Mogyoród

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mogyoród
Szisz Ferencnek az első Grand Prix verseny győztesének szobra a Formula-1 pályán
Szisz Ferencnek az első Grand Prix verseny győztesének szobra a Formula-1 pályán
Mogyoród címere
Mogyoród címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Közép-Magyarország
Megye Pest
Járás Gödöllői
Jogállás nagyközség
Polgármester Paulovics Géza (független)[1]
Irányítószám 2146
Körzethívószám 28
Népesség
Teljes népesség 6438 fő (2015. jan. 1.)[2]
Népsűrűség 190,26 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 34,48 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Mogyoród (Magyarország)
Mogyoród
Mogyoród
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 35′ 46″, k. h. 19° 14′ 10″Koordináták: é. sz. 47° 35′ 46″, k. h. 19° 14′ 10″
Mogyoród (Pest megye)
Mogyoród
Mogyoród
Pozíció Pest megye térképén
Mogyoród weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Mogyoród témájú médiaállományokat.

Mogyoród nagyközség Pest megyében, a Gödöllői járásban, a budapesti agglomerációban.

Fekvése[szerkesztés]

A község Budapesttől 18 km-re található az M3-as autópálya mentén, a Gödöllői-dombság egyik völgyében. Legmagasabb pontja a Somlyó-domb (Gyertyános 326m), amely már az autópályáról is messziről látszik. Fekvésének sajátossága, hogy a lüktető, mozgalmas főváros 5 percre van autóval, a település azonban megőrizte nyugodt, falusias légkörét. Éppen ezért egyre többen fedezik fel és használják ki az ebben rejlő adottságokat és költöznek ide.

Története[szerkesztés]

A név eredete[szerkesztés]

A falu neve a mogyoróval, illetve a mogyoróbokorral kapcsolatos, hiszen mogyoród jelentése: „mogyoróban gazdag”. Mára már csak néhány mogyoróbokor maradt a nagyközség területén. Ezek közül egy a plébánia udvarában található.

A településnév történelmi dokumentumokon több formában is megjelenik: hazai oklevelekben Mogyoród néven, török adólajstromokon „Magoród”-ként, „Mogyorós”-ként, külföldi, egyházi okleveleken pedig mint Monorond, Mangerat, Munerod, Mamorade.

Mogyoród történelme[szerkesztés]

A mogyoródi csata[szerkesztés]

A csata ábrázolása a Képes krónikában
Szent László király szobra a mogyoródi csata emlékére Mogyoródon

A mogyoródi csatához kapcsolható, korban legközelebbi fennmaradt írásos emlék egy német császári oklevél 1074 végéről, mely ugyan a hely megjelölése nélkül, de Salamon vereséges ütközetéről is tudósít. Időben a következő forrásunk, mely a csatához kapcsolható maga a Képes krónika, melynek leírásából a következők állapíthatók meg.

A közvetlen környék egyetlen jelentős lakott helye Zymgota (Cinkota), melynek közelében van Monorod („mogyoróban gazdag”) hegy, ennek oldalában zajlott le a csata. A harcok helyét csak a csata után keletkezett tömegsír megtalálása esetén lehetne pontosabban behatárolni, mivel az egykori leírás a ma fennálló terepviszonyokra (leginkább az erdők és rétek elhelyezkedése miatt) nem alkalmazható teljes mértékben.

A csata előtt még Vácott megígérte Géza herceg, hogy győzelem esetén felépítteti a Váci egyházmegye székesegyházát Szűz Mária tiszteletére. László herceg közvetlenül az ütközet előtt – a látomásainak hatására – tett hasonló tartalmú fogadalmat Szent Mártonnak egy, a csata helyén építendő egyházról.

