Kispest

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kispest
Korabeli látképe
Korabeli látképe
Kispest címere
Kispest címere

Alapítás 1869
Megszűnés 1950
Oka Budapesthez csatolták
Ország  Magyarország
Elhelyezkedése
Hungary budapest district 19.jpg
Kispest (Budapest)
Kispest
Kispest
Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 27′ 08″, k. h. 19° 08′ 52″Koordináták: é. sz. 47° 27′ 08″, k. h. 19° 08′ 52″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kispest témájú médiaállományokat.
Grassalkovich Antal (1694–1771)
Régi térkép délkelet Pestről
Grassalkovich-kápolna Budapest, XVIII. Margó Tivadar-Sallai Imre u. sarok (Fotó: Varga Máté)
Herrich Károly és felesége, Deák Szidónia
Levelezőlap: Kispest, Fő utca

Kispest egyike volt az 1950-ben, Nagy-Budapest létrehozásakor Budapesthez csatolt megyei városoknak, amelyből Budapest XIX. kerülete alakult. Az akkor Vecséshez tartozó Szentlőrinc pusztának Pest határához közeli részén 1869-ben létrejött telep 1871. június 11-én alakult önálló községgé, majd 1922-ben kapott városi rangot.

A Wekerletelep a 20. század elején jött létre Kispest részeként, és oda tartozott a város Budapesthez csatolásáig, 1950-ig. Jelenleg a Wekerletelep és Kispest többi része a főváros két külön városrészét alkotja, a kerületi önkormányzat azonban szintén a Kispest elnevezést használja, így e név tágabb értelemben az egész kerületet, szűkebb értelemben csak annak a Wekerletelepen kívüli részét jelöli.

Fekvése[szerkesztés]

Kispest egyike a Pest körül a 19. század közepén kialakult településeknek, mely gyors fejlődését a főváros közelségének köszönhette. Létrejöttét megelőzően a Vecséshez tartozó Szentlőrinc puszta része volt, 1950 óta pedig Budapest XIX. kerületét alkotja.

Története[szerkesztés]

Őstörténet[szerkesztés]

A település története a honfoglalás előtti időkre nyúlik vissza. A régészek 4. századi szarmata sírt, avar kori temetőt (6-9. század), Árpád-kori templomalapokat tártak fel területén. A török hódoltság korában a térség teljesen lakatlanná vált. A 13. században Zsigmond király feleségének birtoka volt, a Hunyadiak idején pedig Mátyás kedvelt vadászterületeként említették.„Szent Lorencz pusztá”-nak (Zent-Lewrync puszta) nevezett terület 1661-től a felsővattai Wattay család (Pál Pest-Pilis-Solt vármegye helyettes alispánja, majd fia János a vármegye kuruc alispánja) birtokába került és 1731-ben sajátos eszközeivel Grassalkovich Antal szerezte meg. A 18. század közepétől mintaszerű gazdálkodást folytató földbirtokos család 1814-ben itt látta vendégül a bécsi kongresszus résztvevőit, I. Ferenc József osztrák császárt, III. Frigyes Vilmos porosz királyt, és I. Sándor orosz cárt. Két építménye érdemel figyelmet ebből az időből: 1814-ben épített Gloriette, és a kilátónál korábban, az 1760-as években épült fel a barokk stílusú Szent Lőrinc kápolna, mely az egykori öreg major területén a mai Margó Tivadar utca tengelyében áll. A Grassalkovich-család kihalása után dr. Sina Györgynek adták el, amit fia, Simon 1864-ben továbbadott egy belga banknak, amely megkezdte a terület felparcellázását.

