Nyáry Jenő
| Nyáry Jenő | |
| Született | 1836. február 29.[1] Bagonya |
| Elhunyt | 1914. június 29. (78 évesen)[1] Piliny |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége |  magyar |
| Gyermekei | Nyáry Albert |
| Szülei | Nyáry Antal |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | a magyar főrendiház tagja (1885. május 15. – 1914. június 29.) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Nyáregyházi báró Nyáry Jenő (Bagonya, 1836. február 29. – Piliny, 1914. június 29.) ősrégész, barlangkutató. Császári és királyi kamarás, miniszteri osztálytanácsos, több hazai és külföldi kitüntetés birtokosa, különböző tudományos társaságok elnöke, vezetőségi tagja, a Magyarhoni Földtani Társulat Barlangkutató Bizottságának tiszteleti tagja. Nyáregyházi báró Nyáry Antal és felsőkubini és nagyolaszi Kubinyi Jozefa fia, Nyáry Albert öccse. Fiát szintén Nyáry Albertnek hívták, ő festő, író és régész volt.
Életpályája
[szerkesztés]Pesten bölcseletet és jogot tanult. Figyelme nagybátyja, Kubinyi Ferenc hatására a régészet felé fordult. 1861-től a főrendiház tagja, 1874-től jegyzője volt. 1864. április 24-én királyi kamarássá nevezték ki. 1867-ben a koronázás alkalmával arany sarkantyús vitézzé avatták. Több külföldi érdemrenddel is kitüntették; többek közt a török Oszmánié- és Medsine-rendek középkeresztjével, a portugál Krisztus-rend csillagos középkeresztjével. A belga Lipót-rend, az olasz Szent Móric- és Lázár-rendek, s a brazíliai Rózsarend lovagja volt. Az Országos Régészeti és Embertani Társaság másodelnöke; a hunyadvármegyei hasonló egyesület alelnöke, a Magyar Történelmi Társaság, a Budapesti Heraldikai és Geneologiai Társaság, a Gömörvármegyei Múzeum-Egyesület, a békésvármegyei, Tiszafüred-vidéki és felső-magyarországi régészeti társaságok igazgató-választmányi tagja. Az MTA-nak 1883-tól levelező, 1889-től tiszteleti tagja. Szoros barátság fűzte Rómer Flórishoz, aki gyakran meglátogatta őt és több közös ásatást is végeztek. Nyári Jenő a pilinyi birtokán és környékén kutatott, ahol a Les-hegyen honfoglalás kori sírokat, a Vár-hegyen pedig gazdag bronzkori leletanyagot talált. Bejárta Felső-Magyarországot, és több helyen, így Domaházán, Sőregen, Lapujtőn, Szihalmon, Dolányban és Dobfeneken ásatott.
Barlangkutatásai
[szerkesztés]Azon a véleményen volt, hogy az emberiség őstörténetét a folyók mentén elterülő völgyek és a barlangok felkutatása alapján lehet csak megírni. Ezért három alkalommal 1876–1877-ben ásatást végzett a Baradla-barlangban. 1876. augusztus 23-án érkezett a helyszínre és 60 munkás segítségével a Csontház felásását három napig végezték. Az ásatás eredményeiről, igen gazdag leletanyagáról Nyáry a Budapesten megrendezett VIII. Embertani és Ősrégészeti Kongresszuson nagy érdeklődést keltő beszámolót tartott és jelentése írásban is megjelent.
Még az év szeptember második felében Péchy Jenővel újabb három napot töltött a Csontház további kutatásán, valamint a Nagy Pitvar felásását végeztette. 30–40 munkás segítségével napi 14 órát dolgoztak és a munka igen eredményesen zárult.
A feldolgozás során felmerült problémák megoldására 1877. augusztus 16-án ismét a Baradlában kutatott az első ásatás tagjaival. Először a bejárat előtti szabad teret ásták meg, majd amíg Nyáry a Temetkezési-folyosó felmérésével foglalatoskodott, kísérői a környék régészeti szempontból érdekes üregeit tanulmányozták. Végül a Denevér-ág bejárását végezték el.
A három ásatás leletanyagának feldolgozását a kor legjelesebb hazai és külföldi szakemberei végezték el. A feltárásról készült 179 oldal terjedelmű, 335 lelet rajzát tartalmazó munkája 1881-ben jelent meg nyomtatásban, amelyet 7 barlangrészletet ábrázoló fametszet egészít ki. A munka címe Az aggteleki barlang mint őskori temető volt. A könyv végén a barlang alaprajza, hosszmetszetei és a barlang bejáratának képe található, ez a Vass Imre-féle térkép Proché Ede által kiegészített változata. A könyv jelentőségét mutatja, hogy Kossuth Lajos tanulmányban (amely könyv formájában is megjelent) elemezte a Nyáry által leírtakat.
Az óbarsi barlangokat is átkutatta. A Magyarhoni Földtani Társulat Barlangkutató Bizottság 1910. november 15-én tiszteleti tagjává választotta.
Művei
[szerkesztés]- Az aggteleki barlang mint őskori temető. Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, 1881
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
Források
[szerkesztés]- Kadić Ottokár: Jelentés a Barlangkutató Szakosztály 1914. évi működéséről. Barlangkutatás, 1915. (3. kötet) 1. füzet, 14. old.
- Neidenbach Ákos – Pusztay Sándor: Magyar hegyisport és turista enciklopédia. Bp. Kornétás Kiadó, 2005. 337. old. ISBN 963-9353-39-6
- Székely Kinga: 150 éve történt. Karszt és Barlang, 1986. 2. félév. 152. old.
- Magyar életrajzi lexikon
- Magyar utazók lexikona. Szerk. Balázs Dénes. Budapest: Panoráma. 1993. 284. o. ISBN 963-243-344-0
További információk
[szerkesztés]- Archaeologiai Értesítő (XXXIV., 1914)
- Nyáry Jenő (Századok, 1914)
- Éber László: Nyáry Jenő (Akadémiai Értesítő, XXVI.)
- Kossuth Lajos: Tanulmányok báró Nyáry Jenő Az aggteleki barlang mint őskori temető czímű munkája felett. Bp. 1883. 40 oldal
- Kossuth Lajos: Tanulmányok Báró Nyáry Jenő „Az aggteleki barlang mint őskori temető” czímű munkája felett. Archaeologiai Értesítő, 1882. (2. köt.) 167–206. old.
- Nyáry Jenő: Az aggteleki barlang mint őskori temető. Bp. 1881.