Ugrás a tartalomhoz

Vajkai Aurél

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vajkai Aurél
Született1903. május 14.[1]
Kolozsvár
Elhunyt1987. november 29. (84 évesen)[1]
Budapest
Állampolgársága
Foglalkozása
  • néprajzkutató
  • történész
SablonWikidataSegítség

Vajkai Aurél, születési nevén Wagenhuber Aurél (Kolozsvár, 1903. május 14.Budapest, 1987. november 29.) etnográfus, a történelemtudományok kandidátusa (1959). Leánya Vajkai Zsófia néprajztudós.[2]

Élete

[szerkesztés]

1927-ben a Pázmány Péter Tudományegyetem orvosi karán szerzett oklevelet. Figyelme a népi művelődés, a paraszti kultúra felé fordult. Veszprémben, később pedig Keszthelyen volt múzeumi gyakornok, életmódkutatással foglalkozott.

1939-től Budapesten a Néprajzi Múzeumban dolgozott, pályáján Palotay Gertrúd, Győrffy István, Bátky Zsigmond és Viski Károly irányította.

1942-ben egy ideig Kolozsváron az Erdélyi Tudományos Intézetben Szabó T. Attila munkatársa volt. 1942–1945 között a Magyarságtudományi Intézetben, 1945-től 1949-ig a Néptudományi Intézetben volt tanár. 1946-tól 1948-ig a Pázmány Péter Tudományegyetem néprajzi tanszékén volt előadó. 1949-ben Veszprémbe költözött, még ez évben ő alapította meg a veszprémi Bakony Múzeumot, melynek 1955-ig igazgatója is volt, 1955-től 1965-ig, nyugdíjazásáig pedig mint tudományos osztályvezető dolgozott.

Budapesten, 1987. november 29-én 84 éves korában érte a halál.

Munkássága

[szerkesztés]

Előszeretettel foglalkozott a népi orvoslással, népi építkezésekkel, ezekről számos cikke, tanulmánya jelent meg szakfolyóiratokban, napilapokban, irodalmi- és hetilapokban.

Főbb munkái

[szerkesztés]
  • Adatok a Felföld népi orvoslásához (Budapest, 1937)
  • Adatok a népi orvosláshoz a Bakony-Balaton vidékén (Budapest, 1939)
  • Cserszegtomaj (Budapest, 1939)
  • Népi orvoslás a Borsavölgyében (Kolozsvár, 1943)
  • A magyar népi építkezés és lakás kutatása (Budapest, 1948)
  • A Balatonfelvidéki és Bakony vidéki falusi épületek a XVIII. századtól (Budapest, 1957)
  • A Bakony néprajza (Budapest, 1959)
  • Szentgál. Egy bakonyi falu néprajza (Budapest, 1959)
  • Balatonmellék (Budapest, 1964)
  • Balaton (Budapest, 1967, több kiadásban is)
  • Nagyvázsony (Veszprém, 1970)

Díjai

[szerkesztés]

A Magyar Néprajzi Társaság 1977. június 15-én Györffy István-emlékéremmel tüntette ki.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. Néprajzi Hírek 2014/4, 51. o. [1]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]