubertusz kápolna, a 20. század elején a Margitliget szomszédságában kiépült Szent Hubertusz nyaralótelep használaton kívüli kápolnája^[20]
- Közép-európai Cserkészpark
- Helytörténeti Gyűjtemény, Csobánka, Fő tér 7.^[21]
- Margitligeti kastély - Prohászka Ottokár Élet Háza, szerzetes rend tulajdonában van, nem látogatható^[22]^[23]
- Szentkút - Csobánkától nyugatra, a Mária-út mentén található forrás (Mária-kutacska) és az ott épült római katolikus erdei kápolna, amely egy búcsújáróhely Sarlós Boldogasszony tiszteletére^[24]^[25] ^[26]
Barlangok
- Csúcs-hegyi Cserepes-barlang
- Csúcs-hegyi Cső-barlang
- Oszolyi-hasadék
- Pados-barlang
- Kis-kevélyi-barlang (Mackó-barlang)
- Macska-barlang^[27]
- Csobánkai Huzatos-barlang
- Tamás-lik
- Laci-zsomboly
- Szurdok-völgyi-víznyelő
- Háromlyukú-zsomboly
- Óra-barlang
- Óra-fali-sziklaodú
- Margitliget szirttetői-barlang
- Margitligeti-kőfülke
- Hubertus 1. sz. barlang
- Hubertus 2. sz. barlang
- Kis-Berda-barlang
- Sunyi-lyuk
- Delago-barlang
- Delago-odú
- Delago-Rókalyuk
- Dinó-rejtek (Kiss Péter-barlang)^[28]
Egyéb látnivalók
- Csobánkai tanösvények^[29]
  - Erdőszéli ösvény
  - Fehér sziklák ösvény
  - Oszoly ösvény
  - Mackó-barlang ösvény
  - Szent-kúti ösvény
- Facélia vagy mézontófű (Phacelia tanacetifolia) ültetvény a Csobánka, Pilisvörösvár, Pilisszántó háromszögben^[30]
- Határréti-víztározó
- A Csobánkán fellelt római kori sírkő a Magyar Nemzeti Múzeum római kőtárában, Nemoratta sírköve (MNM 104.1901.), amelynek felirata „A halotti isteneknek! Nemoratta, Speratus lánya, aki 10 évet élt (- - -?) állította a sírkövet az itt nyugvónak.”^[31]
- Oszoly-csúcs^[32]
- Óratorony Oszoly-szikla^[33]
- Római kori oltárkődarab a katolikus templom előkertjében,

Ismert emberek, akik a településhez kötődnek[szerkesztés]

Csobánkán született 1843-ban Pivár Ignác, a siketnémák számára Vácott létrehozott intézet, később a Vakok Budapesti Országos Intézetének az igazgatója.
Itt született 1953-ban Pistyur Imre Munkácsy Mihály-díjas szobrászművész.^[34]
Itt élt Bajor Nagy Ernő újságíró és felesége, László Margit operaénekesnő.

A település az irodalomban[szerkesztés]

Déry Tibor: Niki – Egy kutya története című művének főszereplői eleinte Csobánkán élnek.
Csobánka az egyik, érintőlegesen említett helyszíne Mattyasovszky Jenő Hód és a rémült kísértet, illetve Hód zsákutcában című bűnügyi regényeinek.

Berda József magyar költő emléktáblája Csobánkán, a Csúcs-hegy oldalában

Csobánka környékének térképe, amely az OpenStreetMap projekt adatainak felhasználásával készült

„	Mint a völgyből fólzengő szelíd harangszó, úgy cseng a neved: Csobánka. Pilisvörösvár felé menet pillantottam meg, szegény halandó, a tündéri völgyet, melyben úgy fekszel éppen, mint mély bölcsőben a mosolygó kisded, s egyre ámultam a szemet-vidító panorámán ... Akár az izzó réz, oly vörös volt, oly pazarul csillogott a lebukó nap fényében az Oszoly, a Kiskevély s háttérben a nyakas Csikóvár!	”
– Berda József: Csobánka ^[35]