Az ütközet előtt Géza és László hercegek – ez utóbbi javaslatára – jelvényüket megcserélték, így megtévesztve az ellenséget, akik már tudták Lászlóról, hogy jobb stratéga, mint Géza, s ennek a cserének következtében olyan végzetes hadvezetési hibát követtek el, ami a hercegeknek juttatta az évtizedes vitát eldöntő győzelmet.

A Gesta Ladislai regis (László király cselekedetei) 12. század eleji krónika cselekménye a mogyoródi csata köré összpontosul.

A csata után a templom felépült a zsákmányból, Szent Márton tiszteletére.

A Képes krónika adatait átültetve a mai időszámításra, egyértelműen 1074. március 14. péntek határozható meg az ütközet időpontjaként.

A megépített létesítmény egy templom volt, amelyhez kolostor is csatlakozott. A Képes krónika szerint magát a monostort és annak apátját, csak 1235-ben említi először egy pápai oklevél. Tudván azonban, hogy az ilyen fogadalmi templom az istentiszteletek megfelelő, napi elvégzésére épült, és lakatlan helyen, ennek feltételei nem voltak biztosítottak. Ezért, mindig csatlakozott a templomhoz egy monostor, amelynek szerzetesei végezték a szertartásokat, és gondozták az épületet; ez viszont magával hozta a monostor melletti település kialakulását is.

Az épületek pontos helye Mogyoród esetében annyira behatárolható, hogy a mai település Klastromdomb, Templomhegy, illetve Kővár nevű részén keresendő, de a 18.-19. századi építkezések következtében jelenleg semmilyen rom nem látható. Amint azt ásatások bizonyítják, a 11.-12. században egy kisebb templomot építettek fel, ezt hamarosan elbontották, és falait, a háromhajós templom egy részét, mint alapot hasznosították. E háromhajós templom északi oldalán állt a kolostor, ennek alapfalait azonban a terepszint módosítása miatt már nem lehetett azonosítani.

A monostort kiszolgáló jobbágyok faluja rendszerint a monostor hegyének vagy dombjának aljában kapott helyet, ahol házaikon kívül saját temetővel, néhol külön templommal is rendelkeztek. A hívek lelkipásztori ellátása – annak ellenére, hogy a monostorokban papok is éltek – általában egyházmegyés papok feladata volt. Bár ismerünk olyan eseteket is, amikor az egyes településeken lakó szerzetesek a plébánia vezetését is felvállalták.

Mogyoród esetében – figyelembe véve a helyi domborzati és vízrajzi adottságokat – a középkori falu helyét a mai Dózsa György út mentén, és környékén lehet meghatározni, temetőjének helye talán a mai plébániatemplommal szemben, a patak és a Dózsa György út között, a Kisköz nevű átjáró közelében kereshető.

Tatárjárás[szerkesztés]

1241 márciusában a tatárok a bőséges zsákmány reményében támadást indítottak a falu és kolostora ellen, majd továbbhaladtak a Duna vonaláig és Vácot foglalták el. Mivel a Duna áthatolhatatlan akadályt jelentett a számukra, az év további részében a Dunától északra és keletre lévő területeket pusztították. 1242 februárjában, a folyó befagyását követően átkeltek rajta. A kényszerű várakozás idején a környék, tehát Mogyoród is újabb pusztításokat szenvedett el.

Ezek mértékét csak hozzávetőlegesen határozhatjuk meg: a lakosságnak 50-100%-át ölték meg, vagy hurcolták el, minden terményt és állatot elraboltak, minden éghetőt felgyújtottak.

A 14. század[szerkesztés]

A 14. század első harmadában a Mogyoródi apátság puszta léte is veszélybe került, de garamszentbenedeki apát és egy egri püspök munkálkodása nyomán 1338-1342 között új életre kelt. Az apátság egyre jelentősebbé vált, és mintegy hetvenéves virágzás következett: 1366-ban a rendi káptalan színhelye, majd a 15. század első negyedének végéig sok ügyben – mint a pápai megbízottak – jártak el az apátok.

