Csobánka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Csobánka
Csobánka látképe
Csobánka látképe
Csobánka címere
Csobánka címere
Csobánka zászlaja
Csobánka zászlaja
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióKözép-Magyarország
VármegyePest
JárásSzentendrei
Jogállás község
Polgármester Völgyes József (független)[1]
Irányítószám 2014
Körzethívószám 26
Testvértelepülései
Népesség
Teljes népesség3550 fő (2021. jan. 1.)[2]
Népsűrűség140,86 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület22,76 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Csobánka (Magyarország)
Csobánka
Csobánka
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 38′ 33″, k. h. 18° 58′ 04″Koordináták: é. sz. 47° 38′ 33″, k. h. 18° 58′ 04″
Csobánka (Pest vármegye)
Csobánka
Csobánka
Pozíció Pest vármegye térképén
Csobánka weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Csobánka témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Csobánka látképe az Oszoly-csúcs felől

Csobánka község (szerbül: Чобанац, németül: Tschowanka) Pest megyében, a Szentendrei járásban, a budapesti agglomerációban.

Fekvése[szerkesztés]

A település a 328 méteres Oszoly-csúcs, a 352 méteres Csúcs-hegy, a 488 méteres Kis-Kevély, a Csobánkai-nyereg és a Hosszú-hegy határolta medencében fekszik, mely észak-északnyugati irányból nyitott. Bár a hűvösebb levegő beáramlása miatt itt pár fokkal mindig alacsonyabb a hőmérséklet, mint a környező településeken, de épp ennek köszönhető különleges szubalpin klímája, mely a légzőszervi betegségben szenvedőknek gyógyírt jelenthet.

Csobánkától északnyugatra emelkedik a Pilis legmagasabb pontja, a Pilis (757 méter), valamint a Dobogó-kő (700 méter).

A település központján keresztül folyik a Dera-patak, a község déli határvonalát pedig a Határ-réti-árok folyása jelöli ki. Részben a község területéhez tartozik az utóbbi patak duzzasztásával kialakított Határréti-víztározó, valamint a Határ-réti-árok és a Házi-réti-patak összefolyásánál kialakított, jóval nagyobb alapterületű Háziréti-víztározó is.

Csobánka belterületi részén az 1109-es út halad végig, amely a 10-es főútból ágazik ki Pilisvörösvár központjában és a község északi szélén az 1111-es útba torkollva ér véget.

Története[szerkesztés]

A település neve az iráni "suban" szóra vezethető vissza, amely pásztort jelent. A „csobán” szavunk a honfoglalás korára vezethető vissza. Ssubanus alakban már 1177 körül említi írott forrás. Legkorábban 1698. január 3-án írták le a település ma is használatos hivatalos nevét Pest vármegye adókivetési jegyzőkönyvében. A Csobánka név magyar, a -ka kicsinyítő képző is magyar.

Csobánkai panoráma

A középkori alapítású, de valószínűleg a kelta-római maradványokra épült Csobánka község és környéke – az egykori Borony – az őskortól lakott színhely. A római korból maradt ránk egy sírkődarab, amely a katolikus templom kertjében ma is látható.

A Csobánka, valamint a Borony név az Aba nemzetség egy-egy ágától származik. Az Árpád-kori Hont-Pázmány nemzetség itteni birtokai a XIII. században a pilisi ciszterciták tulajdonába kerültek, s ezeken a földeken, éppen úgy, mint a szomszédos Pomázon, a szőlőkultúra virágzott századokon át. Lakossága a török időszakban csaknem teljesen elpusztult. 1661-től a település a felsővattai Wattay család birtokába került. Wattay Pál Pest-Pilis-Solt vármegye helyettes alispánja, majd fia János a vármegye kuruc alispánja igazgatta a falut. Benépesülése az 1690-es nagy török ellentámadást követően indult meg a délvidékről, ekkor Csernojevics Arzén szerb pátriarcha vezetésével nagyszámú rác (szerb) népesség érkezett a török csapatok elől és telepítettek be a középkori Borony puszta területére. Ők lettek Csobánka második alapítói. A szerbek először pásztorkodással, később gyümölcs- és virágtermesztéssel foglalkoztak.

