Kilenced (adó)

A kilenced (latinul: nonæ) a jobbágyok adója volt a középkori Magyarországon. Már Károly Róbert korában szedték az ország legnagyobb részén, Nagy Lajos király 1351-ben kiadott dekrétuma pedig egységesítette: eszerint minden jobbágy köteles volt terményének kilencedik tizedét a földesúrnak adni (a tizedik tizedet pedig az egyháznak, ez volt a decima vagy dézsma). Eleinte természetben, a kései középkorban pénzben kellett fizetni a termés, illetve a juhok, kecskék és méhek szaporulata alapján.

A kilenced bevezetése részben a földesurak bandériumállítási kötelezettségét ellensúlyozta, ennek ellenére a földesurak nem fogadták szívesen, és a király csak büntetésekkel tudta érvényesíteni a törvényt. Másrészt azonban, mivel az egységes adózás hiányában a jobbágyok hajlamosak lettek volna a királyi birtokoknál alacsonyabb adót kiszabó nagybirtokosok szolgálatába szegődni, a kilenced bevezetése a királyi vagyon védelmét szolgálta. Ha valamelyik földesúr nem szedte be a kilencedet, azon a birtokon a király javára szedték be.

A kilencedet az 1836. évi XII. törvénycikk szüntette meg.

Források

• Bokor József (szerk.). Méhészet, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X 
• A Magyar Királyság pénzügyei és gazdaságpolitikája Károly Róbert korában. In: Hóman Bálint munkái. Budapest: Arcanum. 2003. ISBN 963-9374-62-8
• Tized, kilenced, juhötvened, robot. In: Lovagkirályok : Az Anjou- és Zsigmond-kor Magyarországon (1301-1437) Budapest: Enciklopédia Humana Egyesület. 1997. ISBN 963-85552-3-8
• Kilenced. In: Magyar néprajzi lexikon. Főszerk. Ortutay Gyula. Budapest: Akadémiai. 1977-1982. ISBN 963-05-1285-8