1403[szerkesztés]

A mogyoródi apát azzal a kéréssel fordult IX. Bonifác pápához, hogy erősítse meg az apátságot a 13 falura vonatkozó tizedszedési jogában. A pápa a döntéshozatallal a pilisi cisztercita apátság apátját bízta meg, akinek meg kellett vizsgálnia, hogy jogosan tart-e igényt a mogyoródi apátság a Pest megyében található Munerod, Tarcha, Zenthvid, Inarch, Hartan, Poltharaczthia, Swol, Sechan, Saach, Bikche, Folth, Norad és Baruk nevű településekben a tizedszedés jogára. Az apáti beterjesztés szerint az említett települések már olyan régóta tizedfizetők gabonában, borban, gyümölcsben, állatokban, hogy evvel ellentétes helyzetnek még emléke sincs.

Mogyoród nemcsak tizedfizető helye, hanem földesúri tulajdona is volt az apátságnak, mivel itt állt maga a monostor, és nem ismerünk senki más földbirtokost. Az apátság, vagy plébánia földtulajdonát 1291-ben, az apát jobbágyait pedig Szentjakab elfoglalása kapcsán 1363-ban többször említik. Eszerint a falu ide fizette a tizedet az egyházi, és a kilencedet, a világi földesúrnak, a természetbeni szolgáltatások mellett.

1541[szerkesztés]

Valószínűleg Buda elestével egyidejűleg, tehát 1541 őszén került Mogyoród a törökök fennhatósága alá. Az apátsági vagyon ingóságai valószínűleg már 1480 körül idegen kézbe kerülve pusztulásnak indultak. A török megszállás idején érvényes rendelkezések tilalmazták a régi, keresztény templomok tatarozását, vagy újak építését, ami azok további romlását okozta. Ekkor a lakosság szinte egyöntetűen református volt, mint ahogy prédikátora is: e tény is siettette az apátsági épületek pusztulását.

A 17-19. század[szerkesztés]

1683-ban a település már igen gyéren lakott volt, sőt 1686-ban teljesen lakatlanná vált, majd tíz évig az is maradt, hiszen az 1690. évi népesség-összeíráson elhagyott helyként szerepel. A török kiűzése után a váci püspökség igényt tartott a területre, így került fennhatósága alá. Ezután lassacskán visszajöttek az emberek a faluba, s bár féltek visszatérni elhagyott otthonukba, lassan megkezdődött a falu újratelepülése. 1721-ben a családok száma még csak 21 volt, ami 1760-ra 81 lett. 1737-ben Mogyoródon a templomon és az iskolán végeztek javításokat, 1770-ben megépült a Kálvária, majd 1771-ben új plébánia épült. (Ennek a falaihoz a monostorból bontott kőanyagot használták fel.) Az évek hosszú során folyamatos népességnövekedés volt tapasztalható, s így 1828-ra a település lélekszáma elérte az 1000-et.

Mogyoród az 1800-as évek végén mezőgazdasággal foglalkozó település volt.

A 20. század[szerkesztés]

Az első világháború után nőtt a földdel rendelkezők száma, egyre többen dolgoztak a szolgáltatásban és a közlekedésben. Az első világháború utáni gazdasági válság a falu lakóit is adósságba vetette. A második világháborúban többeket meggyilkoltak, sokan közülük a légitámadások áldozataivá váltak, néhányan pedig örökre eltűntek. Mogyoród tehát nemcsak szemtanúja volt a háborúnak, hanem szenvedő alanya is. Majd az 1944-es „felszabadulást” követően lassanként helyreállt a rend.

Közélete[szerkesztés]

Polgármesterei[szerkesztés]

Jelenleg
  • Paulovics Géza (független) – 2014 óta
Korábban

Nevezetességei[szerkesztés]

Képgaléria[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Mogyoród települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. február 18.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
  3. Aquaréna

Külső hivatkozások[szerkesztés]