Az önálló település kialakulása[szerkesztés]

A mai Kispest területén Cséry Lajos, Herrich Károly,[1] Eggert József, Rózsa Lajos, Sárkány József és Török Ferenc jutott birtokrészekhez. A jelenlegi Rákóczi utca, Üllői út, Jáhn Ferenc utca és Ady Endre út közé eső területet Herrich 1869-ben 811 darab, egyenként 300 négyszögöles házhelyre osztotta, és építkezésbe kezdett. Egy szabályos, sakktábla-szerűen elhelyezkedő település- és úthálózatot tervezett, 15–18 m széles utcákkal, impozáns terekkel. A tulajdonosok birtokaik egy részét ingyen bocsátották a köz javára, a házhelyek árát pedig jóval a fővárosi telekárak alatt biztosították a betelepülők számára. Megindult Ős-Kispest gyors betelepülése; a vidékről a főváros közelébe húzódók és az olcsóbb otthont kereső fővárosiak rövid időn belül felépítették családi házaikat. A hirtelen népesedésnek indult Colonie-Klein-Pest (kb. „kis-Pest település”) elszakadt Vecséstől, és 1871-ben Stowasser Ferenc bíró vezetésével, Kispest néven ideiglenes szervezésű, közigazgatásilag önálló kisközség lett. Létrehozták az anyaközség főbb utcáit, melyek többsége máig ezt a nevet viseli, ugyanakkor a ma ismert Kispest egy része ekkor még szántó, legelő, mocsár és erdőterület volt. 1873-ban megalakul a helyi községi szervezet, melyhez csatlakozik a szomszédos Szentlőrinc puszta és Törökfalva (Határ út - Simonyi Zsigmond utca közötti terület) is, valamint megindul a Varjú Kálmán birtokában levő, mai lakótelepi rész felparcellázása. 1874-ben Kispest nagyközséggé vált, körülbelül 1800 lakossal. Egy rövid, belvizek okozta problémák miatti megtorpanást követően 1879-ben Balla Zádor jegyző vezetésével széles körű fejlesztési programok indultak be, kikövezték az utakat, járdaépítésbe fogtak, a lakókat kötelezték házaik bekerítésére, fasorok kerültek kialakításra, vízelvezető árkokat építettek, az utcákat petróleumlámpás közvilágítással látták el. Ezzel párhuzamosan megkezdődött a mocsaras területek feltöltése, az Üllői út átépítése, a vasútállomás és a teherpályaudvar kialakítása, stb.

Fejlődése[szerkesztés]

A fejlődés más szakterületeken is folyamatos volt: 1872-ben a Batthyány utcában felépült az első iskola, majd az első óvoda. 1886-ban megalakult a Kispesti Általános Ipartestület 100 taggal, mely 50 évvel később, 1937-ben már 1225 taggal bírt. 1894-ben Kispest önálló színházat avatott, majd egy 550 fős mozi is megnyitotta kapuit. Rendszeres járőrszolgálat védte a lakosság biztonságát, 1888-ban önkéntes tűzoltóság alakult, 1894-ben pedig megkezdte munkáját a helyi rendőrség is. Az egyházi élet fellendülése Ribényi Antal lelkipásztornak köszönhető, aki a hívők adományaiból felépítteti Kispest templomát. 1892-ben Madarassy László főjegyző (akinek nevét ma a kerület egyik utcája őrzi) közreműködésével a Soroksár-Haraszti-Taksonyi Takarékpénztár önálló fiókot hoz létre Kispesten. 1891-ben a létrejön a telefon összeköttetés a fővárossal, majd 1896-ban már interurbán telefonhálózat is működik. 1900-ban megindult a villamos az Üllői úton, és egy évvel később a község villanyvilágítást is kapott. 1911-ben Kispest közigazgatási járási székhely lett, majd a már megközelítőleg 52 ezer lakosú terület 1922-ben város rangot kapott. Ebben az időszakban, 1923-ban épült fel a ma is működő Kispesti Művelődési Otthon (ma KMO Művelődési Ház), ahol többek között József Attila is tartott előadásokat, létrejött a városi könyvtár, melynek könyvtárosa Tersánszky Józsi Jenő volt. Ekkor már a város legtekintélyesebb sportegyesülete az 1909-ben alakult Kispesti Atlétikai Club (KAC) volt.

