Kövirigó
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||
| Magyarországon fokozottan védett Természetvédelmi érték: 500 000 Ft | ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Monticola saxatilis (Linnaeus, 1766) | ||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||
 A kövirigó elterjedési területe
költőhely (nyáron)
költözési útvonal
telelőhely
| ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kövirigó témájú médiaállományokat és Kövirigó témájú kategóriát. |
A kövirigó (Monticola saxatilis) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a légykapófélék (Muscicapidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése[szerkesztés]
A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1766-ban, a Turdus nembe Turdus saxatilis néven.[3]
Előfordulása[szerkesztés]
Elterjedési területe Dél-Európától Közép-Ázsián keresztül Észak-Kínáig húzódik. Vonuló faj, a telet a Szaharától délre tölti Afrikában. Az elterjedésének északi peremén élő populációk az elmúlt évtizedekben kihaltak vagy visszahúzódtak, például a 20. század elején még Lengyelországban is költött, ahonnan mára eltűnt.[4]
Természetes élőhelyei a mérsékelt övi gyepek, cserjések és szavannák, sziklás környezetben.[5]
Kárpát-medencei előfordulása[szerkesztés]
Magyarországon állandó, korábban rendszeresen fészkelő volt, de nagyon megfogyatkozott.[6]
Megjelenése[szerkesztés]
Testhossza 18 centiméter, szárnyfesztávolsága 33-37 centiméter, testtömege 43-63 gramm.[6] A nászruhás hím jellegzetes kék-vörös-fehér mintázatáról könnyen felismerhető. A tojók és a fiatalok barnás színűek, de a hasonló kék kövirigó tojójánál és fiataljainál világosabbak.[7]
_(48677975812).jpg)
_(31668548477).jpg)
Életmódja[szerkesztés]
Száraz, délre néző, sziklakibúvásokkal tarkított kopár hegyoldalak madara. Nyáron sokféle rovart fogyaszt, de zsákmányul ejt kisebb gyíkokat is. Ősszel bogyókat is fogyaszt.[6]
Szaporodása[szerkesztés]
Fészkét sziklarepedésekbe és üregekbe rakja. A fészket a tojó készíti mohából, fűszálakból és gyökérdarabokból, míg a hím a közelben énekel. Fészekalja általában 5 tojásból áll.[6]
Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]
Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma még nagy és ugyan csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[5] Európában nem fenyegetett fajként van nyilvántartva, Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke 500 000 Ft.[6]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2021. április 15.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2021. április 15.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2021. április 15.)
- ↑ Tomek T, Bocheński Z 2005. Weichselian and Holocene bird remains from Komarowa Cave, Central Poland. Acta zoologica cracoviensia 48: 43-65. PDF fulltext
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. január 20.)
- ↑ a b c d e Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület. (Hozzáférés: 2021. április 15.)
- ↑ Clement P, Hathaway R 2000. Thrushes. Helm Identification Guides, London.
Források[szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2021. április 15.)
- Oiseaux.net: Rufous-tailed Rock Thrush
- IBC: Common Rock-thrush (Monticola saxatilis) - videók a fajról
További információk[szerkesztés]
|
