Vajkai Aurél

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Vajkai Aurél
Született 1903. május 14.[1]
Kolozsvár
Elhunyt 1987. november 29. (84 évesen)[1]
Budapest
Állampolgársága román

Vajkai Aurél, Wagenhuber (Kolozsvár, 1903. május 14.Budapest, 1987. november 29.) etnográfus, a történelemtudományok kandidátusa (1959).

Élete[szerkesztés]

Vajkai Aurél, Wagenhuber 1903. május 14-én született Kolozsváron. 1927-ben a Pázmány Péter Tudományegy. Orvosi Karán szerzett oklevelet. Figyelme a népi művelődés, a paraszti kultúra felé fordult. Veszprémben, később pedig Keszthelyen volt múzeumi gyakornok, életmódkutatással foglalkozott.

1939-től Budapesten, a Néprajzi Múzeumban dolgozott, pályáján Palotay Gertrud, Győrffy István, Bátky Zsigmond és Visky Károly irányította.

1942-ben egy ideig Kolozsváron az Erdélyi Tudományos Intézetben Szabó T. Attila munkatársa volt. 1942-1945 között a Magyarságtudományi Intézetben, 1945-től 1949-ig a Néptudományi Intézetben volt tanár. 1946-tól 1948-ig a Pázmány Péter Tudományegyetem néprajzi tanszékén volt előadó. 1949-ben Veszprémbe költözött, még ez évben ő alapította meg a veszprémi Bakony Múzeumot, melynek 1955-ig igazgatója is volt, 1955-től 1965-ig, nyugdíjazásáig pedig mint tudományos osztályvezető dolgozott.

Budapesten, 1987 november 29-én, 84 éves korában érte a halál.

Munkássága[szerkesztés]

Előszeretettel foglalkozott a népi orvoslással, népi építkezésekkel, ezekről számos cikke, tanulmánya jelent meg szakfolyóiratokban, napilapokban, irodalmi- és hetilapokban.

Főbb munkái[szerkesztés]

  • Adatok a Felföld népi orvoslásához (Budapest, 1937)
  • Adatok a népi orvosláshoz a Bakony-Balaton vidékén (Budapest, 1939)
  • Cserszegtomaj (Budapest, 1939)
  • Népi orvoslás a Borsavölgyében (Kolozsvár, 1943)
  • A magyar népi építkezés és lakás kutatása (Budapest, 1948)
  • A Balatonfelvidéki és Bakony vidéki falusi épületek a XVIII. századtól (Budapest, 1957)
  • A Bakony néprajza (Budapest, 1959)
  • Szentgál. Egy bakonyi falu néprajza (Budapest, 1959)
  • Balatonmellék (Budapest, 1964)
  • Balaton (Budapest, 1967, több kiadásban is)
  • Nagyvázsony (Veszprém, 1970)

Díjai[szerkesztés]

A Magyar Néprajzi Társaság 1977. június 15-én Györffy István-emlékéremmel tüntette ki.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b data.bnf.fr. (Hozzáférés: 2015. október 10.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]