A Wekerletelep[szerkesztés]

Miközben 1908-ban Pestszentlőrinc különvált Kispesttől, ugyanebben az évben dr. Wekerle Sándor pénzügyminiszter a kormány nevében megállapodott a Sárkány család örököseivel a birtokukban lévő, földművelésre alkalmatlannak ítélt területnek az állam javára történő megvásárlásáról. Ekkor kezdődött meg a kispesti munkás- és tisztviselőtelep építése, melyet rövid időn belül Wekerletelepként emlegettek az ott élők. A Wekerletelep a 20. század eleji városfejlesztés szép példája. A településszerkezet szabályos, mértani alapú. A kis méretű telkeket eredetileg munkásoknak szánták, de csak a középosztály engedhette meg magának, hogy ide költözzön. A mértanilag kijelölt Fő térre Kós Károly erdélyi stílusjegyeket mutató díszkaput tervezett.

A két világháború között[szerkesztés]

A Hofherr és Schrantz Gépgyár 1900 körül
A Hungária-Jacquard Szövőgyár telephelye
Az Aszfaltútépítő Vállalat (korábban Biehn gyár) széntüzelésű aszfalt utánfutói

A terület iparosodása (a Hofherr és Schrantz Gépgyár és a Hungária-Jacquard gyárak) növelték a társadalmi feszültségeket, főleg az első világháború végén. A lakosság száma 1920-ra elérte az 50 000 főt, immár 92%-ban magyar ajkúakból.

1921-ben a képviselő-testület döntött Kispest rendezett tanácsú várossá alakulásáról, az alakuló közgyűlést 1922. július 22-én tartották. A város fejlesztése érdekében a Spayer bankháztól vettek fel kölcsönt, melyből utakat, egészségügyi intézményeket építettek.

Az első polgármester dr. Válya Gyula, a második (1930-tól) Molnár József lett.

A várossá válással egyidejűleg Kispest elveszítette közigazgatási központi szerepét. 1922-ben, tehát mindössze 11 évnyi működés után megszűnt a Kispesti járás, helyette a szomszédos községek a Budapest székhellyel megalakult új járáshoz (Központi járás) kerültek.

Ugyan a gazdasági válság idején csökkent a termelés, a város adóssága milliós nagyságrendűre nőtt, de a nehézséget 1936-ra sikerült legyőzni.

A numerus clausus (1920) hatására, különösen a második világháború alatt a közélet erőteljesen jobbra tolódott, a zsidótörvények értelmében bevonták az iparengedélyeket, kijelölték a gettó területét, megindult a haditermelés.

Az önállóság vége[szerkesztés]

Kispesti Textilgyár
Aszfaltútépítő Vállalat telephelye

A háború Kispesten 1945. január 9-én ért véget.

A világháború után Petri Miklós, majd Barei Gyula lett a polgármester. Az utolsó, 1947-ben megválasztott polgármester Nyers Rezső volt, aki 1950-től a kerületi tanács végrehajtó bizottságának elnöke lett.

A romeltakarítás, az újjáépítés, a közlekedés újraindulása alatt felerősödtek a Budapesthez csatlakozást sürgető hangok. 1950-ben csatolták Kispestet és a Wekerletelepet Budapesthez, mint Budapest XIX. kerülete. A lakásínség enyhítésére, korszerűsítésére 19491964 között megépült az „Élmunkás” lakótelep, majd 19771986 között felépült a panelházakból álló lakótelep Kispest központjában.

Kispest iparosodása[szerkesztés]

Múzeumok, kiállítóhelyek[szerkesztés]

A Kispesti LTE és a Honvéd szurkolók önkéntes munkájával kialakított kiállítási és találkozási helyszín Kispest szívében. A gyűlytemény bemutatja a klub történetet, 1909-ben történt megalakulásától (KAC) egészen napjainkig, a Puskás-Bozsik-Aranycsapat korszak mellett megemlékezve az egyesület többi időszakának legendáiról is!


Nevezetes épületei[szerkesztés]

Neves kispestiek[szerkesztés]

Galéria[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]