Pestszentlőrinc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pestszentlőrinc
Budapest XVIII. kerülete
Pestszentlőrinc, Rákoskeresztúr és Pest város hármas határpontját jelölő kő 1738-ból a mai Álmos és Tünde utcák sarkán
Pestszentlőrinc, Rákoskeresztúr és Pest város hármas határpontját jelölő kő 1738-ból a mai Álmos és Tünde utcák sarkán

Névváltozatok Szentlőrinc, Szent Lőrinc puszta, Pusztaszentlőrinc, Pestlőrinc
Alapítás 12-13. század
Megszűnés 1950
Oka Budapesthez csatolták
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 116-149 m
Terület 1851-ben 37 km2, 1910-35: 20,7 km2, 1935-45: 19,1 km2, 1950-ben kb. 23 km²
Elhelyezkedése
Pestszentlőrinc (Budapest)
Pestszentlőrinc
Pestszentlőrinc
Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 26′ 38″, k. h. 19° 10′ 36″Koordináták: é. sz. 47° 26′ 38″, k. h. 19° 10′ 36″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Pestszentlőrinc témájú médiaállományokat.
Pestszentlőrinc térképe 1920 körül
Képeslap: Az Üllői út 1900 nyarán, a villamos építésekor
Képeslap: A villamos végállomása a mai Béke térnél, miután 1929-ben a vonalat egészen a város határáig meghosszabbították

Pestszentlőrinc (németül Sanktlorenz) egyike az 1950-ben Budapesthez csatolt megyei városoknak.[1] Jelenleg Pestszentimrével (németül Sanktemmerick) együtt Budapest XVIII. kerületét alkotja.

Fekvése[szerkesztés]

Pestszentlőrinc Budapest délkeleti részén, a Pesti-síkságon helyezkedik el. Északon Kispest és Kőbánya-Újhegy, keleten Rákoshegy, délen Vecsés és Pestszentimre, nyugaton pedig Soroksár határolja.

Földrajza[szerkesztés]

A felszín kialakulása[szerkesztés]

A település a Pesti-síkság északi részén, a Duna által a legutóbbi jégkorszakban kialakított ún. „teraszokon” fekszik. A teraszok a Duna mindenkori vízhozamának megfelelően alakultak ki a Duna folyami hordalékából: homokból, kavicsból és agyagból. Ha a kisebb vízhozam miatt a folyó lerakta hordalékát, akkor épültek, ha a nagyobb vízhozam bevágódott a hordalékba, akkor pusztultak a felszíni képződmények. A hordalékok között kisebb-nagyobb kiterjedésű „kavicsszigetek” is találhatóak, mint pl. a Szarvascsárda tér és a Petőfi utca-Gilice tér mentén húzódó területen, melynek kavicsbányáiban a jégkori felszínformálás, így a fagyékek és kavics-zsákok nyomai is fellelhetőek.

Mai felszíne[szerkesztés]

A kerület mai felszíne hullámos, többnyire kelet felé emelkedik. Legmagasabb pontja a mai Álmos utcában, a X. és a XVII., valamint a XVIII. kerület határán található (149 m), legmélyebb pontja pedig a mai Méta utca-Nagykőrösi út találkozásánál és a Lajosmizsei sorompó környékén fekszik (116 m).

Vizei[szerkesztés]

A legtöbb felszíni víz a Gyáli-patak 7-es ágába folyik. A Lakatos-út Margó Tivadar utca-Baross utca-Kolozsvár utca vonalában épült ki a Sósmocsár-árok, mely ezen szakaszokon a felszín alatt, majd a Közdülő utca mentén nyílt árokban halad a Duna felé.[2] A Duna egykori medrének mélyebb területein a jégkorszak után is fennmaradtak a mocsaras-lápos területek, melyek lecsapolását a 19-20. században végezték el (pl. a mai Havanna-lakótelep vagy a Kispesti Erőmű területén). A felszín alatti agyagréteg mélysége is változó, ezért a talajvíz a lecsapolás után is veszélyeztet bizonyos városrészeket. A talajvíz hozta létre Pestszentlőrinc tavait is: a Balázs-féle téglagyár gödreit 1930-ban az állandó vízbetörések miatt kellett felhagyni, strandként majd horgásztóként hasznosították (Balázs-tó).[3] Egykori bányagödör vízelöntésével keletkezett a Nefelejcs utcai Büdös-tó is.[4]

Városrészei[szerkesztés]

Városrészei (a kialakulás évével): Nyaralótelep (Villatelep, 1875-, ma: Lónyaytelep), Ezerháztelep (1887-, ma Bókaytelep része), Bókaytelep (1898–), Rendessytelep, Újmajor (ma Miklóstelep része), Kavicsbánya (ma Lőrinci temető, Miklóstelep része), Erzsébettelep (1902–), Ó-Szemeretelep, Liptáktelep (1910–), Állami lakótelep (1921–), Új-Szemeretelep (1928–), Szent Imre-kertváros (1929–), Rokkanttelep (ma: Miklóstelep), Tulipántelep (ma Miklóstelep része), Ferihegy, Halmierdő, Madártelep (ma Gloriett-telep része), Gloriett-kertváros (ma Gloriett-telep része)

Később hozzácsatolt településrészek: Bélatelep (1920-as évek eleje, 1948-ig Rákoskeresztúrhoz tartozott), Ganztelep (vagy Csákyliget, 1929-, 1945-ig Vecséshez tartozott), Ganzkertváros (1930-as évek elejétől, 1945-ig Vecséshez tartozott),

Története[szerkesztés]

Népessége[szerkesztés]

Pestszentlőrinc népessége az 1800-as évek utolsó évtizedeiben, a parcellázások beindulásával évente több mint 1%-kal növekedett. A növekedés üteme a 20. század első évtizedeiben 0,9% körül mozgott, csak az 1930-as években csökken a még mindig kiemelkedő 0,6%-os értékre. A növekedést a magas természetes szaporodás mellett mindvégig a településre történő új beköltözések magas száma növelte a leginkább.

Pestszentlőrinc népességszámának alakulása 1869–1936 között.
Év Népesség
1869 361[5]
1890 896
1900 5952[6]
1910 7824
1920 körül 12 000
1925 18 269
1931 32 500[5]
1936 36 489

(A külön nem hivatkozott adatok lelőhelye: Dr. Téglás Tivadar Pestszentlőrinc krónikája, Bp. 1996)

Az 1930-as években a lakosság legnagyobb részét a nagyipari munkásság adta. Az országos átlagnál nagyobb volt a polgárság (állami- és közalkalmazottak, magántisztviselők, önálló iparosok, kereskedők) aránya is. A lakosság kb 62%-a a római katolikus, 22%-a a református, 9%-a az evangélikus és 3%-a a zsidó felekezethez tartozott. Ezek mellett jelentős volt az unitárius vallás Erdélyből áttelepült híveinek száma is.[5]

Pestszentlőrincen születtek[szerkesztés]

Pestszentlőrincen éltek, dolgoztak[szerkesztés]

Komlós Juci és barátai az Állami lakótelepi kultúrház előtt

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]