Tápiószele

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Tápiószele
Tápiószele városháza
Tápiószele városháza
Tápiószele címere
Tápiószele címere
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióKözép-Magyarország
MegyePest
JárásNagykátai
Jogállás város
Polgármester Dobos Imre György (független)[1]
Irányítószám 2766
Körzethívószám 53
Népesség
Teljes népesség5827 fő (2018. jan. 1.)[2] +/-
Népsűrűség158,66 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület36,99 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Tápiószele (Magyarország)
Tápiószele
Tápiószele
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 19′ 60″, k. h. 19° 52′ 60″Koordináták: é. sz. 47° 19′ 60″, k. h. 19° 52′ 60″
Tápiószele (Pest megye)
Tápiószele
Tápiószele
Pozíció Pest megye térképén
Tápiószele weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Tápiószele témájú médiaállományokat.

Tápiószele város Pest megyében, a Nagykátai járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Ceglédtől észak-északkeletre, Nagykátától délkeletre, a 311-es főút és a Budapest–Újszász–Szolnok-vasútvonal (Tápiószele vasútállomás) található.

Története[szerkesztés]

Tápió Szele Helység Belső Telkeinek nem különben a közöttük esendő ürességeknek és rétségnek Föld Abrosza Kézirat, 1837 (a Pest megyei Levéltár gyűjteményéből)

Legkorábbi leletek az újkőkorból (Kr. e. 4500-4000) származnak. Régészeti kutatások igazolják, hogy a falu a kora Árpád-korban is lakott volt, a tatárjárás idején elpusztult, majd a 13. század végén újra benépesült. Neve az Árpád-kori Zele (levegőmozgás) névszó származékának tekinthető. A Tápió előtaggal bővült forma csak a 18. század elején tűnik fel. Első írásos forrás a Váradi Regestrum 1219-ben említi Scela (villa) néven, kisebb birtokosok tulajdonaként. 1546-tól a török hódoltság területéhez tartozott. A török, a magyar, a német katonai erők fosztogatásai romlásba döntötték.

Az 1690-ben készült összeírásban a puszták között szerepelt. Szelét 1723-ban kezdték újratelepíteni birtokosai a Mocsáry és Batik családok. Megemlítik, hogy a helység alatt nagy és mély tavakat formál a Tápió. Marháikat, a gyapjút és gabonáikat Pesten adják el. Van postája, vendégfogadója és serháza. 1789-ben 35 földesúr birtokolta. A kis- és középnemesi birtoklás építészeti emlékanyagaként néhány szép kúriát találhatunk községünkben. Botanikailag is érdekes park közepén áll az a klasszicizáló kisnemesi kúria, amely a Blaskovich család gyűjteményének ad otthont.

1849-ben a turai csatába menvén megfordult itt Perczel Mór, Józef Wysocki, Dessewffy, Mészáros Lázár és Dembinszky Henrik is. Az első világháborúba 1510 fő vonult be katonának, 207 fő nem tért haza. A második világháborúban 138 tápiószelei halt hősi halált, emlékműveiknél zajlanak a községi ünnepségek.

A környék munkaerőpiacán jelentős tényező a Kohászati Gyárépítő Vállalat, majd Ganz Ansaldo, később Ganz Transelektro néven működő gyár. 2009 október 15. óta az indiai tulajdonú CG Electric Systems Hungary Zrt, ahol nagy teljesítményű transzformátorokat, villamos forgógépeket, nagyfeszültségű hálózati kapcsolókészülékeket állítanak elő.

2009. július 1-je óta város.