A többi nemzetiség – így a sváb, a szlovák, a cigány – a 18. században telepítettek le a faluba a Wattayak. A cigányok a 18. század elején az úgynevezett Cigány hegyen kezdtek letelepedni, majd később az erdőtulajdonos gazdák által adományozott, a Szentkúthoz vezető út melletti telkekre települtek.[3] A 18. század elején már éltek svábok is Csobánkán, az 1725-ös összeírásban „Német Mihály molnár”-t név szerint is szerepeltetik. A Türingiából érkező német családok a század közepén ideköltöző magyarokkal együtt újjáépítették a török idők óta romokban álló mai ófalut. A szlovákok a század második harmadában települnek ide, családneveik 1736-ban jelennek meg egy összeírásban. A cigányság 1760 után talál otthonra a faluban, eleik a kovácsmesterséget űzték. Híresek voltak a csobánkai és pomázi szegkovácsok, utóbbiak szövetkezetet is alakítottak.[4] Az 1880-as években azután a lakatos szakma fokozatosan kiszorította a hagyományos szegkovács mesterséget, és a férfiak zöme gyárakban vállalt munkát.[5]

1737-ben Csobánka a Wattay család birtokában volt egészen a jobbágyság megszűnéséig. Az ortodox templom 1746-ban, a római katolikus templom 1833-tól 1856-ig épült.[6] A csobánkai Szent Hubertus-kápolna építői a csobánkai vadászegylet tagjai voltak 1903-ban, amelyet 1904-ben szenteltek fel. 1972-ben újjáépítették.[7] Ma azonban egy nagyvállalat tulajdonában kifosztva, lepusztult állapotban és kihasználatlanul áll a település területén a Kápolna dombon.[8]

Szent Gábriel arkangyal Szerb Ortodox templom (6950. számú műemlék)
Szent Anna római katolikus templom 2010-ben (6952. számú műemlék)

Az 1880-as évektől kedvelt kiránduló helye volt a fővárosi közönségnek. Ahogy a korabeli Turisták Lapja írta: „regényes sziklás hegyek aljában, az erdő közvetlen szélén terül el e csinos tiszta falu, mely a pomázi vasúti állomásról gyalog 5/4, kocsin fél óra alatt érhető el. [...] A csobánkai vendéglős Pomáz és Csobánka közt rendes társaskocsi-járatokat tart fenn: e kocsik hétköznapokon négyszer, vasárnap minden vonathoz közlekednek.” A 20.század elején jött létre a Csobánkához tartozó Szent Hubertus-nyaralótelep.[9] 1911-ben alapították meg a Csobánkai Szépítő Egyesületet.[10] A szerbek nagy része 1920, majd 1945 után áttelepült Jugoszláviába, a helybéli svábokat – 1310 főt – az 1945-ös potsdami konferencián elhatározottak szerint, 1946. március 15-16-án kitelepítették a németországi Wertheimbe.[3] Helyükbe áttelepített felvidéki magyarok, az Alföldről jászladányiak és csángó beköltözők érkeztek.

Közélete[szerkesztés]

Polgármesterei[szerkesztés]

  • 1990–1994: Kajtor János (független)[11]
  • 1994–1998: Dr. Bodor György (független)[12]
  • 1998–2002: Török István (független)[13]
  • 2002–2006: Török István (független)[14]
  • 2006–2010: Török István (független)[15]
  • 2010–2014: Winkler Sándor Józsefné (KDNP)[16]
  • 2014–2019: Winkler Sándor Józsefné (Fidesz-KDNP)[17]
  • 2019-től: Völgyes József (független)[1]

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 90,6%-a magyarnak, 14,7% cigánynak, 4,2% németnek, 0,5% románnak, 1,2% szerbnek, 1,2% szlováknak mondta magát (9,1% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 35,3%, református 8,7%, evangélikus 1%, görögkatolikus 0,3%, felekezeten kívüli 18,4% (33,6% nem nyilatkozott).[18]

Nevezetességei[szerkesztés]

Az 1904-ben felszentelt, mára már lepusztult, neogótikus stílusú Szent Hubertus-kápolna épülete[19]
A Kis-kevélyi-barlang (Mackó barlang bejárata)
Oszoly-szikla

Ismert emberek, akik a településhez kötődnek[szerkesztés]

A település az irodalomban[szerkesztés]

Berda József magyar költő emléktáblája Csobánkán, a Csúcs-hegy oldalában
Csobánka környékének térképe, amely az OpenStreetMap projekt adatainak felhasználásával készült
Mint a völgyből fólzengő szelíd

harangszó, úgy cseng
a neved: Csobánka.
Pilisvörösvár felé menet
pillantottam meg, szegény halandó,
a tündéri völgyet, melyben úgy
fekszel éppen, mint mély bölcsőben
a mosolygó kisded, s egyre ámultam
a szemet-vidító panorámán ... Akár
az izzó réz, oly vörös volt, oly
pazarul csillogott a lebukó
nap fényében az Oszoly, a
Kiskevély s háttérben a nyakas Csikóvár!

