Pálmonostora
Pálmonostora | |||
![]() | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | ![]() | ||
Régió | Dél-Alföld | ||
Megye | Bács-Kiskun | ||
Járás | Kiskunfélegyházi | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Cseszkó László György[1] | ||
Irányítószám | 6112 | ||
Körzethívószám | 76 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 1801 fő (2015. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 33,43 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 53,28 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 46° 37′ 34″, k. h. 19° 56′ 38″Koordináták: é. sz. 46° 37′ 34″, k. h. 19° 56′ 38″ | |||
Pálmonostora weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Pálmonostora témájú médiaállományokat. |
Pálmonostora község Bács-Kiskun megye Kiskunfélegyházi járásában.
Tartalomjegyzék
Fekvése[szerkesztés]
Bács-Kiskun megyében, Kiskunfélegyházától délkeletre fekvő település.
Története[szerkesztés]
Pálmonostora története az Árpád-korig vezethető vissza.
Egy 14. század közepén kelt oklevélből tudjuk, hogy jelenlegi területén monostor állt, mely a tatárjáráskor elpusztult. IV. Béla király már pusztaként adományozta el néhány családnak. Chegzeiektől később a birtoktárs Becsei Töttös főajtónálló-mester kívánta megszerezni részüket, majd két esztendővel később a másik helyi birtokos családtól, Pétermonostori Miklós fiától és unokáitól meg is vette, és ezek még a IV. Béla által kiállított privilégium levelek átadását is vállalták. A birtok a 16. század végéig számtalanszor gazdát cserélt. A török kiűzése után az Orczy bárók kezére került, majd közvetítő útján Pallavicini Sándor őrgróf vásárolta meg. A 19. század végén tőle váltották meg földterületeit a helybéli részesművelők.
A település újkori fellendülésében jelentős szerepet játszottak az 1830-as évektől betelepülő dohánykertész családok. A lakosság évtizedeken keresztül foglalkozott dohánytermesztéssel. Ezt a tipusú mezőgazdasági munkát őrzi község címere is. Településünket Pusztaként, majd Puszta-Péteriként, Péteri-Pusztaként később Alsó- és Felsőpéteriként jegyezték. 1900-tól Alsó- és Felsőpéteri egyesülése után Pálmonostora nevet vette fel.
1910-ben Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye Kiskunfélegyházi járásához tartozó 2805 lakosú település volt, 2792 magyar, és 2765 római katolikus lakossal.
Népesség[szerkesztés]
A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 84,5%-a magyarnak, 1,4% cigánynak, 0,8% németnek, 0,9% románnak mondta magát (14,8% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 67,8%, református 2%, evangélikus 0,1%, görögkatolikus 0,1%, felekezeten kívüli 6,2% (22,9% nem nyilatkozott).[3]
Nevezetességei[szerkesztés]
Idegenforgalmi jelentőségű természeti érték a Péteri-tavi madárrezervátum, a hozzá kapcsolódó Peregi-tó, illetve a gátéri Fehér-tó települést érintő része. Felfutóban van településen a lovas turizmus, és a lóhoz kapcsolódó szabadidő eltöltés.
Műemlék épületek idézik az elmúlt korokat, például az Orczy-kastély illetve a Bagi-féle szélmalom.
Források[szerkesztés]
- A történelmi Magyarország atlasza és adattára 1914 ISBN 963 85683 3 X
- ↑ Pálmonostora települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2017. március 11.)
- ↑ Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
- ↑ Pálmonostora Helységnévtár