Közélete[szerkesztés]

Polgármesterei[szerkesztés]

  • 1990–1994: Molnár János (független)[3]
  • 1994–1998: Majoros Tibor (Tápiószelei Polgári Egyesület-Gazdakör)[4]
  • 1998–2002: Balázs Ferenc (független)[5]
  • 2002–2004: Majoros Tibor (Tápiószelei Polgárok Egyesülete)[6]
  • 2005–2006: Kovács Ferenc (Tápiószeléért Társaskör)[7]
  • 2006–2010: Kovács Ferenc (Társaskör)[8]
  • 2010–2014: Kovács Ferenc (Tápiószeléért Társaskör)[9]
  • 2014–2015: Majoros Tibor (Tápiószelei Polgári Egyesület) [10]
  • 2015–2019: Kovács Ferenc (Tápiószeléért Társaskör)
  • 2019-től: Dobos Imre György (független)[1]

A településen 2005. január 22-én időközi polgármester-választást (és képviselő-testületi választást) tartottak,[11] mert a Parlament – még tisztázást igénylő okból – feloszlatta az előző képviselő-testületet.[12] A választáson az addigi polgármester is elindult, de (csekély különbséggel) alulmaradt egyetlen kihívójával szemben.[11]

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 81,8%-a magyarnak, 5,9% cigánynak, 0,4% németnek, 0,3% románnak, 0,2% ukránnak mondta magát (18% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 44,3%, református 8,4%, evangélikus 1,3%, görögkatolikus 0,2%, felekezeten kívüli 13,5% (30,8% nem nyilatkozott).[13]

Látnivalók[szerkesztés]

  • Blaskovich Múzeum
  • Makovecz Imre által tervezett Művelődési ház és Általános iskola (Farmosi út)
  • Nyaranta hagyományosan különféle rendezvényeknek (motoros-találkozó, országos nyugdíjas-találkozó, koncertek) ad helyet a Népkert, amelyekre az ország minden részéből érkeznek vendégek.
  • Attila Park: Tápió-menti idegenforgalmi kulturális központ rendezvényekkel és szállodai szolgáltatással.
A Viczián család egykori kúriája, ma Viczián Villa néven ismert, magántulajdonban van

A kúria[szerkesztés]

A tápiószelei Blaskovich Múzeum (valójában Közgyűjtemény) az ország egyetlen, a második világháborút berendezésében is sértetlenül átvészelő kúriamúzeuma. A berendezés, a műkincsek és a személyes tárgyak által megelevenedik a húszas-harmincas-negyvenes évek vidéki köznemesi életformája. Blaskovich János és György műgyűjtő, régész, irodalmár tevékenységet folytattak és szenvedélyes vadász hírében álltak (ezt azonban csak a természet közelsége és a nemes vadak szeretete inspirálta, nem az "úri divat"). A család tápiószentmártoni birtokán lótenyésztés folyt, innen származik Kincsem, a legyőzhetetlen versenyló.

A szelei kúriában a helybéli emberek dolgoztak, ők művelték a 200 hektárnyi birtokot is a falu körüli területeken. A konyhalány, szobalány és szakácsnő a kúria erre elkülönített részében laktak. A falu lakóival a fivérek hagyományosan jó kapcsolatot ápoltak, mindketten köztiszteletnek örvendtek. Legfőbb érdemük a kúria megóvása mellett a szelei közművelődésben vállalt vezető szerepük.

A Növényi Diverzitás Központ[szerkesztés]

A Növényi Diverzitás Központot 2010. november 1-jén alapította a vidékfejlesztési miniszter az 1959-ben létesített Agrobotanikai Intézet jogutódjaként. Az intézet elsődleges feladata a génmegőrzés.

[1]

Híres szeleiek[szerkesztés]

Képgaléria[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Tápiószele települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2020. február 8.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2018. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2018. szeptember 3. (Hozzáférés: 2018. szeptember 4.)
  3. Tápiószele települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  4. Tápiószele települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2020. február 7.)
  5. Tápiószele települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. április 2.)
  6. Tápiószele települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. április 2.)
  7. Tápiószele települési időközi választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2005. január 23. (Hozzáférés: 2020. május 29.)
  8. Tápiószele települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. április 2.)
  9. Tápiószele települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2012. január 15.)
  10. Tápiószele települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. február 8.)
  11. a b Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke; nincs megadva szöveg a(z) 05önkválidőközi nevű ref-eknek
  12. Időközi önkormányzati választások 2005-ben (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2005 (Hozzáférés: 2020. május 29.)
  13. Tápiószele Helységnévtár

További információk[szerkesztés]