Berda József: Csobánka [35]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Csobánka települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2020. március 12.)
  2. Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2022. december 16.)
  3. a b Franz Walper: „Minket is üldöztek..." A csobánkai svábok kálváriájának és kiűzésének dokumentációja. sulinet.hu. (Hozzáférés: 2022. április 30.)
  4. Magyar néprajzi lexikon szegkovács. (Hozzáférés: 2022. április 26.)
  5. Majtényi György: Mesterség és identitás Cigány szegkovácsok küzdelme az államosító hatalommal a magyarországi szocializmusban. (Hozzáférés: 2022. április 26.)
  6. Csobánkai Szent Anna plébánia. esztergomi-ersekseg.hu. (Hozzáférés: 2022. április 28.)
  7. A Szent Hubertus kápolna Csobánkán. minden-ami-magyar.hu. (Hozzáférés: 2022. április 28.)
  8. Gyalázatos állapotban a csobánkai Szent Hubertus-kápolna. kapolnak.hu. (Hozzáférés: 2022. április 28.)
  9. Elképesztő egyesületek működtek a századfordulós Pesten Gmelin Ottó ötben is tisztséget viselt: tekézett, bringázott, kápolnát emelt. index.hu. (Hozzáférés: 2022. április 28.)
  10. Pászti Nóra: A CSÉKE elődei – avagy egy kis történelmi visszatekintés. csobanka.online. (Hozzáférés: 2022. április 29.)
  11. Csobánka települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  12. Csobánka települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2019. december 4.)
  13. Csobánka települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. március 12.)
  14. Csobánka települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. március 12.)
  15. Csobánka települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. március 12.)
  16. Csobánka települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. [2015. április 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 15.)
  17. Csobánka települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. január 2.)
  18. Csobánka Helységnévtár
  19. Csobánka, Szent Hubertus kápolna. kapolnak.hu. (Hozzáférés: 2022. április 28.)
  20. Szent Hubertus kultusza és a Hubertus-lovaglás. (Hozzáférés: 2022. április 28.)
  21. Helytörténeti Gyűjtemény. cseke.info. (Hozzáférés: 2022. április 29.)
  22. Margitligeti kastély. kastelyok.com. (Hozzáférés: 2022. április 28.)
  23. Csobánka, Margitligeti kastély / fényképész juhaszj épület. dka.oszk.hu. (Hozzáférés: 2022. április 29.)
  24. Szentkút és búcsújáróhely a Sarlós Boldogasszony tiszteletére Pest megyében, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye területén lévő kegyhely. bucsujaras.hu. (Hozzáférés: 2022. április 28.)
  25. Szentkút története – avagy visszapillantás 1933-ba. szentannacserkesz.hu. (Hozzáférés: 2022. április 30.)
  26. Csobánka búcsú - Egy perc Magyarország. youtube.com. (Hozzáférés: 2022. április 30.)
  27. Macska-barlang. dunaipoly.hu. (Hozzáférés: 2022. április 30.)
  28. Százméteres mélységet értek el a Csobánka melletti Dinó-rejtekben. budapestkornyeke.hu, 2020. április 24. (Hozzáférés: 2022. április 29.)
  29. Csobánkai Tanösvények. tanosveny.oszoly.hu. (Hozzáférés: 2022. április 29.)
  30. Virágzik a facélia Csobánka és Pilisvörösvár között. csobanka.online. (Hozzáférés: 2022. április 29.)
  31. Nagy Mihály: Lapidárium A Magyar Nemzeti Múzeum római kőtára. (Hozzáférés: 2022. április 30.)
  32. Csobánka bércein át az Oszolyra. turistamagazin.hu, 2016. (Hozzáférés: 2022. április 29.)
  33. Megmenekült a pusztulástól a Csobánka melletti Óratorony-szikla. parkerdo.hu. (Hozzáférés: 2022. április 29.)
  34. Pistyur Imre - artportal.hu
  35. Barna Gábor: Búcsújáró és kegyhelyek Magyarországon (Budapest, 1990)Csobánka. library.hungaricana.hu. (Hozzáférés: 2022. április 29.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]